Fekete lyuk és hazugság
Az elmúlt hónapok alaphangját az újonnan hivatalba lépő pénzügyminiszter, Rachel Reeves adta meg, amikor is a kormányváltás után pár héttel egyenesen hazudozással vádolta meg elődjét, a konzervatív Jeremy Huntot. Reeves állítása szerint a költségvetésen mintegy amit az előző kormány bizonyos költségvetési tételek kihagyásával megpróbált eltitkolni a brit nyilvánosság elől. Az új pénzügyminiszter rendre a toryk zűrös örökségéről beszélt, és azt hangsúlyozta, hogy a költségvetési helyzet sokkal súlyosabb, mint arra előzetesen számítottak.
UK PARLIAMENT / AFP Rachel Reeves brit pénzügyminiszter az éves költségvetési beszámolót ismerteti a londoni alsóházban 2024. október 30-án.
A brit politikában a hazugozás igen szokatlan és durva sértésnek számít, arról nem is beszélve, hogy a hasonló megszólalások önmagában bizalomvesztéshez vezethetnek a pénzpiaci szereplők körében – ez pedig akár súlyos gazdasági következményekkel is járhat. Reeves felütése így nem volt túl szerencsés. Kritikusai szerint pusztán az októberi adóemeléseket próbálta ráfogni a felelőtlen elődeire, ám nem járt sikerrel. A kormány és a személyes népszerűségi indexe is jelentősen csökkent a választások óta.
A Reeves által felvázolt 22 milliárdos fekete lyuk persze nem fikció. A vita tárgya, hogy ennek mekkora része volt előre látható, illetve a Munkáspárt miért tett ígéretet az adóemelések elkerülésére, ha egyszer tisztában volt a költségvetés állapotával. (Kritikusai szerint a válasz adja magát: egy adóemelésekkel kampányoló Munkáspárt aligha szerzett volna ekkora parlamenti többséget a választásokon.) A voksolás óta megjelent elemzések alapján a 22 milliárd font (összehasonlításképp a brit kormány kiadási főösszege a 2022–2023-as évben mintegy 1200 milliárd font volt) jelentős része vagy előre látható volt, vagy Reeves személyes döntései nyomán keletkezett.
Az új pénzügyminiszter által jóváhagyott közalkalmazotti béremelések mintegy kilenc milliárd fontba kerültek.
A belügyminisztérium elszámolatlan (de sokak szerint könnyen előrejelezhető) kiadásai mintegy 6,4 milliárd fontra rúgtak, melyből 3 milliárd a menedékkérők elszállásolásának költsége. (A kérvényezők jelentős részét a kormány hotelekben szállásolja el, aminek igen rossz az optikája a bevándorlás kérdésére igen érzékeny brit polgárok körében.)
A fennmaradó rész pedig valóban nem várt vagy rossz tervezésből adódó többlet költség.
Mindezzel együtt egy 4–5 milliárd fontos differencia aligha érdemel „hazugozást” egy 1200 milliárd fontos költségvetés esetében, így érthető, miért fogadta negatívan a brit közvélemény az elődökre való visszamutogatást.
Zavargások
A költségvetési vitáknak hamar véget vetett a southporti hármas gyilkosság. Július 29-én a 17 éves, ruandai szülők gyermekeként már Nagy-Britannában született Axel Rudakubana besétált egy gyerekeknek rendezett táncos eseményre, és három kiskorú lányt agyonszúrt, tíz további résztvevőt pedig megsebesített (köztük nyolc kiskorút). Az elkövetőt a brit rendőrség a helyszínen elfogta. Az esetet a brit kormány a támadás napján nem kezelte terrorcselekményként, ugyanakkor az elkövető számítógépén azóta az al-Kaidához köthető kiképzőanyagokat találtak. A gyilkosságok hetekre tematizálták a brit közvéleményt, és igen hamar többnapos, erőszakos zavargásokhoz vezettek. A közösségi médiában kezdetben az az álhír kezdett terjedni, hogy az elkövető muzulmán menedékkérő, így a tüntetők egy csoportja megtámadta a southporti mecset épületét. A zavargások hamar átterjedtek Anglia számos városára, a hivatalos szervek és az erőszakos tüntetők közti, hat napig tartó összecsapásokban pedig több tucat rendőr megsérült. Több mint 1200 személy ellen indult eljárás.
Roland LLOYD PARRY / AFP Füst száll a tüntetők által gyújtott tűzből, miközben rohamrendőrök állnak őrt a Southport Islamic Society mecset közelében történt zavargások után az északnyugat-angliai Southportban, 2024. július 30-án.
Az eset igen hamar politikai színezetet kapott, különösen a tömeges bevándorlás kritikusainak körében. Keir Starmer miniszterelnök a zavargásokat „szélsőjobboldali elkövetőkhöz” kötötte, míg kritikusai szerint az erőszak politikai felcímkézése indokolatlan és káros volt. A demonstrálók elleni fellépés emellett azt a kérdést is megnyitotta, hogy a brit rendőrség vajon hasonló módon jár-e el a többségében bevándorlásellenes zavargók ellen, mint azt esetleges bűnelkövető, bevándorló csoportokkal szemben tenné. A kérdés természetesen a szubjektív jellegéből és a bizonyítékok hiányából adódóan megválaszolhatatlan. A bevándorlás tematizálása, a zavargások politikai felcímkézése és a rendőrséggel szemben megfogalmazott kritikák mélyen megosztották a brit nyilvánosságot, a tragikus esetet követő drámai következmények pedig igen hamar kikezdték az alig pár hete hivatalban lévő Munkáspárt és Keir Starmer támogatottságát. A Munkáspárt gyengülésének fő nyertese a Nigel Farage vezette, hangsúlyosan bevándorlásellenes Reform UK lett.
Történelmi költségvetés
Rachel Reeves október 30-án mutatta be a munkáspárti kormány nyáron megkezdett gazdaságpolitikai viták nyomán különös érdeklődésre számot tartó költségvetését. A 22 milliárdos „fekete lyuk” betömésére kidolgozott csomag részletei az elemzők többségét jócskán meglepték, ugyanis Reeves sokkal messzebb ment a vártnál, és A mintegy évi 40 milliárd fontra rúgó adóemelés harmincéves távlatban a legnagyobbnak számít, és bőven felülmúlja a korább Blair-, Cameron– és Johnson-kormányok megszorításait.
Az adóemelések persze rendre a stabilizációt célozzák, hiszen bevételt jelentenek a kormányzat számára, így csökkentve a költségvetési hiányt és mérsékelve az állam eladósodását. Mindez Reeves költségvetésére nem igaz, ugyanis a kormányzat az évi 40 milliárdos adóemelés mellett a kiadások évi közel hetvenmilliárdos növekedését jelentette be. A különbséget a kormány természetesen további eladósodásból finanszírozza, így aligha meglepő, hogy a brit állampapírpiacok igen negatívan fogadták a bejelentést, a tízéves állampapírok hozama például meredeken emelkedett (jelezve, hogy a befektetők a magasabb adósság finanszírozásáért cserébe magasabb hozamot várnak), és a cikk írásának pillanatában közelítenek a Liz Truss nevéhez kötődő miniköltségvetés után elért szintjükhöz.
A pénzügyminiszter bejelentett intézkedései pusztán úgy felelnek meg a saját költségvetési szabályaiknak, hogy Reeves az államadósság egy más mérőszámát tette mérvadóvá (az új módszertan lehetővé teszi bizonyos állami eszközök beszámítását, így csökkentve az adósságot). A kritikusok szerint mindez a „játékszabályok” durva átírását jelenti, a bejelentett gigászi adóemelés és a többlet-eladósodás pedig a Munkáspárt választási kampányban tett ígéreteinek egyértelmű megsértése.
A magasabb államadósság azt mindenesetre biztosan eléri, hogy a brit állam jelentősen többet költ az adósság után fizetett kamatokra. Jelenleg a kiadások tizede megy el kamattörlesztésre (ezzel a harmadik legmagasabb tételt képezve), összehasonlításkép ez az Egyesült Királyság egészségügyi kiadásainak közel a fele (116 milliárd font).
A fiskális szempontok mellett a költségvetést számos kritika érte az adóemelések összetétele miatt is. A kormány bejelentette a vállalatok által fizetett „társadalombiztosításai járulék” megemelését, ezzel összességében növelve a bérekre kivetett adókat. A kritikusok szerint ez visszafogja majd a reálbérek növekedését, valamint negatív hatást gyakorol a foglalkoztatottságra. Emellett a legnagyobb tételt a tőkenyereség után fizetendő adók megemelése jelenti. Reeves értékelése szerint az intézkedés pusztán közelíti a brit adókulcsokat a kontinens egyéb országainak adókulcsaihoz, ugyanakkor a lépés kritikusai jogosan mutatnak rá, hogy a megtakarítások adóztatása csökkentheti a megtakarítási hajlandóságot (úgy, hogy az Egyesült Királyság kimondottan alacsony megtakarítási rátával rendelkezik a fejlett gazdaságok körében), illetve torzíthatják a tőkepiaci mechanizmusokat.
Reeves költségvetése Az adóemelésekkel az Egyesült Királyság GDP-arányos adóterhelése új rekordot dönt, miközben a pénzügyminiszter korábban kritizálta a tory kormányt a túl magas adóterhek miatt. A csomag védelmezői természetesen próbálják az elődök örökségére fogni a drámai intézkedéseket, azonban a hátrafelé mutogatás sok választóban ellenérzéseket kelt.
Emellett éles vita zajlik arról, hogy a költségvetés megsérti-e a Munkáspárt programjában szereplő ígéreteket, az azonban egészen biztos, hogy maga Reeves tökéletesen szembement számos korábbi vállalásával. A bejelentést követő napok az állampapírhozamok további emelkedését hozták, és a font is gyengült a dollárral, illetve az euróval szemben, így az intézkedések a pénzpiaci szereplők körében sem arattak töretlen sikert.
Rasid Necati Aslim / ANADOLU / AFP A Munkáspárt 2024-es éves konferenciáját az ACC Liverpool Exhibition Centre-ben tartották, Liverpoolban 2024. szeptember 22-én.
A jobboldal rendezi sorait
A Konzervatív Párt száz év óta nem szenvedett akkor vereséget, mint a júniusban rendezett választásokon. A kudarcot követően Rishi Sunak miniszterelnök bejelentette: lemond vezetői pozíciójáról, amint a párt új elnököt választ. Az elnökválasztást lebonyolító bizottság egy szokásoshoz képest kimondottan hosszú választási folyamat mellett döntött. A parlamenti fordulók már szeptemberben elkezdődtek, a végeredményt pedig november 3-án jelentették be. A pozícióért hat konzervatív képviselő szállt ringbe, a megmérettetést a párt jobbszárnyáról érkező Kemi Badenoch nyerte.
Badenoch személyében a Konzervatív Párt negyedik női elnökét, egyúttal az Egyesült Királyság első fekete pártvezetőjét választották meg. Az első négy kieső még a parlamenti fordulókban távozott a versenyből. A legnagyobb meglepetést Boris Johnson korábbi külügyminiszterének, a mezőny legtapasztaltabb tagjának, a centrista James Cleverlynek a bukása jelentette. A két főre szűrt mezőnyből végül a párttagság döntött Badenoch mellett a jobbszárnyáról érkező Robert Jenrickkel szemben. A végső megmérettetésben így a párt két, jobboldaliként számon tartott képviselője vett részt, a centrista jelöltek nem jutottak el az utolsó fordulóig.
Badenoch a végzettsége szerint mérnök, korábban a Sunak-kormány üzleti minisztere volt, és 2022-ben szintén megmérettette magát a pártelnökségért, akkor sikertelenül. Támogatói egyenes, sokszor konfrontatív stílusát hangsúlyozzák, és rendre kiemelik, hogy méltó ellenfele lesz Keir Starmernek a parlamenti összecsapások során. Badenoch különösen ügyelt arra, hogy a választási kampány során ne fogalmazzon meg konkrét közpolitikai ígéreteket, a hangsúlyt a konzervatív értékek definiálására tette, és sokszor mérsékeltebb álláspontot képviselt, mint kihívója, Robert Jenrick.
Badenoch korábban nagy lendülettel állt bele kultúrharcos ügyekbe, legyen szó akár a genderkérdésről vagy épp a Brit Birodalom világban betöltött szerepéről. Gazdaságpoltikai elképzeléseiről igen keveset tudni, azonban általánosságban is igaz, hogy a vezetőségi választás során alig kerültek elő gazdaságpolitikai kérdések (ami különösen fura annak fényében, hogy korábban Liz Truss és Rishi Sunak párharca szinte kizárólag gazdaságpolitikai kérdések mentén dőlt el).
Az új pártelnöknek nincs egyszerű dolga, a Nigel Farage vezette Reform UK továbbra is szorosan a harmadik a Konzervatív Párt mögött. Az új vezetőségnek egyszerre kell majd megszólítania a Liberális Demokratákhoz és a jobboldali Reformhoz elpártolt szavazókat, különben a jelen támogatottsági viszonyok fennmaradása esetén könnyen rákényszerülhet a Farage-zsal való koordinációra, ami szélsőséges esetben akár a brexit legismertebb arcának miniszterelnökségében is kulminálhat. Könnyen lehet, hogy a Badenoch előtt álló legfontosabb döntés az lesz, hajlandó-e koordinálni, esetlegesen koalíciót kötni a Reformmal. Ez persze még nem aktuális,
HENRY NICHOLLS / AFP Kemi Badenoch beszél a Konzervatív Párt éves konferenciájának második napján a közép-angliai Birminghamben 2024. szeptember 30-án.
Az árnyékkormány minden valószínűség szerint generációváltást hoz majd a Konzervatív Párt életében , hiszen a párt számos korábbi vezéralakja elvesztette a parlamenti mandátumát, vagy úgy nyilatkozott, hogy nem kíván tagja lenni az árnyékkabinetnek. Badenoch így egy friss csapattal vághat neki a 2029-es választásra történő felkészülésnek.
Rázós hónapok
A munkáspárt népszerűségét nem pusztán a zavargások és a költségvetés körül kialakult viták, de a Keir Starmer körül kibontakozó ajándékozási botrány is kikezdte. A SkyNews jelentése alapján a miniszterelnök 2019 decembere óta mintegy 100 ezer font (közel 50 millió forint) értékben fogadott el ajándékokat, többek közt ruhákat, belépőket Taylor Swift és a Coldplay koncertjeire, illetve futballmérkőzésekre. Ezzel az összeggel Keir Starmer messze vezeti a parlamenti képviselők ranglistáját, a második helyezett, szintén munkáspárti Lucy Powellt például közel két és félszeresen előzi. Bár a dokumentált ajándékok elfogadása nem ütközik szabályokba, a brit szavazók többsége igen magas elvárásokat támaszt a kikezdhetetlen integritását mindig hangsúlyozó miniszterelnökkel szemben.
A botránynak Starmer személyes támogatottsága is kárát látta, a miniszterelnök népszerűségi indexe a YouGov adatai szerint 26 százalékon áll, ami elmarad mind Rishi Sunak (28 százalék), mind Nigel Farage (39 százalék) támogatottságától. (A Reform UK vezetője jelenleg a harmadik legnépszerűbb brit közszereplő, őt az ismertebb politikusok közül kizárólag Boris Johnson előzi meg.)
Keir Starmer és munkáspárti kormányának első pár hónapja rázósra sikeredett. A zavargások és a költségvetés negatív fogadtatása beárnyékolta az idei év pozitív gazdasági növekedési adatait, a közbeszédet pedig egyre injább az egyre népszerűbbé váló Nigel Farage tematizálja. A Konzervatív Párt jobbra tolódása is a Farage-jelenség egyenes következménye, a kultúrharcos ügyek pedig közel sem tartoznak az időközben balközépre sodródott Munkáspárt erősségei közé. Az új tory pártvezér, Kemi Badenoch konfrontatív stílusa és a Konzervatív Párt megújulásában rejlő politikai potenciál szintén új kihívást jelentenek Starmer csapata számára. Az ajándékozási ügy sokak számára az új kormány integritásába vetett hitet is kikezdte. A miniszterelnök fő vigasza a mögötte álló méretes parlamenti többség, ami stabilitást ad a kormánynak a közvélemény esetleges ingadozásai ellenére is. A következő évek nagy kérdése, a Munkáspárt képes lesz-e végrehajtani a Nagy-Britannia szempontjából kiemelten fontos strukturális reformokat, vagy az adóterhek igen népszerűtlen növekedése és a gazdasági kilátások romlása nyomán kicsúszik-e a talaj az új kabinet lába alól.
The post Megrengeti-e az új brit kormányt a „toxikus” büdzsé? first appeared on 24.hu.
