Interjút adott Szily Nórának Magyar Péter, amely a politikus Facebook-oldalán jelent meg karácsony másnapjának reggelén. Ebben többi között szó van teherbírásról, arról, hogy mennyire kell tudnia, tudnia kell-e valakinek azt, hogy amibe belevág, az mekkora terhet, nyomást és munkamennyiséget jelent majd. Egy ponton szóba került a híres Partizán-interjú is.
Amikor bementem a Partizán stúdiójába, talán édesanyám, illetve egy-két ember tudott róla, és mondták, hogy ne menjek be. Bementem. És amikor kijöttem, akkor azt mondták, hogy jó, akkor most már menjél végig az úton. Kicsit olyan ez, mint amikor a szakadék fölött egy kötélen elindul az ember, onnan nem tudsz visszafordulni
– mondta a 2024 februári beszélgetésről.
Szó esett a kezdetekről is, hogy azt hogyan élte meg Magyar.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletes rítusaim vannak. Inkább megtanultam elszámolni tízig, megtanultam nem pánikolni, mert azért az elején tud az ember pánikolni, ha fel kell menni ötvenezer ember elé beszélni. Amikor március 15-én először kiléptem az Andrássy úton a színpadra úgy, hogy előtte maximum 120 ember előtt beszéltem a cégnél, akkor az egy eléggé megrázó élmény volt, úgy kellett engem fellökdösni a színpadra.
Elmondta, 3-4 órákat alszik, az alvásból veszi el az időt másra. A beszédeit saját maga írja, a Szegedre tartó vonatra pedig úgy szállt fel, hogy nem volt kész az aznapi. Arról is beszélt, miért nem tud a telefonja nélkül hosszú távon nyugodtan meglenni.
Húsz éve a politika nem ilyen volt. Az ember adott egy interjút, lehet, hogy nem is aznap jelent meg, hanem két nap múlva, vagy kiadott egy MTI-közleményt, és aztán hazament a családjához, megfőzték a vacsorát, megnéztek egy filmet, sakkoztak a gyerekekkel. Ma nem erről szól már a politika sajnos. Az élet sem, de a politika különösen nem. Ha egyébként kiegyenlített lenne a helyzete a két politikai közösségnek erőforrásban, lehetőségekben, becsületességben, akkor valószínűleg egyszerű lenne a mi helyzetünk is. De mivel alapvetően kétpólusúvá vált politika, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, hogy hiába vannak politikai közösségek, hiába vannak egyéb szereplők, alapvetően a két vezető helyzete, tudása, hitelessége, őszintesége határozza meg az eredményt, ezért óriási a felelőssége a vezetőnek.
2023 nyarán végiggyalogolta az El Caminót, általános iskolásként pedig több intője is volt, akadt olyan eset, hogy a tanidő alatt átmentek többen egy osztálytársához társasjátékozni. Az első foga tömegverekedésben tört ki, azóta is koronája van, a szülei pedig utána döntöttek úgy, hogy átviszik egy másik iskolába. A kommenteket gyakran olvassa, a miértjéről így beszélt.
Mert nekünk nincs más. Többször elmondtam, hogy nekünk nincs médiánk, nincs propagandánk, nincs állami támogatásunk, az is egy megjelenési felület. És persze néha az ember hibázik, néha olyanra reagál, amire nem kéne reagálni, de ha az ember vezető, és mondjuk 100 döntéséből 80 vagy 90 jó, akkor abba belefér, hogy van 10 vagy 20 kevésbé jó. Nem a saját kedvtelésem egyébként, hogy most minden kommentre reagáljak, és már azért igyekszem nem is reagálni. De én úgy tekintettem erre, főleg az elején, meg a közepén, most így a végén, hogy ez egy felület. És ez be is jött, ahogy a mellékelt ábra mutatja.
Szülei – vele együtt – Fidesz-szavazók voltak, tavaly nyugdíjba vonult exbíró édesanyja pedig nem egyszer utazott már 200 kilométert, hogy meghallgassa a beszédét.
Szily felhozta a régi barátokat is.
Több részre lehet osztani. Van, ami elveszett, talán nem is kár érte. Van, ami elveszett, de vissza fog jönni, pontosan tudom, csak most egy olyan kiélezett helyzet van, és egy olyan működési országban élünk, ahol az embereknek félnie kell. Van, ami nem veszett el, viszont csak áttételesen és virágnyelven tudunk kommunikálni közvetítőkön keresztül, merthogy ilyen helyzet van Magyarországon, és nekik is van munkájuk és vannak gyerekeik. Illetve van egy-kettő, ami meg megmaradt. És vannak újak. De persze mindig más egy új barátság, mert akkor, amikor az ember pozícióban van, vagy valamit csinál, főleg nagy nyilvánosság előtt, akkor sokszor nem tudja, hogy ez most egy őszinte barátság-e. Más egy gimnáziumi barátság, más egy egyetemi barátság, más egy általános iskolai barátság és más egy 20 évvel ezelőtti barátság. Arra, hogy én leüljek a barátaimmal és ultizzak egyet, vagy elmenjünk két napra, nem tudom, kiengedni a gőzt, nincs idő. És ezt tudomásul kell venni. De megint azt tudom erre mondani, és ez nem egy betanult válasz, hogy az embernek az életében vannak szakaszok. És én most egy ilyen szakaszban vagyok. Akit elvittek öt évre vagy tíz évre a Gulágba, annak az volt, és ott sem volt barátkozás, ott újfajta barátságok vagy szövetségek köttettek. És jó esetben hazajött, és akkor folytatódtak azok a barátságok. Volt, aki hazajött, és akkor a felesége már mással volt, mert ő nem tudta, hogy haza fog jönni. Voltak egészen szörnyű szituációk. Ahhoz képest ez nem egy annyira szörnyű szituáció.
The post Magyar Péter a Partizán-interjúról: Le akartak beszélni, hogy bemenjek first appeared on 24.hu.
