Az orchideafélék bolygónk egyik leginkább fajgazdag növénycsaládja, nagyjából minden tizedik virágos növény faj egy orchidea. Bár mi leginkább a nagy méretű, színpompás virágú változataikkal találkozunk a virágüzletekben, a mintegy 28-30 ezer fajuk rendkívüli változatosságot mutat. Van azonban, ami közös bennük: ez pedig a szaporodási stratégiájuk. Az orchideafélék magvai mikroszkopikus méretűek, szó szerint porszemnyiek, a legkisebbek alig 0,05 milliméteresek.

Míg általában a növények a magvaikat a csírázáshoz szükséges tápanyagokkal ellátva termelik meg – ilyen a mákszem zsírja vagy a búzaszem keményítője – addig az orchidea nem „csomagol” tízórait utódainak. Ahelyett, hogy tápanyagokkal ellátott, kis számú magot termelne, teljesen csupasz örökítőanyag-csomagot ad át környezetének, ezekből azonban milliónyit bocsát ki magából. Ezeket a rendkívül apró és könnyű képleteket azután a szél viszi el.

Az orchideák magvai (néhány kivételtől eltekintve) csak akkor képesek kicsírázni, ha olyan talajba kerülnek, ahol megfelelő gomba partnerrel találkozva megkapják az ehhez szükséges tápanyagokat, energiát. A nagy számú maggal e növények tehát statisztikai esélyekre hagyatkoznak: a nagy számok törvénye alapján a milliónyi utódjelöltből néhánynak biztosan sikerül olyan helyre jutni, ahol a gombapartner is jelen van.

Egy kínai kutatócsoport nemrégiben mianmari borostyánokban fedezett fel olyan mikroszkopikus képleteket, amelyek vizsgálata szerint nagyon hasonlóak az általunk ismert orchidea magvakhoz. A kutatók a Scientific Reports folyóiratban ismertették felfedezésüket. A borostyánok az ősi gyantába ragadt dolgokat térbeli formájukkal együtt, nagy részletességgel őrzik meg, ezért olyan részletek is láthatóvá válnak, amelyek a szokványos kőzet-fosszíliákban nem. Emiatt is rendkívül fontosak a bennük megőrzött ősmaradványok, legyen szó bármiről.

Az azonosított apró szemcsék mérete megfelel a mai orchideamagvak mérettartományának: 0,03 – 0,26 milliméteresek. Alakjuk meglehetősen változatos, némelyeket hártyaszerű „szárny” fog körbe teljesen, vagy csak részben. Ez arra utal, hogy ezek az aprócska képződmények ideálisak voltak arra, hogy a szél vigye őket el nagyobb távolságokra. Emellett pedig e „szárnyak” is hasonlóak ahhoz, amelyekkel egyes a mai orchideák magvain lehet találkozni, feltéve, ha az ember mikroszkóppal nézi őket.

Vannak eltérések is a mai orchideák magvaihoz képest, így azt nem lehet kijelenteni, hogy teljes bizonyossággal orchideamagvak voltak a borostyánokban. Azt viszont igen, hogy a szaporodási módszer ugyanolyan volt: az extrém apró magvak, a széllel terjedés képessége és a gyenge, illetve hiányzó maghéj. Ez arra utal, hogy e stratégia már biztosan létezett mintegy 100 millió éve, a virágos növények evolúciójának egy korai fázisában.

Az egyik vizsgált borostyánban egy négyzetmilliméternél is kisebb területen mintegy 60 magvacska zsúfolódott össze, ami arra utal, hogy valószínűleg ezek egyetlen termésből származnak, amelyben igen nagy számú mag lehetett. Ebben pedig egyedülálló ez az ősmaradvány, és szintén a mai orchideák stratégiáját idézi.

Az ősmaradvány azt is jelezheti a kutatók szerint, hogy már a középső kréta időszakban jóval elterjedtebbek és változatosabbak lehettek a virágos növények, mint azt eddig hittük a virágok ritkásan megőrzött ősmaradványai alapján. Az efféle mikroszkopikus magvak pedig eddig „láthatatlanok” voltak, holott igen árulkodóak lehetnek a szakemberek számára.

A virágos növények a kréta végén robbanásszerűen elszaporodtak és uralkodóvá váltak, ám ehhez számos evolúciós előzményre volt szükség. Ezek egyike lehetett a szaporodás stratégiáinak kialakulása, amelyről egy fejezetet e fosszíliák is elmesélnek.

The post Már 99 millió éve is létezett orchidea-jellegű szaporodás first appeared on National Geographic.