A Sunshine Coast Egyetem vezette kutatócsoport 496 madarat vizsgált meg, amelyek öt faj esetében tárták fel a genetikai és testi jegyek különbségét. Az ausztrál szarkák, a kacagójancsik, a kontyos galambok, a szivárványlórik, és a pikkelyes lórik példányai esetében az derült ki, hogy a madarak 3-6 százalékában is eltérhetett a genetikai és az ivarszervek alapján észlelt nem.
A madarak baleset vagy betegség miatt vadállatkórházakba kerültek, de sajnos nem sikerült meggyógyítani őket. Miután elpusztultak, a tetemeiket félretették a kutatók számára – vagyis nem a vizsgálat kedvéért öltek és boncoltak állatokat.
„A nemváltó madarak 92 százaléka genetikailag nőstény volt, ám hím ivarszervekkel rendelkezett” – mondta Dr. Dominique Potvin, a kutatás résztvevője. Az ivarszervek mérete ezeknél az egyedeknél legtöbb esetben kissé kisebb volt az átlaghoz képest.
Azonban találtak egy genetikailag hím kacagójancsit is, amelynek aktív, tüszőkkel teli petefészke és kitágult petevezetéke volt, ezek állapota alapján az állat a pusztulása előtt nem sokkal tojást rakott. Néhány esetben voltak hím és nőstény ivarszervekkel egyaránt rendelkező egyedek is.
A szaporodási időszakban a fényviszonyok, hőmérsékleti viszonyok és más környezeti tényezők hatására beindul a madarak testében a hormontermelés, amelynek hatására az ivarszervek is készenléti állapotba kerülnek és megduzzadnak. Annak ellenére, hogy minden egyed a szaporodási időszakban került a madárkórházba és pusztult el, az ezen időszakra jellemzően megduzzadt ivarszerveket a nemváltó egyedek csak alig 20 százalékában sikerült találni. A nemváltó egyedek 36 százalékában az ivarszerv egyaránt mutatta a here és a petefészek jellemzőit.
Halak, hüllők és kétéltűek körében gyakori az ivarváltás, ám se a vadon élő madarak, se az emlősök esetében nem igazán tudunk efféle esetekről. Emiatt is fontos megérteni, mi is játszódik le az állatok körében. Clancy Hall, a kutatás vezetője hozzátette, a madárpopuláción belül a nemváltott egyedek befolyással lehetnek az egész populáció szaporodási sikerére, ez pedig aggodalmas lehet, különösen a veszélyeztetett fajok esetében. „Felborulhatnak a nemi arányok, megváltozhatnak a párválasztási preferenciák, csökkenhet a populáció mérete, de akár össze is omolhat a populáció.”
Számos kutatásban, vagy épp a veszélyeztetett fajok szaporító programjaiban alapvető fontosságú, hogy egy egyed nemét meg tudják határozni, azonban a nemváltó madaraknál ez a hagyományos módszerekkel (genetikai jegyek, tollazat, viselkedés) nem lehetséges. Most pontosan arra derült fény, hogy hiába vizsgálják meg egy madár tollmintáját vagy esetleg pár csepp vérét genetikai adatok reményében, az nem minden esetben fogja megmutatni, végül is milyen nemű a madár.
Az egyelőre nem világos, hogy minek köszönhető a nemváltás, azonban a kutatók külső tényezőket sejtenek a háttérben. Valamilyen környezeti hatás, például a hormonrendszert megzavaró vegyi anyag, illetve a magas stresszhormonszint is befolyásolhatják a madarak nemi fejlődését.
Az említett, tojást rakó hím kacagójancsit például egy külvárosi mezőgazdasági területen találták, ahol előfordulhat a vegyszerek felhalmozódása. Bár a madárkórházban szerepelt, hogy honnan is érkezett az adott madár, amely azután elpusztult, ezek az adatok nem voltak elég pontosak ahhoz, hogy belőlük átfogó következtetéseket lehetett volna levonni a környezeti hatásokról.
The post Meglepően gyakori a nemváltás a madarak körében first appeared on National Geographic.
