Először sikerül leírniuk a tudósoknak a mintegy 150 millió éve élt ammoniteszek, vagyis tengeri puhatestűek rágószervének különleges belső szerkezetét. A projektben a HUN-REN és a BME kutatói is részt vettek – derül ki utóbbi intézmény közleményéből.
Amint az eredményeket bemutató tanulmányból kiderül, a kutatás alapját az úgynevezett aptychus, az ammoniteszek alsó állkapcsát fedő, kalcitból felépülő kemény „fedőlemez” adta. Ez az egyetlen szerv, amely az állatok pusztulása után is nagy eséllyel fennmaradt, mechanikai ellenállása pedig már régóta foglalkoztatja a szakembereket.
A kalcit önmagában nem magyarázza az aptychus kivételes szilárdságát, ezért feltételeztük, hogy a háttérben egy különleges geometriai szerkezet állhat
– mondta Demény Attila, a HUN-REN CSFK igazgatója, a kutatás vezetője.
A minták szerkezetét elektron-visszaszórásos diffrakcióval (EBSD) vizsgálták, majd a BME és a HUN-REN sajátfejlesztésű, új matematikai eszközeivel elemezték a kristályok térbeli elrendeződését. A kutatócsoport – Domokos Gábor és Sipos András professzorok vezetésével – olyan kombinatorikai és statisztikai modellt dolgozott ki, amely 2D metszetekből is képes következtetni a 3D struktúrákra.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kristályok forgó, szálas kötegekbe rendeződnek, ami Bujtor László, a tanulmány egyik társszerzőjének feltételezése szerint erősen hasonlít egy ismert geometriai mintázatra, az úgynevezett Bouligand-szerkezetre. Ezt a geometriát a természetben eddig főként rákok és rovarok kitinjében, valamint halpikkelyekben figyelték meg, ahol a rétegek egymásra csavarodása a felület kiemelkedő ellenállását biztosítja. A mostani publikáció az első, amely ezt a szerkezetet karbonátos fosszíliában, több százmillió éves élőlényben igazolja.
A Bouligand-szerkezet megjelenése azt jelzi, hogy az ammoniteszek már a jura időszakban olyan mechanikai megoldást fejlesztettek ki, amelyet a modern élőlények is alkalmaznak a nagy ellenállás elérése érdekében
– tette hozzá Domokos Gábor, a BME professzora.
A szerzők szerint az erős kristályszövet nagy szerepet játszhatott abban, hogy az ammoniteszek képesek voltak kemény héjú zsákmányt, például saccocomidák maradványait feldolgozni.
A kutatási eredmények túlmutatnak a paleontológián: a matematikai és mikroszerkezeti elemzés kombinációja más fosszíliák, sőt geológiai formák (például repedéshálózatok) vizsgálatában is alkalmazható. A módszer segíti annak felismerését, hogy a fosszíliák mely részei őrizték meg eredeti kémiai összetételüket, ami fontos a paleoklimatológiai rekonstrukciók, vagy a múltbeli klíma meghatározása szempontjából.
Domokos Gábor neve több másik tudományos eredmény kapcsán is ismerős lehet, többek között számos új geometriai alakzatot fedezett fel, egyik kísérlete pedig Kapu Tiborral együtt a világűrt is megjárta.
The post Magyar kutatók jöttek rá az ősi állatok titkára first appeared on National Geographic.
