A dzseládapáviánok (Theropithecus gelada) között, ha a csapat feletti hatalmat új hímek veszik át, általánosnak mondható az előző hímektől született picik elpusztítása. Ezzel az új hímek nemcsak az előd génjeinek terjedését fékezik meg, hanem azt is elérik, hogy a nőstények hamar új termékenységi ciklust kezdjenek, és fogamzóképessé váljanak.
A fogamzóképességüket a mellükön lévő szőrtelen terület piros duzzadása jelzi a hímek számára. Alapesetben a duzzadás, és vele a termékenységi ciklus nem kezdődik el, míg egy páviánanya szoptat. Azonban, amint azt a Current Biology folyóiratban nemrégiben bemutatták, ez a duzzanat nem mindig jelez valódi termékenységet.
A dzseláda csapatait nőstények alkotják a kicsinyeikkel, és egyetlen hím vezeti ezt a háremet. Időnként azonban a hím helyét másik veszi át, ilyenkor a korábbi hím utódai életveszélyben vannak. Azzal, ha a szoptató anyák kicsinyeit megölik, lerövidül az anyák termékenységi ciklusa, és hamarosan az új vezér utódával vemhesülnek. A kutatók 14 éven át követték egy etióp dzseládapávián csapat sorsát, vizsgálták termékenységüket, a kicsik számát, és végeztek hormonszint-méréseket.
Arra jutottak, hogy számos anya akkor is termékenység jeleit mutatja és hajlandó párosodni az új hímmel, ha valójában nem termékeny.
A megfigyelések szerint a szoptató anyák 86 százaléka ismét a termékenység jeleit mutatta az új hím hatalomátvétele után 3 hónapon belül, ha valójában ez még lehetetlen volt, mivel szoptatott. A „csalás” abban lepleződött le, hogy ezek a nőstények a külső jelek és az aktív párzás ellenére is csak hónapokkal később váltak ismét vemhessé, így átlagosan 4 hónapot nyertek.
Ezen idő alatt a kicsinyüket eleget tudták táplálni és elválaszthatták azt. A kicsik zöme ezzel megúszta az új hím hozta vérengzést. A mért adatok azt mutatták, a 3 hónapnál fiatalabb kölykök esetében több mint kétszeresére nőtt a túlélés esélye, ha a mama bemutatta ezt az ál-termékenységet.
Érdekes módon a „csaló” nőstények hormonszintje is változott, hasonlóan a valóban termékenyekhez, ám mégse eredményezett a magasabb ösztrogénszint termékenységet. Ennek két oka volt: egyrészt a hormon mennyisége csak egy kis időre nőtt meg, és ez önmagában kevés lett volna a teljes termékenységhez. Másrészt a szoptatás számos módon gátolja a dzseláda anyák ovulációját, és ez a gátlás jóval erősebb hatású, mint a kis ideig tartó ösztrogén-emelkedés.
A csalás annak köszönhetően működhet, hogy a nőstényeknek csak ritkán kell ehhez a stratégiához fordulniuk, így a hímek számára nem válik kétségessé, hogy a megduzzadt, kipirult mellkasi bőr termékenységet jelez. Ha ezt túl gyakran alkalmaznák a nőstények, akkor a hímek rájönnének, hogy nincs értelme a felmerülő párzási lehetőség miatt megkímélni a kölyköket, és mindegyikkel végeznének. Az efféle csaló praktikák minden esetben csak akkor maradhatnak működőképesek, ha ritkán alkalmazzák őket.
The post Megjátszott termékenységgel védik picinyeiket a páviánok first appeared on National Geographic.
