A James Webb-űrteleszkóp újonnan közzé tett felvételén a Sombrero-galaxist láthatjuk, ámbátor kétséges, hogy bárki felismerné. A középső infravörös tartományban született képen ugyanis a kalapból csak a karimája maradt, a galaxis úgy néz ki, mint egy elfordított céltábla. A 18. században felfedezett galaxis az amatőrök kedvenc objektumai közé tartozik, viszonylag nagy mérete és fényessége miatt jól megfigyelhető, fotózható.
A Sombrero-galaxis nagyjából 30 millió fényévre van tőlünk, a Szűz csillagképben található, és picivel nagyobb a Tejútrendszernél. Nagyjából oldalirányból látunk rá, ennek köszönheti jellegzetes látványát is: a galaktikus síkban lévő porgyűrű a kalap karimája, míg a kalap fejrésze a galaxis óriási dudora.
A Webb MIRI nevű műszere a belső, látható tartományban ragyogó dudort eltüntette, ám cserébe rendkívül részletesen mutatta meg a karimát, e külső gyűrűt. A por alapvető fontosságú az égitestek létrejöttében. A néhány éve nyugdíjazott Spitzer-űrteleszkóp felvételén még egyenletesnek láttuk a karimát, a Webb felvételén viszont csomók sokaságát figyelhetjük meg benne.
A vizsgálatok alapján a csomókban policiklusos aromás szénhidrogének találhatók, ezekkel a PAH-ként is ismert vegyületekkel súlyosan egészségkárosító hatású légszennyező anyagként találkozhatunk saját bolygónkon. A galaxisban azonban enm fosszilis üzemanyagok elégetésére, hanem a fiatal csillagok keletkezésére utalhat a jelenlétük.
Azonban a Sombrero-galaxis nem valami szapora, a benne zajló csillagkeletkezés üteme kimondottan kényelmes: évente egy naptömegnél is kevesebb csillaga születik. Összevetésül: a Tejútrendszerben évente két naptömegnyi csillag jön létre.
Még a Sombrero közepén ülő szupernagy tömegű fekete lyuk is szelídnek tűnik a maga 9 milliárd naptömegnyi mérete ellenére. Ez az úgynevezett kis fényességű aktív galaxismag, amely apránként nyammogja el a neki jutó, a galaxisból a fekete lyukba hulló anyagot, és csak egy kicsike anyagsugarat bocsát ki. A galaxisban mintegy 2000 gömbhalmaz is található.
Ezek az objektumok több százezer öreg csillagból állnak, amelyeket a gravitáció tart együtt. Mivel ezek mind egyidősek, ám eltérő tömegűek, ezért a gömbhalmazok afféle laboratóriumok is a csillagászok szemében. E halmazok segítségével megvizsgálhatók, összehasonlíthatók a különféle méretű csillagok életútjai.
The post Le a kalappal, itt a Webb-űrteleszkóp képe a Sombrero-galaxisról first appeared on National Geographic.
