Többnyire ismerős összetevőkből áll a Kusan: City of Wolves: a shootrben brutális vérfürdőt rendezhetünk, vagyis nincs más dolgunk, minthogy kíméletlenül leszámoljunk a rosszarcúakkal.
Bátran kijelenthető, hogy a 2012-ben kiadott Hotline Miami, majd a három évvel későbbi folytatása az egyetemes gaming, azon belül a felülnézetes shooterek történetében korszakalkotó videojátéknak számítanak. A baromi egyszerű és egyben önismétlő játékmenetét ellensúlyozta az emlékezetes atmoszféra, a szintetizátoros zene és a remek minőségű fekete humor, szóval rövidre fogva mindmáig jó visszaemlékezni rájuk, mert annyira szórakoztatóan sikeredtek. A svéd fejlesztőcsapat azóta nagyon eltűnt, de az űrt pótolván szép számmal szállingóznak a különböző minőségű klónok, és bizony a Tech2 felületén mi is megemlékeztünk közülük néhány egészen jól sikerült példánnyal (Slaughter Void, Bullet Noir, Shadow of the Depth).
A Kusan: City of Wolves talán az egyik, ha nem legigényesebb „másolat” mind közül, bár való igaz, a jól működő formulához alapjaiban a készítők nem nyúltak hozzá, csupán hangyányit annyira, amennyire frissnek tűnik. De mielőtt jobban elmélyednénk a játék tulajdonságaiban, nézzük mit lehet tudni a történetéről. Főhősünk egy PTSD-vel küzdő egykori katona (és mivel a szereplőket állatok alakítják, ő amúgy egy fekete párduc), aki a háború végeztével amolyan igazságosztóként szorgoskodik egy romlott metropolisz szívében. Ám egy napon megbízzák azzal, hogy mentsen meg egy titokzatos leányzót, aki valamiféle számunkra egyelőre ismeretlen, különleges képesség birtokában van. Nem is kell több motiváció ennél, így hát Jin ismét fegyvert ragad, de természetesen küldetései apropóján nem marad segítség nélkül.
Sokak számára bizonyára nem hoz újdonságot a gameplay: irányítható karakterünket fölső nézetből vizslathatjuk és szimplán annyi teendőnk van vele, hogy 54 intenzív pályán keresztül elbánjunk minden egyes rosszfiúval. Ehhez szupererős öklünk, eldobható késünk vagy lőfegyverünk (pisztoly, puska, gépfegyver) alkalmazásában tudunk leginkább hozzájárulni és persze minden egyes pálya végén ott az összegzés, hogy mennyi pontot sikerül megszereznünk. A rangsorolás egyrészt pályánként, másrészt pedig fejezetenként történik és remélem nem tévedek nagyot, de zsáneren belül újdonságnak számít, hogy mennyire vagyunk gyorsak és használjuk felszerelésünket kreatívan. Erősen javallott a különböző mordályok bevetésével csetepatét rendeznünk: az egy ütés, egy halál majd’ igaz minden gazfickóra (és ránk), kivéve az erőpajzsosokra – és a három chapter végén felbukkanó főellenségre.
A pályák lezárásával bónusz pontokkal jutalmaz a Kusan: City of Wolves, amikből két különböző típusú mikrochipet kaphatunk eltérő mennyiségen attól függően A, B, C, S vagy SS osztályzatot kapunk. Jussunkat felhasználhatjuk az egyik NPC társunknál, aki bár egy szarvas, de kiköpött Q a James Bond a 007-es filmekből, vagyis különböző kütyüket és stukkereket vásárolhatunk tőle, illetve némelyiket akár acélosíthatjuk is (pl. nagyobb tárkapacitás). Ehhez persze a „zsebünket” sem árt terebélyesíteni, ugyanis minél több és hatékonyabb cuccal szándékozunk csatába indulni, annál több helyet foglalnak.
A tényleges játékélmény szüneteiben igényesen megtervezett, képregényszerű illusztrációkkal halad előre a Kusan: City of Wolves sztorija, miközben a cyberpunk látványvilág kidolgozottsága mindig kreatívan fest. Egyetlen bibit abban találtam, hogy túl közeli a látótávolság és néha a semmiből érkezik az ólommérgezés, vagyis gyakorta nem látni, hogy pontosan ki lövöldöz ránk (legfeljebb egy kis sárga nyilacska utal rá, ha az illető már felfigyelt ránk). Ettől függetlenül a dél-koreai brigátd bemutatkozó alkotását ajánlom a műfaj valamennyi kedvelőjének, mert igazán remek móka.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: CIRCLEfromDOT
Kiadó: PQube
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Switch
