Lappangó százéves magyar film került elő, egy nemzetközi hírű, többször is csődbe jutó magyar szélhámos is feltűnik rajta

A Nemzeti Filmarchívum raktárának beazonosítatlan nitró tekercsei közül 2022 végén egy több mint száz éve lappangó, Csornán készült film snittjei tűntek fel – írja saját oldalán az NFI.

Az anyaggal kapcsolatban Szalay Balázs csornai helytörténész kereste meg az intézményt, érdeklődve arról, hogy vajon nálunk vannak-e a felvételek. Az első válasz egy sziklaszilárd nem volt, az NFI rövidesen azonban nekiállt digitalizálni a különböző korokból származó, beazonosítatlan nitrocelluloid tekercseit, így nem sokkal később rábukkantak a keresett film részleteire, ami itt látható:

A jelenetek egyikében látható Soproni Napló-lapszámnak (1918. okt. 6.) köszönhetően az időben is sikeresen elhelyezett képsorok első látásra talán nem rejtenek igazán komoly érdekességet, az intézmény és a helytörténész közös kutatása azonban számos érdekes részletre világított rá: a film a sajtóban feltűnt említései, illetve az arcok és helyszínek elemzése után kiderült, hogy a filmnek csak a részletei kerültek napvilágra, a snittek közt ugyanis sem a vasútállomásról, sem a Ráth-kastélyról nincs felvétel, a főtér azonban jól látszik.

A mindössze két és fél perces, fentebb végignézhető anyagban Csorna fontos helyei – a Krausz Vilmos-féle vendéglő, a Hangya helyi kirendeltsége, valamint talán a híres malomtulajdonos család otthona, az Akóts-porta –, illetve előkelőségei láthatók, köztük Molnár Elemér szolgabíró, valamint

egy magas, kalapos fiatalember, aki szinte ceremóniamesterként irányítja az eseményeket, sőt, a kihirdetendő szöveget is ő adja át a kisbírónak

írja az NFI.

Hamarosan hozzá is sikerült nevet kapcsolni: kiderült ugyanis, hogy a városban a helyi vöröskereszt-egylet egy korábban sosem látott méretű jótékonysági rendezvényt szervezett (ezt egy nappal a kitűzött időpont előtt, a hirtelen nagy méreteket öltő spanyolnátha-járvány miatt lemondták), a Sopronvármegye címűű lap beharangozója azonban elárulta, hogy annak

konferánszé tisztségét Horváth Menyhért, a budapesti bohém asztaltársaság elnöke fogja ellátni.

Szalay a két világháború közti lapok kutatása során talált fotót a férfiról, így biztossá vált, hogy a magas, kalapos ember azonos a korszak nemzetközi hírű szélhámosával, aki

hihetetlen pofátlansággal vert át bankokat, országvezető politikusokat egyaránt… Közben pedig egy megnyerő külsejű fiatalember, aki úgy csavarta ujja köré az embereket, ahogy csak nagyon kevesen tudják

– olvasható a kutatásban.

NFI

Az 1890-ben, Hofner Ferenc Menyhért néven született fickó élete végéig úgy gondolta, hogy gróf Festetich Tasziló vér szerinti fia, akit egy Horváth Gáspár nevű törvényszéki bíró fogadott örökbe. A saját bevallása szerint a műegyetemen mérnökké vált, jó eséllyel azonban csak valamilyen mérnöki képzettséggel rendelkező Horváth volt az, akiről a városi legenda úgy tartja,

fényes nappal leszerelte, majd eladta a Rottenbiller utca lámpasorát (egy másik verzió szerint a kövezetét), hogy aztán egy másik városban adja tovább,

sőt, olyan történetek is lábra keltek, hogy

az első világháborúban egyszerű közlegényként szolgáló férfi egy nap úgy döntött, hamis főhadnagyi egyenruhába öltözik, hogy aztán társaival együtt sorozatos csalásokat hajtson végre.

Horváthra természetesen többször is lecsapott a hazai jog ökle, de mindig sikerült kivágnia magát a szorult helyzetből, 1919-ben pedig már Bécsben találjuk, ahol az Egyesült Államok First National Bankjának egy hamis csekkjét váltotta be úgy, hogy az osztrák cég által indított ellenőrző táviratot elcsípte, majd megerősítő visszaigazolást küldött.

A hirtelen megszerzett vagyonnal azonnal Rio de Janeiróba menekült, ahol filmgyárat alapított, remélve, hogy épp aktuális partneréből mozisztárt csinálhat, a cég azonban rövidesen megbukott. Ez nem törte le a lelkesedését, meggyőzte ugyanis a brazil kormányt, sőt, Rio városvezetését is, hogy vásárolják meg az általa felfedezett olajlelőhely kiaknázására született cég részvényeinek többségét. A hely természetesen nem létezett.

A húszas években aztán visszatért Bécsbe, és a Brazíliai Egesült Államok díszegyenruhás katonai attaséjaként sajtolt ki nagy összegeket különböző bankházaktól, hogy azt különböző partnereivel az olasz és francia Riviérán szórja el. Időközben fény derült a korábbi csalásaira,így a brazil és az osztrák állam is elfogatóparancsot adott ki ellene – végül Berlinben csípték fülön, majd Ausztriában hat éves börtönbüntetésre ítélték.

A rácsok mögött sem tört le igazán: elérte, hogy a nyomdába kerüljön munkaszolgálatra, ahová nemsokára hír érkezett: elhunyt édesanyja, Dorothea Annunciata Soledad infánsnő, aki hatalmas vagyont hagyott rá. Ezeket a részletesen kidolgozott sztori szerint persze csak akkor kaphatja meg, ha kifizeti az örökösödési illetéket: ennek összegét egy nőismerőse hitelezte neki, az elkerülhetetlenül érkező bírósági eljárást azonban ezúttal is megúszta.

NFI A most előkerült felvételek egy kockája.

Szabadulása után aztán Svédországba költözött, ahol egy nemzetközi gyufamonopólium első emberét, Ivan Kreugert hálózta be, együtt pedig megalapították a Norrbotteni Aranybánya Kiaknázási Részvénytársaságot, noha az országban egyetlen aranyrög sem lapult. Horváth életének ezen fejezete sokkal meglepőbb véget hozott a korábbiaknál: Kreuger 1932-es öngyilkossága után kiderült, hogy az is elsőrendű szélhámos volt, így a cégcsoport öszeomlott, sőt, a svéd miniszterelnöknek is le kellett mondania.

A Csornán még fiatal, kalapos férfiként feltűnő csaló ekkor persze már Németországban élt, és Hitler köreiben próbálta egyre mélyebbre dolgozni magát: megismerte például az 1933 februárjában, röviddel a későbbi diktátor hatalomra kerülése előtt elhunyt Erik Jan Hanussent (1889-1933), aki előadóművészként, hipnotizőrként, okkultistaként, illetve asztrológusként szédítette az embereket, de abban is fontos része volt, hogy Hitler beszédei kellően szuggesztívek legyenek.

A férfinak köszönhetően Horváth rövidesen a náci párt, az NSDAP propagandagépezetének fontos része lett, ezzel azonban nem elégedett meg: színházat akart csinálni, amihez kibérelte a Theater am Kurfürstendammot, majd meghirdetett egy előadást, aminek sztárjaként Greta Garbót jelölte meg. Garbo természetesen nem tudott minderről, így helyette a német némafilmek csillaga, Henny Porten (1890-1960) lépett a színpadra. A tömeg ezt nem vette jó néven: a vállalkozás csődbe jutott.

A férfi a Harmadik Birodalomban végül rossz lóra tett: egy feljelentés nyomán előbb börtönbe került, majd egy haláltáborban veszett nyoma – zárja le az élettörténetet az NFI.

A csornai felvételen az operatőrnek partnere, Fröhlich János alakját is sikerült rögzítenie: ő volt az, aki az első rendszeres magyar filmhíradót, a Fröhlich János és Fodor Aladár Kino-Riport-ját is jegyezte, sőt, 1919-ben Horváth Menyhérttel Fröhlich és Horváth Filmriport Közkereseti Társaság néven is közös üzletbe kezdett, ez azonban néhány hónap után kifulladt.

A Filmarchívum hozzátette: a filmtárukban nem a többször is vetített kópia snittjeit, hanem az eredeti kameranegatívok egy részét találták meg, ez pedig csak még érdekesebbé teszi a felfedezést, hiszen így a nem kellően éles, a végső verzióból nyilvánvalóan kivágott jelenetek egy részét is megmentették.

The post Lappangó százéves magyar film került elő, egy nemzetközi hírű, többször is csődbe jutó magyar szélhámos is feltűnik rajta first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed