Szinte az ország minden pontján megtalálható gyakori énekesmadarunk, a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), amely nem idegenkedik az ember közelségétől sem, városokban, falvakban, építkezések környékén rendszeres fészkelőnek számít. Igaz, az év ezen időszakában ritkábban találkozhatunk vele, hiszen ősszel legtöbbjük a mediterrán országokba vonul, ahonnan csak ora tavasszal, hóolvadás után térnek vissza. Enyhébb teleken viszont megfigyelhetők nálunk áttelelő példányai is.
Az MME madáradatbázisa szerint a házi rozsdafarkú főleg rovarokkal, pókokkal táplálkozik, de ősszel, a vonulási időszakban a bodzabokrok bogyóit is fogyasztja.
Fészkét a legkülönfélébb helyekre építi. Elfoglalja a füsti fecskék elhagyott otthonát, de egyéb szokatlan helyen is megtelepedhet: sokszor elég számára egy kis vízszintes lemez, vagy deszka, amely felülről fedett. A fészket a tojó építi fűszálakból, gyökérdarabkákból, melyet tollakkal és szőrökkel bélel, de építőanyagként olykor mesterséges anyagokat is felhasznál.
Évente két, legfeljebb három alkalommal költ, első fészekalja rendszerint 5, második 4 tojásból áll. A fiókákat a két szülő közösen gondozza.
A nevét is adó, rozsdaszínű farkáról egyszerűen felismerhető, ám könnyen összetéveszthető közeli rokonával, a kerti rozsdafarkúval (Phoenicurus phoenicurus). A kettőt leginkább mellük színéről lehet megkülönböztetni: a kerti rozsdafarkúé sárgás vagy narancssárga, míg a házié egérszürke.
A házi rozsdafarkú hazánkban védett állat, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
The post Különös fészkelési szokásai vannak hazánk gyakori énekesmadarának first appeared on National Geographic.
