P. Imre most 46 éves, de már 36 évesen elkészítette a végrendeletét. Nem azért, mert óriási vagyona és sok szóba jöhető örököse van, hiszen egyszerű programozóként dolgozik Budapesten. Végrendelete megírására családjának tragédiája ösztönözte: az édesanyja egy súlyos agyvérzés következtében magatehetetlenné vált, és az orvosok az ágyhoz kötött, beszélni képtelen betegről az mondták: legfeljebb egy éve van hátra.
Összeültünk az édesapámmal, hogy mi legyen édesanyánk halála után az örökséggel. A szüleimnek ugyanis volt egy közös családi háza és egy balatoni nyaralója, az édesanyámnak pedig a szülei után egy szabolcsi almaültetvénye felerészben, amit a testvére művelt
– meséli Imre.
A családtagok elosztották egymás között az édesanya után járó örökséget – csakhogy az asszony hál’istennek még tizennyolc évig élt. P. Imre azt mondja: érzelmileg iszonyatosan nehéz időszak volt ez mindannyiuk számára.
– Apámmal egyrészt boldogok voltunk, hogy anyukám életben van, másrészt sajnos minden pillanatban számítani lehetett a halálára. Ez a pillanat szerencsére egyre inkább kitolódott, de ahogy teltek az évek, s nekem lett lakásom, kocsim, egy ügyvéd barátom felvetette: ha meghalnék, az anyukám örökölne felerészben utánam. Viszont kommunikálni képtelen emberként ő hogyan rendelkezhetett volna az esetleges örökségével? Ezért végrendeletet írtam, amiben mindent apámra hagytam, nekem ugyanis nincs saját családom. Lényegében kitagadtam az örökségből az anyukámat, hogy halálom esetén elkerülhető legyen a hosszú hagyatéki eljárás.
Imre esete nemcsak a bizarr történet miatt egyedi, hanem azért is, mert ő és édesapja azon kevesek közé tartozik, akik tudatosan készültek a tragédia utáni jogi herce-hurcák elkerülésére és volt bátorságuk nyíltan beszélni szeretett hozzátartozójuk haláláról. Magyarországon ez egyelőre messze nem általános – holott Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az úgynevezett életvégi tervezés egyre nagyobb hangsúlyt kap. Az emberek egyre inkább felismerik a fontosságát annak, hogy fel kell készülni a halálra annak érdekében is, hogy megkönnyítsék szeretteik számára az öröklési folyamatot.
Ezt felismerve – a digitális fejlettségnek köszönhetően – Nyugaton szaporodik az olyan internetes alkalmazások és szolgáltatások száma, amelyek segítenek az életvégi tervezésben, és a vagyonelemek (ingatlan, bankszámla, jármű, értékpapír, vállalkozás és így tovább) összeírását, rendszerezését célozzák az örökösök dolgának megkönnyítésére és az esetleges jogi csatározások elkerülésére. Angol nyelvterületen a legismertebb az Everplans és a SafeBeyond. Előbbi olyan átfogó platform, amelyen nemcsak vagyontárgyak listázhatók, hanem a digitális örökség (jelszavak, online fiókok), sőt temetési kívánságok is rögzíthetők; az utóbbi hasonló az Everplans-hez, de kiemelt figyelmet fordít az érzelmi örökségre, azaz lehetőséget ad üzenetek, videók hátrahagyására szeretteink számára.
Mielőtt rátérnénk arra a magyar nyelven elérhető kezdeményezésre, a nemrég elindult B120 LifeTresorra – amely egyelőre nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Kelet-Európában is egyedülállónak számít – lássuk, hogy mi a pszichológia álláspontja a halálra való felkészülés és felkészítés érzelmi vonatkozásairól. Vadász Eszter pszichológust kérdeztük, mert dolgozott egy idősotthonban, ahol az emberekkel folytatott beszélgetéseiben a halál központi téma volt.
Sokszor éppen a hozzátartozók nehezítik meg a helyzetet azzal, hogy az erős tabu következtében szoronganak a halálról való beszélgetéstől
– mondja Vadász Eszter.
Adrián Zoltán / 24.hu Vadász Eszter
Magyarázata szerint ilyenkor sok esetben a következő történik: az idős ember már megbékélt a halál gondolatával, és erre az esetre szeretne néhány dolgot elrendezni a hozzátartozóival. De amikor szóba hozná nekik a témát, a családtagjai annyira megriadnak, hogy a halálra készülő ember bezárul, s a későbbiekben már éppen azért nem beszél a halálról, mert nem akar szeretteire érzelmi terhet rakni.
– Ez olyan helyzeteket eredményezett – meséli Vadász Eszter –, hogy
az idős emberek velem, a pszichológussal nemhogy könnyedén beszélgettek a halálról, de kifejezetten akartak róla beszélni, ám amikor megérkeztek a családtagok, előttük már nem nyíltak meg. Hiszen az ijedtségüket észlelve óvni akarták őket a téma érzelmi reakcióitól. Mivel egy ilyen szituációban mindenki számára a kibeszélés a legfontosabb, több esetben közvetítettem a családtagok között. Leültettem őket egymás mellé, és a beszélgetést irányítva hagytam, hogy megnyíljanak.
A pszichológus szerint a halállal, a temetéssel kapcsolatos társadalmi és vallási rituálék célja és haszna többek között éppen az volt, hogy az emberekben oldotta a szorongást, és megkönnyítette a halál feldolgozását. Ma azonban a halál kérdése egy családban érinthetetlen téma, szigorú tabu, a halálról nemhogy nem szabad, de nem is illik beszélni, holott – állítja Vadász Eszter – „tabusítás helyett beszélnünk kellene családunkkal a halálról”. Megkérdeztem a pszichológust arról, hogy szakmai szemmel mi a véleménye az életvégi tervezést megkönnyítő digitális platformokról, mire azt válaszolta: a gyásznak különböző formái vannak, és amit ezek az internetes alkalmazások megkönnyíthetnek, azt szakkifejezéssel előgyásznak, elővételezett vagy előrevetített gyásznak nevezi a pszichológia tudománya.
– Az előgyász munkája megkönnyítheti a gyászfolyamat egészséges lezajlását – mondta Vadász Eszter. – Fontos tudatosítani az emberekben azt is, hogy a gyász kapcsán ne törődjenek a külvilág elvárásaival, hanem bátran éljék meg az érzelmeiket.
A már említett B120 LifeTresor alapítója, Horváth József viszonylag fiatal ember, 56 éves, így az volt az első kérdésem hozzá: ennyi évesen miért foglalkoztatja az örökség és a hagyaték kérdése olyannyira, hogy internetes alkalmazást is kifejlesztett egy vállalkozás keretében.
Adrián Zoltán / 24.hu Horváth József
– Néhány barátunk családjában történt öröklési problémák után kezdtünk beszélgetni a feleségemmel arról, hogy vajon a mi gyerekeink minden információ birtokában lennének-e egy esetleges öröklés során. Mivel arra jutottunk, hogy nem, ezért elkezdtük összeírni az információkat, aztán a feleségem egyszercsak feltette a magától értetődő kérdést: ha már milliónyi alkalmazást használunk a telefonunkon, akkor miért nincs egy olyan, amivel részletes listát készíthetnénk az örököseink számára?
Kutatni kezdtek a témában, és azt tapasztalták, hogy míg az Egyesült Államokban már vannak erre kifejlesztett alkalmazások, magyar nyelvű digitális platform nincs. Innen jött az ötlet: akkor csinálnak ők maguk. Megrendeltek egy Medián-felmérést, ami beszédes eredményeket hozott: kiderült, hogy azok közül, akik az elmúlt 10 évben örököltek, a hagyatéki eljárás során minden ötödik válaszadó szembesült valamilyen problémával. Horváth József szerint a felmérés fontos eredménye volt az is: a válaszadók közel kétharmadát foglalkoztatja valamilyen mértékben az, hogy haláluk után mi lesz a javaikkal, azok hogyan jutnak el az örököseikhez, s hogyan tudják meg az örökösei, hogy hol találhatók a különböző vagyonelmek.
– Mivel a felmérés alapján kiderült, hogy Magyarországon a válaszadók számottevő részének az öröklés kapcsán az a legfőbb gondja, hogy az örökösök hogyan találják meg a vagyonelemeket, úgy láttuk, hogy érdemes elindítani egy olyan digitális platformot, amilyenhez hasonló nincs még az országban – mondta a vállalkozás alapítója.
A B120 LifeTresor alkalmazásban létrehozható vagyontérkép lehetővé teszi, hogy a felhasználók szabadon döntsenek arról, kinek és mikor biztosítanak hozzáférést az általuk megadott információkhoz. Rögzíthető benne azoknak a neve is, akik az örökösöknek segítenek majd az örökölt vagyon kezelésében, ilyen a banki kapcsolattartó, ügyvéd, könyvelő, üzlettárs stb. Horvárh Józsefnek egyébként az alkalmazásban található „Emléknapló” a kedvence, mert abban többek között olyan kérdésekre találhatnak választ a családtagok, amikről a szüleik soha nem beszéltek. Milyen megvalósulatlan álmaik voltak anyának és apának fiatalkorukban? Mikor randizott anya és apa először? Miért tetszettek meg egymásnak?
Horváth József ugyanakkor hangsúlyozta: az alkalmazás elindításában komoly szerepet játszik a társadalmi tudatformálás is.
– Azt láttuk a piacfelmérésből és a közösségi médiában folytatott kutatásunkból, hogy az embereknek nagy igényük van a tájékoztatásra, a hiteles információkra, egyszóval az edukációra az öngondoskodásról, az életvégi teendőkről, a hagyatéki eljárásokról, a digitális örökségről, ezért szeretnénk, ha csatornáinkon ilyen típusú tudást is megoszthatnánk.
Hiszünk benne, hogy minél tudatosabbak vagyunk ezen a téren, jelentősen egyszerűsödnek a hagyatéki eljárások és sokkal könnyebb lesz tabuk nélkül beszélni a halálról.
The post „Lényegében kitagadtam az örökségből az anyukámat, hogy halálom esetén elkerülhető legyen a hosszú hagyatéki eljárás” first appeared on 24.hu.
