Egy SAGA nevű felmérő program vizsgálataival a galaxisok körüli kisebb kísérőgalaxisokat mérték fel és három külön tanulmányban mutatják be ennek eredményeit, amelyek hamarosan az Astrophysical Journal folyóiratban jelennek majd meg. A tanulmányokat addig is elérhetik az érdeklődők preprintként, a vizsgálatokról a Utahi Egyetem számolt be.
A felmérés során 101 olyan rendszert elemeztek, amelyekben a mi Tejútrendszerünkhöz hasonlóan kísérőgalaxisok vesznek körbe egy-egy nagyobb galaxist. A kísérőgalaxisok mind méretükben, mind tömegükben kisebbek a „gazda” galaxisnál, annak (és a körülötte lévő sötét anyagnak) a gravitációja tartja őket helyben. Ahogy egy bolygó holdjai, úgy ezek is a fő galaxis körül keringenek.
A Tejútrendszer számos efféle kísérővel rendelkezik, a legismertebb és legnagyobb közülük a két Magellán-felhő, azonban sok egészen apró is a kísérőnk. Azt is jól tudjuk, hogy az Androméda-galaxis mellett is láthatók efféle kísérők. A Nagy és Kis Magellán-felhő sok ezer éve jól ismert, a déli féltekén szabad szemmel látható égi objektum, de a többi, egészen aprócska kísérőgalaxist megtalálni se könnyű feladat, csak nagy teleszkópokkal nyílik rá lehetőség.
A SAGA fő feladata az volt, hogy kategorizálja a Tejútrendszerhez hasonló csillagtömegű galaxisokat, felmérje azok kísérőgalaxisait. 101 fő galaxist és 378 kísérőt elemeztek, a kísérők száma 0 és 13 között változott. A kutatók ezt hasonlították a Tejútrendszerhez.
Nem egészen világos okból a Tejútrendszer mellett most mindössze négy kísérőgalaxissal számoltak, holott ezek száma jóval nagyobb, legalább 20 igazolt kísérőnk van de más felmérések szerint 61. A kutatók ezeket a kisebb kísérőinket figyelmen kívül hagyták, talán azért, mert az ilyeneket a vizsgált távoli galaxisok esetében nem lehetett volna egyébként sem megtalálni.
A kutatók most arra jutottak, hogy az olyan galaxisok, amelyek hozzánk hasonlóan egy-egy nagy tömegű kísérőgalaxissal (ez nálunk a Nagy Magellán-felhő) rendelkeznek, átlagban több kísérőgalaxis gazdái, mint a Tejútrendszer. Feltételezhetően az lehet ennek az oka, hogy a Magellán-felhőket a viszonylagosan közeli múltban vonta csak magához a Tejútrendszer. Azonban nem lóg ki igazán a sorból a Tejútrendszerünk.
A kutatások további részében a kísérőgalaxisokban leállt csillagkeletkezést is megvizsgálták, és arra jutottak, hogy minél közelebb kering egy kísérőgalaxis a gazda galaxisához, annál biztosabb, hogy leállt benne a csillagkeletkezés. (Egyébként ezt a saját kísérőink esetében is tapasztaltuk már.) Ez azt is jelenti, hogy az égi geometria befolyásolja a kis galaxisok élettörténetét. A harmadik közzé tett tanulmányban magát az elfojtott csillagkeletkezési folyamatot modellezték ezekben a törpe kísérőgalaxisokban.
A melléktermék fontosabb lehet a fő eredményeknél
Az a felméréseknek mindegy mellékterméke, hogy a kísérőgalaxisok kereséséhez a szakembereknek meg kellett mérniük rengeteg galaxis vöröseltolódását. Ahhoz, hogy egyetlen kísérőgalaxist azonosítani tudjanak, több száz galaxis vöröseltolódását kellett meghatározniuk – ezen adat segítségével lehetett eldönteni, hogy egy galaxisrendszerbe mely összetevők tartoznak bele. Ennek köszönhetően mintegy 46 ezer galaxisról kaptak vöröseltolódás-adatot a csillagászok, ezt pedig rengeteg területen fel lehet használni majd.
The post Megvizsgálták, mennyire átlagos galaxis a Tejútrendszer first appeared on National Geographic.
