Ezekben a napokban folyik a találgatás a Szőlő utcai többszörös botrány kapcsán arról, hogy a gyermekvédelmi intézményrendszeren belül a javítóintézet tulajdonképpen micsoda. Elhangzott a miniszterelnök szájából, hogy a börtön egy formája…
A jelenleg hatályos gyermekvédelmi törvény szerint a javító a gyermekvédelmi intézményrendszer része, de mindig különálló intézmény volt, annak ellenére, hogy gyermekvédelmi szempontból tekintélyes szakmai személyiségek voltak az ilyen intézmények élén. Két nevet fontos megemlítenem. Az egyik Aczél Anna, aki a rákospalotai javítóintézetet vezette hosszú időn keresztül pszichológusként, a másik pedig Szarka Attila, aki Aszódon dolgozott igazgatóként a fiúnevelőben. Az ő fejükben már évekkel korábban megfogalmazódott, hogy
ezek a gyerekek egy csomó esetben lehet, hogy bűnt követtek el, de igazából áldozatai annak a világnak, ami őket körülveszi.
Nem biztos, hogy ez a fajta büntetés-fókusz, ami Magyarországon a büntetés-végrehajtásra jellemző…
Magyarországon?
Igen, ezt fontos hozzátenni, mert az észak-európai államoknak például nem az a szemlélete, hogy valakit kiiktatunk a társadalomból, hanem az, hogy megpróbáljuk visszavezetni. Nem az a cél, hogy örökre megnyomorítsam, hanem hogy minél hamarabb hasznos tagja legyen annak a társadalomnak, ahonnan valami cselekmény miatt kikerült. Ez a gyerekek esetében fokozottan van jelen, és itthon is nagyon sokan dolgoztak annak érdekében, hogy a javítóintézet, ami valóban a gyermekvédelmen kívül volt, valahogy bekerüljön a gyermekvédelmi törvény szabályozása alá. A Gyvt. (gyermekvédelmi törvény) úgy van felépítve, hogy először a gyermekjóléti alapellátásról beszél, aztán a gyermekvédelmi szakellátásról, ezt követően pedig a javítóról. A gyermekvédelmi szakellátás úgy kezdődik, hogy a hatóság megjelenik és kötelezi a gyereket a gyermekjóléti szolgáltatás igénybevételére, illetve viselkedési szabályokat határoz meg a szülő számára úgy, hogy közben a szülői felügyeleti jogot szünetelteti, bizonyos esetekben meg is vonja. De az egész rendszernek az a célja, hogy a gyerek, ha lehet, a saját családjában tudjon felnőni. Ebbe illeszkedett bele a javító, ami azért nagyon fontos, mert igazából a törvény szellemisége határozza meg az ott folyó munkát. Ennek pedig az a lényege, hogy az ott dolgozóknak a gyerek legjobb érdeke szerint kell az életét kísérni, szolgálni.
Itt a kormány szerint – idézem – bűnöző fiatalokról van szó.
Nyilván ezek a gyerekek valóban követtek el bűncselekményeket, de a magyar bíróság nagyon sokszor arra az eseményre fókuszál, ahogy a bűncselekmény megvalósult, és nem arra, hogy a gyerekek különleges védelemre szoruló csoportját képezik a társadalomnak, ezért különösen fontos az előzményekkel foglalkozni: azzal, hogy mi is történt velük. Már csak azért is, mert a gyerek definíció szerint korlátozottan cselekvőképes. Ha pedig valaki korlátozottan cselekvőképes, és úgy követte el a bűncselekményt, az én jogérzékem szerint óhatatlanul megjelenik még valakinek a felelőssége, például a szülőké, vagy a köznevelési intézményeké.
És egy másik gyermekvédelmi intézménynek is lehet ebben felelőssége? Tehát előfordul, hogy valaki gyermekotthonból kerül javítóba?
Igen, a javítókba kerülő gyerekek jelentős részének van gyermekvédelmi szakellátásbeli előzménye, és ilyen esetben ennek az intézménynek is fontos lenne megvizsgálni a felelősségét.
A gyerek gondozásával, nevelésével megbízott felnőttnek megkérdezhetőnek kéne lennie arról, miért került a gyerek olyan helyzetbe, hogy bűnelkövető legyen.
Ilyen esetekben nagyon megengedő vagyok a gyerekek irányában, sokkal inkább a felnőttek szerepvállalását elemzem. Az egyetemen gyermekvédelmet tanítok, és az első órát gyakran azzal kezdem, hogy gyermekvédelem ugyan a témánk, de nagyon keveset fogok gyerekekről beszélni, és sokat a felnőttekről. Ugyanis a felnőtt az, aki meghatározza a gyerek sorsát.
The post Kuslits Gábor: A javítóintézetnek gyógyító közegnek kéne lennie first appeared on 24.hu.
