Nem fogják elhinni, miért nem léphetett fel Rod Stewart 1986 nyarán a Népstadionban. „Július 28-án kaptuk az ajánlatot a koncert megrendezésére, amit azonban két okból sem fogadhattunk el” – nyilatkozta Müllner Jenő, a Népstadion és Intézményei főigazgatója.
Egyrészt, mert elfogyott a devizánk, bár ez még csak a kisebbik gond, mert más konstrukcióban is megtarthattuk volna a koncertet. A fő ok az, hogy az idei túlzsúfolt program miatt munkatársaink még nem voltak szabadságon, s belefáradtak az állandó készenlétbe.
A Ludas Matyi című szatirikus hetilap tiszte szerint élcelődött: „Mindennél fontosabb a dolgozók nyugalma! Hogy egy szabadtéri intézmény munkatársai miért augusztusban mennek szabadságra? S hogy ilyen alapon, a dolgozók szabadságoltatása címén a Palatinus is bezárhatna nyár derekán? Ez csak demagógia! Hát ki az a Rod Stewart, miért nem ő alkalmazkodik hozzánk? Jöjjön februárban, akkor ráérünk, ráadásul a stadion is tök üres.”
Záray Péter / Fortepan
A skót énekes 1986. június 26-án Belfastban kezdte a brit listán a második helyig jutó, a nagylemez címadó slágere után Every Beat of My Heart-turnénak titulált körútját, amely a 64. előadással november 6-án Brightonban ért véget. A 19. állomás Budapest volt. Mert hiába tért ki a Népstadion direktora, a Hungária körúti pályán augusztus 19-én megrendezték a koncertet. Telt ház volt úgy 30 ezer emberrel, a beszámolók egyike szerint „a szemközti BSZKRT-házak tetején is sötét árnyak egyensúlyoztak a kémények és antennák között.”
A Magyar Hírlap úgy látta-hallotta: „A szőke skót nem fukarkodott, mindent beleadott első budapesti koncertjén, amelyen valósággal lázba hozta az MTK-stadion közönségét.” A 70 ezer dollárért idelátogató Stewart már akkor nyert, amikor a buli elején labdákat rúgott a tömegbe látványos színpadi dekázgatás után. Pedig a publikumot nem elsősorban szurkolók alkották, a közönség soraiban vagy kétharmados többségben foglaltak helyet a gyengébb nem ifjú és kortalan képviselői.
Az Esti Hírlap megemlítette:
A negyedik x-hez közeledő többgyermekes családanyák sem türtőztették magukat. Úgy lelkesedtek, sikítoztak, csápoltak, mint a tinédzserek.
Az biztos, a valaha volt legforróbb hangulatú pesti koncertek egyike zajlott a kék-fehérek sporttelepén. Stewart amúgy a zöld-fehér színkombinációt kedveli, a Celticért szorít. Meg persze a skót válogatottért. Európai turnéját megelőzően elutazott a mexikói Mundialra – mindmáig utoljára azon a vébén szerepelt magyar futballcsapat –, és kijelentette, hogyha Skócia együttese nyeri el a világbajnoki címet, akkor ingyenes koncertet ad a döntő után a mexikóvárosi Azték stadionban.
Túl nagy kockázatot nem vállalt, a csoportutolsó skótok spóroltak a góllal, csupán Gordon Strachan vette be – egyetlen egyszer – az ellenfelek hálóját (Dánia 0-1, NSZK 1-2, Uruguay 0-0).
Stewart édesapja jobban járt 1928. március 31-én, amikor jegy nélkül „belógott” a Wembley-be: Skócia legjobbjai aznap 5-1-re nyertek az angolok ellen. Ez volt a vendéglátók legsúlyosabb hazai veresége 2022 júniusáig, amikor a rekordbeállítást elősegítő magyar válogatott 4-0-ra győzte le őket Wolverhamptonban.
Nyolcvanhatos turnéja során Stewart beszállt egy jótékonysági futballmeccsre Stockholmban, majd kajánul azt mondta:
Ha már énekesként leáldozóban a csillagom, talán labdarúgóként vihetem még valamire.
Budapesten fénylett az a csillag, ragyogott a sztár, a közönség szíve minden dobbanásával kísérte nemcsak az Every Beat of My Heartot, hanem – a többi közt – a Maggie May-t, a Love Touch-ot, a Hot Legset, a Larry Williamstől átvett Sweet Little Rock ’n’ Rollert és persze Stewart örök „himnuszát”, a Sailinget, amelyet az Aberdeen közeléből származó Sutherland Brothers komponált és játszott, de erről Skócián kívül senki nem tud.
Talán csak a Film Színház Muzsika szigorú ítészét nem ragadta magával a Hungária körúti show. „Elképzelhető, hogy Rod Stewartnak egyszerűen rossz napja volt augusztus 19-én – írta –, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy hangja, előadói teljesítménye alapján ráismerni is alig lehetett.” Hozzátette:
Az érezhetően többre képes zenészek helyenként kiábrándítóan mechanikus játéka, erőszakolt pózai az egész produkció bérmunka jellegét hangsúlyozták.
Ez a hangvétel arra emlékeztetett, ahogyan Stewart idézte fel a kezdeteket 1969-ben a Facesnél: „Eleinte annyira rajongtak értünk, akár egy lyukért az esernyőn.” A Képes Újság kifigurázta a Stewartot leszólókat: „Az »öreg« a csillagos eget énekelte le éppen, miközben egy lokomotív energiájával száguldozott a világot jelentő deszkákon. Csakis hajlott korának tudható be, hogy alig több mint két órát töltött a színpadon, és a fergeteges produkció közben kétszer is eltűnt öt percre, ruhacsere ürügyén, de lehet, hogy infúziót kapott.” (Az énekes akkor 41 éves volt, az idén január 10-én érkezett el a 80-hoz.)
A Vas Népe viszonylag messziről felkerekedő hírlapírója fején találta a szöget: „Rod Stewart nemcsak a stúdióban, a keverőpultnál sztár, hanem a színpadon is.” Áradozott a Délmagyarország szintén nem a szomszédból átnéző kritikusa is: „Rod olyan ritka pillanatokra vonta bűvkörébe hallgatóságát, amelyekben az élő, egyszeri, megismételhetetlen művészet volt jelen.”
A Pesti Műsor tudósítója szintén lelkendezett a banzájról: „Megkapó és felemelő, a rockkorszak legszebb éveit, legnagyszerűbb eseményeit idéző csodálatos este volt. Rod Stewart visszaadta már-már elveszni látszó illúzióinkat, hogy 1986-ban is lehetséges emocionális koncertélmény, és léteznek kivételes nagyságok, akiknek nem kell semmiféle segédeszköz ahhoz, hogy létrehozzák a katarzist.”
Erős év volt az. Magyarországon járt még ’86-ban a Bad Boys Blue, Chick Corea, Falco, az Iron Maiden, a Jethro Tull, az Opus, a Queen, a Scorpions; néhány esztendővel korábban őrültség lett volna arra gondolni, hogy egyszer ilyen széles körből lehet válogatni minálunk.
Igaz, azt is ki hitte volna: legalább négy évtized telik el majd anélkül, hogy a magyar labdarúgó-válogatott kikerüljön a szűnni nem akaró vb-örvényből, és eljusson a világtornára.
The post Labdákkal lepte meg az MTK-pálya közönségét Rod Stewart, akit a Népstadionban taccsra tettek first appeared on 24.hu.
