Megálljt parancsoltak a szegények India autoriter vezetőjének, meglepetéssel ért véget a hathetes választás

 

Míg Európa 27 államban négy nap alatt 373 millió ember választhat az Európai Parlament képviselői közül, Indiában hét héten át csaknem egymilliárd ember szavazhatta meg parlamenti törvényhozóit. Hónapokon át az volt az egyöntetű vélekedés, hogy a jelenleg hatalmon levő Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) elsöprő többséget fog szerezni, sőt, néhány napja az exit pollok még azt mutatták, nem elképzelhetetlen, hogy Narendra Modi miniszterelnök hindu nacionalista pártja a kétharmados többséget is megszerezheti.

A BJP is meglehetősen magabiztosan nyilatkozott a voksolással kapcsolatban, a tervük 400 mandátum (a képviselői helyek több mint 70 százaléka) megszerzése volt.

A szakértők, a felmérések és a kormánypárt elképzelése elég messze állt a valóságtól, olyannyira, hogy az egyik közvélemény-kutató vezére élő adásban el is sírta magát. Noha Modit zsinórban harmadszor is kormányfővé választják – ami elképesztő, hiszen erre csak India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru volt eddig képes –, pártja elveszítette a parlamenti többségét.

Végül 640 millió választó tette le a voksát, a valaha egy szélsőséges vallási ideológiából kinőtt BJP 240 mandátumot nyert el, ami jócskán elmarad a kormányzáshoz szükséges 272 képviselői helytől, és még inkább a 2019-ben szerzett 303 mandátumtól.

És bár a többségét elveszítette a vezető kormánypárt, bizonyos szempontból mégis győzelemnek tarthatja Modi az eredményt: az INDIA elnevezésű ellenzéki szövetség 235, a BJP koalíciós partnerei 52 mandátumot szereztek. Ugyanakkor a kormányfő és pártja túlzott előzetes önbizalma miatt nem véletlen érzik úgy sokan a saját táborukon belül is, valójában veszítettek.

Modi 23 éves politikai karrierjében egyszer se történt még olyan, hogy egy választás után, akár India miniszterelnökeként, akár Gudzsarát főminisztereként, ne állna mögötte pártja többsége a törvényhozásban.

Az Indiai Nemzeti Kongresszus, az INDIA vezető pártja, amely több másik szövetségese mellett, a felmérésekkel szemben, növelni tudta a támogatottságát, „morális győzelemnek” minősítette az eredményt.

Modi egy évtizedes kormányzása alatt egy központosult a hatalom, személye körül pedig igazi kultusz alakult ki. Mindent bevetett, hogy elérje a nyilvánosságot,

a heti rádióműsortól kezdve,
a 3D-s hologramja országjárásán
és 80 rizikó nélküli interjún át,
a hindu nacionalista kampányát a végletekig toló online kampányig.

„Egy erős, karizmatikus figurának tekintik, akit szinte a pártpolitika felett állónak tartanak, és aki visszahozza Indiát a régi hindu civilizáció nagyságához”, írja a Guardian, amely szerint „messianisztikus bűbájt” szórt a választókra, vagy legalábbis eddig így volt.

Az indiai demokrácia történetében még egy vezető sem mutatkozott úgy, mint Isten küldötte.

– nyilatkozta a Diplomatnak Apúrvánánd, a Delhi Egyetem hindu irodalom professzora, politikai kommentátor. Modi kormányzása közben egyre jobban elterjedt a tekintélyelvűség, az urambátyám viszonyok, a sajtószabadság pedig egyre rosszabb helyzetbe került.

Idáig nem volt probléma abból, hogy Modi egy személyben döntött alapvető ügyekben. Ilyen volt, amikor 2016-ban úgy érvénytelenítette India papírvalutájának a nagy részét, hogy arról még a pénzügyminisztere sem tudott előzőleg. Vagy mikor hadiállapotot vezetett be Dzsammuban és Kasmírban (utóbbi India egyetlen muszlim többségű állama), hogy a parlamentben már ezt kész tényként közölte, és jóváhagyást se kért hozzá.

Kabir Jhangiani / NurPhoto / AFP Az indiai miniszterelnök, Narendra Modi plakátja a Bharatiya Janata Párt (BJP) pártközpontja előtt Újdelhiben 2024. június 4-én.

A kormányfőt tulajdonképpen sehogy sem lehetett felelősségre vonni, megtámadhatatlanná vált, nem tartott sajtótájékoztatókat, elsöprő parlamenti többség állt mögötte, kritikusait az állami hivatalok zaklatják, gyakran rács mögé kerülnek. Miközben az ellenzéket széles körben gyengének, szervezetlennek tartották.

Mi változott?

Modi a kampányban a hinduk elsődlegessége és saját személyes ereje mellett a gazdasági haladással és a kiterjedt jóléti programokkal kampányolt. Ezzel azonban nem igazán érte el az átlagembereket, mert ők nem nagyon érezték ennek hatásait.

Az elmúlt hat évtizedben nem volt ekkora a vagyoni egyenlőtlenség: a felső 1 százalék birtokolja a vagyon 40 százalékát.

A legtöbb ember életminősége nem javult, ez pedig elégedetlenséghez vezetett. A kormánypropaganda nagy súllyal támaszkodott a hindu nacionalista (hindutva) narratívára, de ennél jobban érdekelte az embereket a gazdasági helyzetük. Modi irányítása óta a bérek stagnálnak, az infláció azonban itt is komoly hatással van a háztartásokra.

Noha minden korábbinál képzettebbek, magas a munkanélküliség a fiatalok körében. Millióknak kellett közülük visszatérni a mezőgazdaságba, annak ellenére, hogy diplomások, mert egyszerűen nincs nekik megfelelő munkahely.

Modi megpróbálta az előző kormányt hibáztatni a problémákért, de 10 év után az emberek már őt kérik számon, amiért nem javul az életük

– véli a Guardian dél-ázsiai tudósítója, Hannah Ellis-Petersen.

Miközben összességében, szavazatszámban nincs egy százalékpontnyi veszteségük az előző, 2019-es választáshoz képest, és olyan helyeken nyertek, ahol korábban nem, nagy pofont jelent a szavazás eredménye a BJP-nek, sok képviselői helyet veszítettek ugyanis a bástyáknak számító területeken. Így a relatív szegény, egyben a legnépesesebb, 241 milliós Uttar Prades államban. Elveszítették a többségüket itt abban a választókerületben, Ajodhjában is, ahol januárban – a magát papnak beállító – Modi átadta a kormányzása szimbólumának szánt, elképesztő méretű, 386 millió dollárból épülő hindu templomot, amely egy 460 éves mecset helyére épült, amit még 1992-ben rombolt le egy 150 ezres hindu tömeg.

A BJP politikusát, aki az elmúlt két ciklust megnyerte Ajodhjában, egy dalit jelölt verte meg. A gazdasági kihívások mellett Uttar Prades pálfordulásának az lehet az oka, hogy a dalitok (más szóval a páriák) és az alacsonyabb kasztokból kikerülők attól tartanak, a kormány újra akarja írni az alkotmányt, amely részvételi kvótákat határoz meg a mélyen egyenlőtlen kasztrendszerű társadalomban, garantált részesedést biztosít nekik a felsőoktatásban, kormányzati munkahelyeken, választott testületekben.

Az ellenzék egyik fő kampányállítása az volt a BJP pár politikusának kijelentéseire hivatkozva, hogy Modiék a szekuláris alkotmányt átírnák, és Indiát hindu országként határoznák meg (neve is megváltozna), ami az alacsonyabb származásúak alkotmányos jogainak csorbítását is magával hozná.

A Modi körüli személyes kultusz is a visszájára fordult. A kormánypárt gyakran annyit válaszolt, ha valamelyik kellemetlen, akár a munkanélküliségre, akár az egyenlőségre vonatkozó kérdéssel találkoztak, hogy

Bízz Modi garanciájában.

A „Modi garanciája” szlogen értelme abból, hogy Modi mindent megold, az arrogancia jelképévé változott. A kormányfő saját választókerületében, a Uttar Prades-i Váránasziban 5 éve még csaknem félmillió szavazattal győzött, most „csak” alig 150 ezerrel, pedig pártja összes erős embere elment ide kampányolni.

A győztesek

A választásnak két nagy nyertese van. Egyrészt a regionális pártok. Uttar Pradesben például nem a fő ellenzéki Indiai Nemzeti Kongresszus verte meg a BJP-t, hanem az ellenzéki szövetséghez tartozó Samajwadi Party (magyarul Szocialista Párt), amely a lehetséges 80 képviselői helyből 37 szerzett meg, viszont másik államban nem jutott mandátumhoz.

Modi kormánykoalíciójában pedig két regionális párt, a bihari Janata Dal (Néppárt) és az Ándhra Prades-i Telugu Desam Party (Teluguország Pártja) kap komoly súlyt. A jövőre nézvést érdekes lehet, hogy ez a két párt nem igazán támogatja a hindutva politikát, és elköteleződésük a politikai blokk iránt sem kikezdhetetlen, hatalmat akarnak a közreműködésükért cserébe.

A másik nyertese a választásnak egy Gandhi.

Rahul és annak – ahogy a New York Times nevezi – „hihetetlen visszatérése”. A politikus nem Mahatma Gandhi leszármazottja, viszont a befolyásos Nehru–Gandhi család sarja, Radzsiv Gandhi miniszterelnök fia. Korábban vezette a Indiai Nemzeti Kongresszust is, egészen Modi második győzelméig, 2019-ig.

Niharika KULKARNI / AFP Az Indiai Nemzeti Kongresszus párt vezetője, Rahul Gandhi az Indiai Nemzeti Fejlesztési Inkluzív Szövetség (INDIA) választási gyűlésén Váránaszi külvárosában 2024. május 28-án.

Gandhit, akit Modi „címzetes uralkodónak” csúfolt, nem tekintette senki komoly fenyegetésnek, a sajtó nagyon ellenséges volt vele és a közösségi médiában se vették komolyan. A munkanélküliségre, a gazdák problémáira és Modi milliárdosokhoz (így a világ leggazdagabbjai közé tartozó Mukesh Ambanihoz és Gautam Adanihoz) fűződő kapcsolataira fókuszáló kampánya viszont meglepően sikeres volt.

A folytatásban

Abban nem lesz változás, hogy Modi marad az ország vezetője, a hét végén várhatóan be is iktathatják, mivel a BJP szövetségeseivel 293 mandátumot szerzett. Tervei megvalósításához ugyanakkor – a korábbiakkal ellentétben – szüksége lesz a szövetségeseire is. Modi érinthetetlensége megkérdőjeleződött.

A 73 éves miniszterelnök, akinek feltételezhetően ez lesz az utolsó ciklusa, azt tervezhette, hogy egy még homogénebb Indiát hagy maga után örökségként, amely a muszlim kisebbség a jelenleginél is komolyabb elnyomását is jelenti. A kis koalíciós pártok azonban szekulárisabbak, ami feltartóztathatja Modit a hindu nacionalista politikájának a folytatásában.

Másik kiemelt célja, hogy Indiát „10 billió dolláros gazdasággá” teszi, ami a jelenlegi helyzetet tekintve azt jelentené, hogy Japánt és Németországot megelőzve a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válna az USA és Kína után (ezektől azonban messze lemaradva). Jelenleg 3,2-3,7 billió dollár az ország GDP-je.

A tavaly óta a legnagyobb népességű, 1,4 milliárd lakosú India jelenlegi gazdasági helyzete felemás képet mutat. Nemcsak nagyobb lett a lakosságszám a kínainál, de fiatalabb is – a teljes lakosság több mint 50 százaléka 30 alatti –, és gyorsabb a gazdasági növekedése (2023-ban ez 6 százalék volt). India gazdasági nagyhatalommá válhat, de hogy ez a növekedés ebben a tempóban folytatódjon, a fiatalok gazdasági potenciálját kulcsfontosságú kiaknáznia.

A munkanélküliségi ráta viszont magas. A 20-24 évesek körében 44,9 százalék, az összes munkaképes körében is 8,7 százalék. Kutatások azt mutatják, hogy Indiának mintegy 115 millió új munkahelyre lenne szüksége a következő öt évben.

India növekedését inkább a szolgáltató szektor, mint az ipar határozza meg. Vagyis előbbiben lenne inkább fontos munkahelyeket teremteni, de ahhoz magasabb képzettségű fiatalokra lenne szükség. Az indiai oktatás ugyanakkor komoly reformokra szorul. Illetve olyan csúcstechnológiás iparágakban szükséges munkahelyeket teremteni, mint a félvezető chipek és a mobiltelefonok gyártása.

Gondot okoz az is az indiai gazdaságban, hogy a nők csak nagyon alacsony mértékben vesznek részt benne. 30 százalékuk dolgozik, míg például Kínában 70. Hogy ez változzon, strukturális és társadalmi reformokra lenne szükség, de úgy, hogy demográfiailag is tartható legyen a helyzet. A termékenységi ráta ugyanis meredeken csökken, a lakosság jelenleg a helyettesítési ráta alatt van, ami azt jelenti, hogy a következő 10-20 évben az Indiai társadalom is elkezd öregedni.

Kabir Jhangiani / NurPhoto / AFP Nők állnak sorban egy szavazóhelyiségben, hogy leadják szavazataikat az indiai általános választásokon Uttar Pradesben, Varánasziban, 2024. június 1-jén.

Belpolitikailag kérdés, mennyire marad stabil a kormánykoalíció, és hogy az ellenzék lendülete kitart-e a továbbiakban: a következő 14 hónapban öt indiai államban is választást tartanak. Az elmúlt időszakban a BJP már veszteségeket szenvedett el a regionális pártok miatt. Kérdés a BJP esetében az is, hogy mi lesz, ha Modi már nem lesz. Ki követi őt, és az a személy képes lesz-e hatalmon tartani a pártot?

The post Megálljt parancsoltak a szegények India autoriter vezetőjének, meglepetéssel ért véget a hathetes választás first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed