Egy 45 éves programozó, akit a kutatók csak AB néven emlegetnek, fejfájás miatt kereste fel az orvosokat, hamarosan kiderült, hogy sajnos egy agresszív agydaganat kínozza. A férfi 25 éve sakkozott ekkor már, és amatőrök közt igen magas minősítést ért el, 1950 Élő-pontja volt.
A sakkot a személyisége részének tekintette, emiatt kérte az egyik idegsebészt, Andreu Gabarróst (a spanyol Bellvitge Egyetemi Klinikán) arra, hogy kíméljék meg az agya sakkban érintett részét. Gabarrós jó hírű orvos volt, akiről tudták, hogy minden tőle telhetőt megtesz a pácienseiért. Korábban például több betege esetében azok zenei tehetségét segített megőrizni.
Ahhoz, hogy egy, az agyban elhelyezkedő daganathoz hozzáférjenek, egészen könnyen érthető okból úgy tudnak csak eljárni az idegsebészek, hogy közben a beteg létfontosságú funkcióit elkerülik. Azonban a beteg gyógyulása és a társadalomba való visszailleszkedése szempontjából nem elegendő pusztán a létfunkciókat megőrizni, hanem ha van rá lehetőség, azokat is, amelyek a hétköznapi élethez elengedhetetlenek, mint például a beszéd, a látás, vagy épp a munkához szükséges képességek.
AB esetében agyát előzőleg fel kellett térképezni ahhoz, hogy pontosan kiderüljön, sakkozás közben mely régióit is használja. Ezt funkcionális MRI-vel végezték el, kognitív idegkutató kollégák aktív segítségével. Ráadásul igen gyorsan kellett elvégezni e felmérést, mivel a műtét sürgős volt, számolt be a Scientific American.
A funkcionális MRI (fMRI) valamiféle tevékenység közepette azt méri, hogy mely agyterületen zajlik intenzív aktivitás. Ezzel ellenőrizhető, hogy agyunk mely részét használjuk az adott tevékenységhez.
A vizsgálatokon felül a tudományos szakirodalmat is átfésülték információkért, mivel a sakkhoz szükséges kognitív funkciók mindegyikét meg kellett őrizni. E munka egy részét már a műtét kezdeti szakaszában végezték el, miután az éber beteg koponyáját felnyitották. Ekkor az agy egyes részeihez elektródákat érintve vizsgálták a páciens reakcióit.
Ennek során az egyes agyterületekhez kötött funkciókat ellenőrizte az idegsebész, kérdéseket tett fel a betegnek, illetve feladatokat adott neki. E térképezés során derült fény arra, hogy a páciens szupramarginális gyrus nevű agyterülete szükséges ahhoz, hogy a sakk szabályait alkalmazni tudja. Amikor az elektróda segítségével blokkolták ennek a működését, a beteg nem tudta megmondani, hogy egy adott sakkfigurával a szabályok alapján egy bizonyos lépést meg szabad-e tenni, vagy sem. Korábban a szakirodalom szerint erre a területre nem találtak még rá!
A műtét sikerült, a páciensnek is megmaradt a sakktudása, a gyógyulás során végzett tesztjátékokban mindössze annyi volt a változás, hogy a nagyon komplex feladványok esetében kissé lassultak a reakciói. A kutatók most csak erről, a sakkfunkciót érintő kérdésről számoltak be a Cortex szakfolyóiratban azonban nemcsak ezt a képességét őrizték meg a páciensüknek.
Készülőben van a következő tanulmány is, amelyben pedig a beteg programozói tudását, képességét szem előtt tartó műtéti lépésekről fognak beszámolni. Azt azonban hozzátették a szakemberek, hogy fontos a komplex funkciót részfunkciókra lebontani, mert csak így derül ki, hogy milyen sok agyi terület együttes működése teszi lehetővé egy feladat végrehajtását.
A beteg visszajelzése alapján is sikeres volt a beavatkozás, a páciens arról számolt be, hogy sikerült megtartania az Élő-pontszámát.
The post Megmentették egy ember sakkozó agyát first appeared on National Geographic.
