„Mennem kellett. Nagyon fájt. Kicsit még sírtam is” – színpadra vitték a távozó és maradó pedagógusok történeteit

Nagyon más rendszerszintű problémákról elemző írásokat, riportokat, interjúkat olvasni, mint személyes történetekkel találkozni, és pláne azok gazdáival. Egy valódi emberrel való találkozás maradandó hatást tud gyakorolni a hallgatóságra. Ráadásul nem lehet eleget beszélni erről a problémáról, nem szabad ezt a témát úgy kezelni, mintha lerágott csont lenne. Hiszen ennél aktuálisabb, a jövőnkre nagyobb hatással bíró ügy kevés van.

Boross Martin, a Miután felmondtam / Miután maradtam című előadás rendezője így foglalja össze, milyen gondolatok fogalmazódtak meg benne a darab megalkotásának kezdetén. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Wesley János Általános Iskolában bemutatott előadás pedagógusokról szól – az iskola különböző tereiben pályaelhagyó és pályán maradó tanárok történeteit ismerhetjük meg. Akad köztük városi és vidéki, általános iskolai, szakképzésben és fővárosi elitgimnáziumban tanító pedagógus is. Mindannyiukat ugyanazok a rendszerszintű problémák érintik.

Szajki Bálint / 24.hu Boross Martin

Amikor a rendező és alkotótársai megismerték a Miután felmondtam nevet viselő blogot és szerkesztőit – az oldal tavaly január óta gyűjti a felmondó tanárok történeteit –, rájöttek, hogy a felmondás egy nagyon súlyos gyászfolyamatot jelent, és az érintettek sokszor azért is írják ki magukból a fájdalmaikat, mert nincs kivel megosztani azokat. Vagy ha meg is osztják, nem figyel rá a társadalom. Ők az előadás legszűkebb célközönsége.

A blog olvasása közben azonban arra is rájöttek a készítők, hogy fontos megmutatni az érem másik oldalát is.

Alkotóként felelősségünk van abban, hogy ne kreáljunk olyan fals képet, hogy csak azok a rendszerkritikus és ellenálló tanárok, akik meglépték a felmondást. Igenis lehet valaki nem megalkuvó, kritikus és ellenálló akkor is, ha aláírja a státusztörvényt

– hangsúlyozza a rendező.

A koncepció megalkotásakor felvetődött, hogyan lehet párhuzamosan megjeleníteni a maradó és a távozó tanárokat.

És hogyan lehetne leginkább érzékeltetni egy tanár hiányát? Azzal, ha nincsen ott. És csak a hangjukat halljuk – mintha a szellemük szólna hozzánk a múltból. Mert az intenzívebb nézői élményt valójában a hiányukkal lehet elérni.

Az előadás különböző helyszíneken játszódik, az egyik egy, a Wesleytől egy sarokra lévő, kissé posztapokaliptikus hangulatot árasztó épület. Itt nagyjából tíz éve már nem zajlik oktatás, de az ablakban még ott vannak a korhadó virágok, a táblán máig olvasható a „vakáció” felirat, illetve más üzenetek is. Csak az élet távozott onnan. Ebben a pusztuló térben mesélik el történeteiket a maradó tanárok – ez kifejezi, hogy ők minden nehézség, méltatlanság ellenére is úgy döntöttek, nem lépnek ki.

A pályaelhagyók – illetve a szellemük, hiszen ők nincsenek jelen, csak a hangjukat halljuk egy felvételről – ezzel szemben a Wesley tantermében kaptak helyet. „Ezzel azt akartuk kifejezni, hogy a pályaelhagyók egyáltalán nem csak az anyagi megbecsülés hiánya miatt mennek el. Nem egy egyszerű döntésről van szó, hanem olyan, mintha kitépnének egy darabot a szívükből. Mintha egy családot kellene elhagyni, egy házasság bomlana fel.

A Wesley családias és barátságos közege még jobban kiemeli azt az áldozatot, amit meg kellett hozniuk.

A nézőket érkezés után rögtön két csapatra osztják – a mi csapatunknál elsőként a maradóké a szó. Hárman élőben vannak jelen, egyikük egy monitor képernyőjéről köszön vissza. Horváth András áll először a nézők elé. Kőbányán, a Szent László Gimnáziumban tanít, meséli, épp most érettségizik az osztálya, akikre a gyerekeiként hivatkozik. A tanítványai játékos, kíváncsi emberként tekintenek rá érzése szerint, a matematikát játékként, a természet megismerését kísérletezésként fogja fel.

Szajki Bálint / 24.hu Horváth András

Ősztől újra osztályfőnök lesz, ám a szülőin elmondta, hogy ezzel az osztállyal három plusz két évre szerződik. A felmondási opció miatt – mivel úgy látja, előfordulhat, hogy olyasmi történik, ami miatt távozni kényszerül majd. Reméli, hogy erre nem kerül sor. A tanárok az iskolájában annyifélék, ahány csillag van az égen – mondja. Nem egyformák, sem ők, sem a pályaíveik. Az övé négy szakaszból áll:

miután maradt és mielőtt felmondott – ez zajlik most,
amikor felmond – tart tőle, hogy ez megtörténhet,
amikor tudatosul a felmondása,
és amikor visszatérhet a pályára.

Talán egyszer teljes állásban – mivel ezt jelenleg nem engedheti meg magának.

Változunk. Csatlakozz hozzánk!
Regisztrált olvasóink mostantól exkluzív hírleveleket, cikkeket olvashatnak, mint ez is. És ez csak a kezdet. Lépj be az olvasáshoz!

The post „Mennem kellett. Nagyon fájt. Kicsit még sírtam is” – színpadra vitték a távozó és maradó pedagógusok történeteit first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed