Az idei év bővelkedik örömökben, ami a kertünkben költő madárfajokat illeti. Most nem beszélek azokról a még nem felfedezett fészkekről, amelyek a lombhullás után kerülnek majd a szemem elé.
A szürke légykapó (Muscicapa striata) az egyik legkedvesebb madárfajom, nagyon érdekes és egyedülálló a vadászati módszere.
A lombok között lévő száraz ágon vagy egyéb, erre alkalmas helyen várja a feléje repülő rovart, és azt a levegőbe emelkedve kapja el, ekkor gyakran a két csőrkáva összecsapódását is hallani.
Sok esetben az őrhelyéről kecses mozdulattal felreppenő madár rövid távon üldözőbe is veszi a repülő rovarzsákmányát. Ő a légykapás mestere.
Rovarokkal, legyekkel táplálkozik. Vonuló madarunk, amely április közepén érkezik haza, és szeptember végéig időzik nálunk.
Történt idén, hogy a tavalyi fészek eltávolítása után újra elfoglalta azt a kis dúcetetőt, amely a kertünk egy kis szegletében lelhető fel. Nagy öröm ért, mikor a pár elkezdett idén is építkezni.
Az ember által átalakított környezethez jól alkalmazkodik. A fészke növényi szálakból épül, állati szőrrel és mohával béleli puhára.
Világos, zöldesszürkés alapú, sötéten pettyezett tojásait a pár két hét alatt költi ki. Fiókáik két hetet maradnak a fészekben, kirepülésük után még a környéken időznek, erről az eleségkérő hangjuk alapján szerezhetünk tanúbizonyosságot.
A nálunk fészket rakó, etető pár megszokta a jövést-menést, és mit sem zavartatva maguk nevelték fel a fészekaljnyi fiókát. Magyarországon védett madárfaj, a természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
The post Különleges módszerrel vadászik madarunk first appeared on National Geographic.
