A korábbi években mindig sikerült leakasztania a Szigetnek egy-egy kurrens világsztárt, így tömegek váltottak belépőt, hogy láthassák Billie Eilisht, Dua Lipát, Justin Biebert, Ed Sheerant vagy Rihannát. Ez most nem jött össze – Halsey vagy Sam Smith messze nem ugyanaz a kategória ugye –, így sokak számára Kylie Minogue volt az idei fesztivál fő attrakciója. Az 56 éves ausztrál énekesnő kétségtelenül nagy név volt a kétezres években, számos slágerrel és emlékezetes videoklippel, ám azóta felnőtt egy nemzedék, melynek már nem sokat mond a neve. Minogue – nem függetlenül attól, hogy Amerikában sose sikerült igazán befutnia – nem egy megkerülhetetlen popkulturális ikon, de ezzel neki valószínűleg nincs is semmi gondja, viszont nem is vonzott az A-kategóriás sztároknál látott tömeget, elég szellős volt a Nagyszínpad előtti tér, és olyat se nagyon lehetett tapasztalni korábban, hogy annyian vannak csak első este 7-8 körül a HÉV-en, mint egy kicsit zsúfoltabb munkanapon.
Ez viszont semmi esetre sem Kylie hibája, aki egyáltalán nem volt rossz választás első napi headlinernek, soha rosszabb show-t a Nagyszínpadra! Sőt, bár beiktatott kisebb ivószünetet és láthatóan nem ugrál már olyan könnyen, mint fénykorában, arról is meggyőződhetett a közönség, hogy Kylie remek formában van, sőt, ami különösen feltűnő volt, mintha sokkal felszabadultabb lett volna, mint amikor először láthattuk Budapesten még 2008-ban. Az énekesnő most magabiztosnak tűnt, mint aki tökéletesen érzi magát a bőrében, és azt is jó régen elengedte már, hogy neki folyamatosan újabb és újabb világslágereket kell énekelnie, és bizonyítani, hogy ott a helye a csúcson.
Ellentétben például azzal a Madonnával, akihez pályája nagy részében hasonlították, Kylie még idejében rájött, hogy nem neki kell versenyeznie a tizenévesek kedvenceivel, és nem kell a legdivatosabb producerekkel dolgoznia, hanem megtalálta azt a flitteres-diszkógömbös zenei világot, amely leginkább a kilencvenes évek tánczenéjét ötvözi a kétezres évek klubhangzásával, és ez jól is áll neki. Sőt, még ebben a műfajban maradva is leesett Kylie-nak tavaly egy váratlan „alvó sláger”, a Padam Padam, amely akár húsz éve is ugyanebben a formában megjelenhetett volna, mégis beletalált valamibe. Ettől függetlenül a koncert nagyobb részét a régi slágerek tették ki, noha az is látszott, hogy a közönség istenigazából két számot ismert: a Can’t Get You Out of My Headet, amely vitán felül Kylie legeslegnagyobb slágere, és a vicces nosztalgia-feldolgozás slágert Loco-Motiont, mely az énekesnő részéről inkább egy ironikus kikacsintás karrierje első szakaszára. Ekkor ugye Kylie még a korszak slágergyárosai, a nyolcvanas évek második felében az európai slágerlistákat túszul ejtő Stock, Aitken, Waterman trió dalait énekelte. Míg azonban Rick Astley, Jason Donovan és a többi korabeli tinisztár soha nem tudtak kilépni mentoraik árnyékából, Kylie-nak sikerült, és egy kisebb hullámvölgy után független és öntudatos énekesnőként építette újjá a karrierjét.
Nem véletlenül az a korszak (tehát kilencvenes és a kétezres évek) adta a szigetes műsor legjavát, egy-egy újabb számmal kiegészítve. Kylie most is bebizonyította, hogy elbűvölően kedves személyiség, és a lehető legpozitívabb értelemben régimódi popsztár, akinek lehet, hogy névtelen iparosok írják a dalait, de cserébe nem is zúdítja ránk a teljes személyiségét, mint fiatalabb kollégái, hanem pont annyira azonosul a dalaival, amennyi egy ilyen show-hoz kell. Ez a koncert sem az önmegvalósításról, hanem száz százalékig a szórakoztatásról szólt, és ez mindenképpen üdítő volt. Az kevésbé, hogy a hangosítással neki is gondjai voltak (egy alkalommal látványosan mutogatott a technikusoknak, hogy húzzák feljebb a hangerőt), és azt Kylie sem tudta megoldani, hogy ne tűnjenek teljesen feleslegesnek a nagyjából díszletnek odarakott zenészek a színpadon. Jó kérdés, hogy csaknem kizárólag elektronikus alapú zene esetén miért kell dobost és gitárost rakni az énekesnő mögé, épp elég mozgást jelentett a színpadon a sok háttértáncos.
Szajki Bálint / 24.hu
Természetesen Kylie is bedobott mindent: folyamatosan udvarolt a közönségnek, felhívott egy rajongót a színpadra, és tényleg egy díva eleganciájával énekelte végig a show-t, de sajnos az ő felszabadultsága most nem ragadt át a közönségre. Lehet talán vitatkozni a műsorral, hiszen volt neki még pár jó és táncolható száma, ami elfért volna a langyosabb dalok helyett, de vélhetően a 2 Hearts vagy az In My Arms közben nem érezte volna ennyire jól magát a színpadon (nem beszélve az Aphrodite vagy a Body Language albumok rejtett kincseiről), és akkor megette a fene az egészet. Nyilván fesztiválon minden másképp működik, mint egy sportarénás koncerten, és Kylie egyáltalán nem tűnt elveszettnek a Nagyszínpadon sem, de ebben most ennyi volt. Örüljünk azonban ennek is, mert a popzenének ezt a múlt századi szórakoztató étoszát már kevesen képviselik ilyen elkötelezetten, mint Kylie Minogue.
The post Kylie Minogue a Szigeten mutatta meg, milyen szórakoztató tud lenni egy régimódi popsztár first appeared on 24.hu.
