„Orbitális kártyavárnak” nevezték a műholdak megakonstellációs rendszerét egy, az arXivra feltöltött tudományos kutatásban, írja a phys.org. Sarah Thiele PhD-hallgató és munkatársai számításai szerint erre minden okuk meg is van, hiszen az összes alacsony Föld körüli pálya (LEO) műholdkonstellációban 22 másodpercenként történik egy „közeli megközelítés”, ami azt jelenti, hogy két műhold kevesebb mint 1 km távolságra halad el egymástól.
Csak a Starlink esetében ez a szám 11 percenként egyszer fordul elő. A Starlink másik ismert mérőszáma, hogy a több ezer műhold esetében átlagosan 41 manővert kell végrehajtania évente, hogy elkerülje a pályáján lévő más objektumokkal való ütközést. Bár jelenleg olajozottan mennek a dolgok, előfordulhatnak szélsőséges esetek, ilyenkor pedig nagy baj lehet.
Egy napvihar például felmelegítheti a légkört, nőhet a légellenállás és a pályabizonytalanság, így több üzemanyag fogyhat a kerülgetés miatt. A 2024. májusi Gannon-vihar alatt például a LEO-műholdak több mint fele kényszerült ilyen manőverekre. A napviharok ráadásul a navigációs és kommunikációs rendszereket is tönkre tehetik, ilyenkor pedig már nincs lehetőség manőverezésre, és elkerülhetetlenné válhat a katasztrófa.
A kontextus kedvéért: 2018-ban ez még 121 nap volt. Talán még ennél is nyugtalanítóbb, hogy ha az üzemeltetők akár csak 24 órára is elveszítenék az irányítást a műholdak felett, 30 százalék lenne az esélye egy katasztrofális ütközésnek. Az 1859-es Carrington-esemény – amely a mai napig a legerősebb napvihar, jóval felülmúlva a 2024-es Gannon-vihart – mai megfelelője pedig három napnál is tovább megbéníthatná a műholdak irányítását.
The post Már három nap sem kell ahhoz, hogy katasztrófa történjen a Föld felett first appeared on 24.hu.
