Miért pont Tolna megye?
Innen származom. Hatodikig ebbe a faluba jártam iskolába, majd innen ingáztam Bonyhádra gimnáziumba, az egyetem alatt itt töltöttem a nyarakat. Ezután húsz évet éltem, éltünk Budapesten. A feleségemmel egyetértettünk: ha gyerekünk lesz, el akarunk költözni, bár akkor még nem tudtuk, hova. Amikor egyéves lett, próba jelleggel egy évre leköltöztünk a Balatonra. Nagyon bevált, de közben rá kellett jönnünk, mekkora segítség, ha a nagyszülők is aktívan részt vesznek az unokájuk életében, viszont tudtuk, egyikünk szülei sem fognak miattunk elköltözni, nekünk kell közel lennünk hozzájuk. Végül az én szülőfalum mellett döntöttünk.

Hogyan telik egy napod?
6:30-kor kelek, kávét készítek a feleségemnek, reggelit a gyerkőcnek, elviszem oviba. A napok felében itthon maradok, olvasok, kertet rendezek, jógázok, jógát oktatok, a napok másik felében lemegyek a családi cég irodájába.

Dolgozol?
Néhanapján igen. Van jógaoktatói képesítésem, keddenként közösségi jógaórákat tartok a faluban. Mivel nagyon szeretek vezetni, régebben el-eljártam kamionozni, és hol többet, hol kevesebbet, de besegítek építőanyag-fuvarozással foglalkozó családi cégünknek is. Ezt a céget még 91-ben alapították szüleim, egy ideig öcsém vezette, most már testvéreimmel hárman visszük.

Eleinte a salesben segítettem pro bono, de mivel az építőipar akkoriban fellendülőben volt – és jó értékesítő voltam –, annyi új ügyfelünk lett, hogy a napi üzletmenetben is szükség lett rám. Ami tök jó, de nem azért nyugdíjaztam magam, hogy egy másik irodai munkába kezdjek, ezért úgy voltam vele, hogy kinevelek valakit magam helyett, és megyek vissza nyugdíjaskodni.
Közben hazajött a harmadik tesónk is, aki addig egy másik fuvarozócégnél dolgozott, hogy segítsen, de még így is kevesen voltunk, elkezdtünk külsősöket is felvenni. Ez 2022-ig tartott. Lekonyult az ipar, visszamehettem nyugdíjasnak. Viszont a három év alatt megszerettem, hogy így hárman tesók csináljuk, ennek azért van egy romantikája, ezért nem szerettem volna végleg kiszállni. Volt időszak, amikor jobban belecsúsztam, de most már újra inkább nyugdíjasnak gondolom magam. Heti két-három-négy napot foglalkozom a céggel, akkor csinálom, amikor akarom, és a legkevésbé sem a pénzért.

Mitől munka a munka?
Ha valamit csak a pénzért csinálsz. Ez testesíti meg a munka esszenciáját. Nem feltétlenül nekem, hanem a közbeszédben. Én azt veszem észre, hogy amikor az ember a munkájáról beszél, azt érti alatta, amiből neki a bevétele van, amiből finanszírozza a mindennapjait, a szükséges rossz.

Persze van az a harminc százalék, de lehet, hogy csak húsz, aki munkán a kiteljesedést és az alkotást érti, de ha én a hetven százalékkal szeretnék egy nyelvet beszélni, akkor a munka az, amiért fizetnek. Épp ezért úgy definiálom a korai nyugdíjazást, hogy csak olyan feladatokat vállalok el, és csak olyan alkotótevékenységet végzek, amiket akkor is végeznék, ha nem fizetnének érte.

Kezdetben azt mondtad, hogy az éves költségeid 25–30-szorosát kell megtakarítanod, hogy fenntarthatóan nyugdíjba vonulhass. Ez azt feltételezi, hogy nemcsak a befektetéseidet, de a költéseidet is pontosan követted, követed. Az elmúlt években volt, hogy átlépted a korlátodat?
Erre nem tudok válaszolni, nagyjából három éve nem követem a költési korlátjaimat. A statisztikagyártásom vagyonom összegének a követésére redukálódott, ami implicite tartalmazza azt is, hogy költök, tehát a vagyonom csökken, de leginkább nem csökken. Egyrészt a hobbiprojektekből, a családi cégből is van bevételem, másrészt a befektetéseim sokkal jobban sikerültek annál, mint amire számítani lehetett – a részvényeim értéke nagyjából megháromszorozódott –, és ez megint óriási mozgásteret adott.

Mindehhez hozzájön, hogy a földrajzi arbitrázs nagyon működik, bizonyos költségek tekintetében a vidéki élet a budapesti fele. Most már jóval nagyobb a vagyonom, mint az éves költéseim harmincszorosa.

Korábban a klasszikus modell itt vidéken az volt, hogy az apa keresi a pénz, az anya otthon van a gyerekekkel, és elvégzi a házimunkát. Mi ezt nem akartuk. Felesben csináljuk az anyagiak előteremtését, és felesben csináljuk a háztartást, a gyereknevelést. Azt a legelején is hangsúlyoztam, hogy ez a megtakarítási modell egy kétkeresős háztartásra lett kiszámolva, így működik. Ahhoz, hogy ketten megéljünk, a feleségem jövedelme is kell, ezért ő dolgozott, ahogyan most is teszi home office-ból, heti egy napot jár be a budapesti munkahelyére.

És a gyerekednek, gyerekeidnek továbbadod ezt az önjáró family office-t?
Nem biztos, hogy szeretném ezt a vagyont egy az egyben átörökíteni, nem akarnám, hogy a fiunk semmit se csináljon. A FIRE (Financal Independence, Retire Early – angol mozaikszó a korai nyugdíjazásra – a szerk.) életmód legnagyobb ajándéka, hogy összpontosítani tudsz, és kiteljesedhetsz anélkül, hogy a számlák kifizetésével problémád lenne.

Annyit szeretnék rá örökül hagyni, hogy fókuszálni tudjon, és megtalálja azt a dolgot az életében, amit ő is alkotásnak fog fel, de annyit nem, hogy végül ne csináljon semmit. Ha vállalkozni akar, vállalkozzon, ha művész szeretne lenni, legyen művész.

Mik voltak a legjobb befektetéseid?
Az Apple-t kaptam el nagyon, amikor ezt az egészet elkezdtem, a portfólióm tíz százaléka volt Apple-ben, az kegyetlenül elszállt. Metát 120 dollár körül is vásároltam, ami most már 500 körül van, de a Richter is jól muzsikált, meg a Richter partnercége, az Abbvie is. Biztos van ebben tudás, de jelentős része szerencse volt, hogy ennyire sok helyen sikerült belenyúlnom jó befektetésekbe.

Nvidia?
Mivel értékalapon keresek részvényeket, az Nvidia kívül esett a szűrőmön.

Vettél alapokat is?
Hosszú távra nem, minden részvényt én választok ki. Sokat olvasok, az ötletet sokszor másvalakitől veszem, utána megcsinálom a saját kis researchömet is, és végül annak alapján döntök. Az ötleteket podcastekből, blogokból, hírlevelekből, más befektetők portfólióiból veszem. Nagyon kedvem a Holdblogot, a Falcon Method hírlevelét, néha nálatok is olvasok jó tippeket.

Piaci tudás nélkül is megvalósítható ez az életforma, például, ha az ember S&P500-at vesz?
Igen. Különböző stratégiák vannak, van olyan ismerősöm, aki száz százalékban ingatlanban van, van olyan, aki száz százalékban ETF. Az én piaci tudásom ezt nem befolyásolta. Az befolyásolt, hogy a nyugdíjazásom óta mennyit nőtt a vagyonom. Amekkora hozamokat én realizáltam, azt kizárólag ingatlanbefektetéssel valószínűleg nem tudtam volna megcsinálni.

Hogyan veszed ki a befektetéseidből a casht?
Van lakásom kiadva, az elkölthető jövedelmet termel, és a tartós befektetési számláim is úgy épülnek fel, hogy minden évben legyen, amelyik épp lejár. Eddig még nem kellett eladnom részvényt, jellemzően az osztalékok egy részét veszem ki, ezt az utolsó pár évben új fektetés helyett pénzpiaci alapokban tartom.

Vissza fogsz még térni a nyilvánosságba, mint a harmincas vagy most már negyvenes nyugdíjas?
Amikor a blog elindult, óriási volt az érdeklődés, ez engem is meglepett. Azt hittem, ötszáz vagy ezer emberrel fogok beszélgetni az online térben, ennek ellenére telt házas, négyszáz fős előadásokat tartottam, volt, hogy kettőt egymás után. Most tizenhat ezer követője van az oldalnak, pedig öt éve nem írtam rá egy betűt se. Persze volt terhes része is, felismertek az utcán, bámultak a moziban, étteremben, jó volt kicsit elaltatni a projektet, de mivel szeretek írni, előadni, a színpadon állni, valamikor, valamilyen formában biztosan visszatérek.

The post Lekonyult az ipar, visszamehettemnyugdíjasnak appeared first on Forbes.hu.