Indiát, különösen az annak fővárosát, Újdelhit is magába foglaló Delhi metropoliszát már hosszú ideje a világ egyik legszennyezettebb helyeként tartják számon. Az elmúlt években azonban a helyzet még rosszabbra fordult: mára az ország teljes, csaknem 1,5 milliárdos lakossága egészségtelen levegőt lélegzik, ami évente több mint 1 millió ember halálát okozza.
A légszennyezés nagy része a járművektől, illetve az ország egyre fejlődő iparától származik, Delhi lakosainak azonban az egyszerű szmog mellett valami sokkal rosszabbal is szembe kell nézniük.
A drámai helyzetért egy olyan állami program felelős, amely – legalábbis a szavak szintjén – éppen Delhi megtisztításának és zöldebbé tételének céljával indult. A település polgárai ezzel szemben tömeges mérgezésként értékelik a projektet.
Allison Joyce / Getty Images Egy férfi sétál egy szeméttel teli park közelében, nagy por és szmog közepette 2016. november 7-én Delhiben, Indiában.
„Zöld” erőmű fojtogatja Delhit
Delhi egyik legnagyobb környezeti krízisét a szemét okozza, amelyből a metropolisz több mint 30 millió lakosa olyan sokat termel, hogy az infrastruktúra nem képes elszállítani és tárolni. A város környékén éppen ezért óriási hulladékhegyek alakultak ki, amelyek több mint 60 hektárnyi területet borítanak be ,és akár 40-60 méter magasra is felnyúlhatnak. Ezek a 20 emelet magas kupacok rendkívül veszélyesek: olykor leomlanak és embereket nyomnak agyon, máskor pedig lángra kapnak és napokon át tartó tűzvészt okoznak, amely mérgező füstbe borítja Delhit.
India kormánya ezt a válságos állapotot olyan ambiciózus tervvel akarta megoldani, amely egyben India csillapíthatatlan energiaéhségének egy részét is kiszolgálja. Ezért 2012-ben létrehozták az okhlai erőművet azzal a céllal, hogy naponta több ezer tonnányi szemét biztonságos elégetésével termeljenek áramot. A létesítmény azonban korántsem annyira zöld, mint ígérték: a The New York Times átfogó elemzése szerint az erőmű működése nagyjából 1 millió embert tesz ki a hulladékégetésből származó mérgező füstnek és hamunak. A kéményekből kiáradó korom olykor fekete esőként hullik le az égből, beborítva a környék autóit, erkélyeit és játszótereit.
Az újság munkatársai 2019 és 2023 között számos vizsgálatot végeztek Delhiben, amelyekből kiderült, hogy a több lakóövezetet beborító füstben egyéb káros anyagok mellett ólom és arzén jelenléte is kimutatható. Az amerikai lap azt is kinyomozta, hogy az elégetett szemétből visszamaradt, a mérgező anyagokat továbbra is tartalmazó hamut teherautókkal illegális lerakóhelyekre szállítják, amelyek gyakran lakóházak, parkok és iskolák közelében találhatók. A talajból vett mintákból világosan látszott, hogy az egyik iskola udvara egyenesen egy toxikus hamudomb tetején fekszik.
Dr. Sailendra Badorija élő példája annak, mit tesz valakivel, ha hosszú időn keresztül a mérgező anyagoknak kitett városrészen él. A kardiológus még 2011-ben költözött Okhlába, így végignézte az erőmű megépülését. Egy évvel később a létesítmény el is kezdett üzemelni, az attól kevesebb mint 150 méterre élő Badorija pedig hamarosan aggasztó jeleket vett észre magán és lányán. Mindketten sokat betegeskedtek, asztmás tünetek léptek fel náluk, és szomszédjaik is ugyanerre panaszkodtak. A The New York Times riportere 5 évet töltött Indiában, elmondása szerint ez idő alatt az orvos állapota jelentősen romlott. Ránézésre 20 évet öregedett, arca beesett, szemei kivörösödtek, bőrén sötét foltok jelentek meg.
Saumya Khandelwal / Hindustan Times / Getty Images A Timarpur Okhla Hulladékgazdálkodási Vállalat üzeme 2015. május 22-én Újdelhiben, Indiában.
A kormány nem tesz semmit
Hogy mennyire káros a telep, azzal a kormány is tisztában van, ennek ellenére továbbra is kitart a „zöld növekedést” hirdető programja mellett, sőt, a jövőben több hasonló áramfejlesztő telepet hoznak létre tucatnyi nagyváros területén. A hulladéktüzelésű erőművek persze önmagukban nem ördögtől való létesítmények, számos európai országban, köztük hazánkban is üzemel hasonló, az okhlai erőmű működtetésével azonban óriási gondok vannak.
A telep korábbi és jelenlegi dolgozói közül sokan számoltak be arról, hogy az okhlai üzem a legalapvetőbb biztonsági előírásokat sem tartja be, így csökkentve a kiadásait. Az elégetésre váró szemétből például nem válogatják ki a veszélyes hulladékokat, valamint nem használnak olyan anyagokat, amelyek megakadályozhatnák a mérgek kibocsátását.
Időnként ugyan meglátogatják állami ellenőrök a létesítményt, erről azonban az erőmű vezetői mindig előre értesülnek, így érkezésükre gyorsan elkezdik szabályszerűen működtetni a folyamatokat, az ellenőrzés végeztével pedig azonnal visszatérnek a kártékony gyakorlathoz. Ez sajnos nem is meglepő, hiszem az áramfejlesztőt a kormányhoz is több szálon kötődő, befolyásos Dzsindal család üzemelteti, akik világszerte számos bányát, gyárat és céget birtokolnak.
Egész Indiát elborítja a szenny
Mindebből érzékelhető, hogy Delhinek és az egész országnak jóval nagyobb gondjai vannak, mint egyetlen szabályozatlanul működő erőmű: a probléma rendszerszintű. India mára a Föld legnépesebb országává és a világ egyik legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát, a hatalmas népesség, a gyors iparosodás és az állam gyenge környezetvédelmi törvényei pedig együtt oda vezettek, hogy a bolygó egyik legszennyezettebb országának címét is kiérdemelje.
Delhiben a rossz levegőminőség az erőmű megépülte előtt sem volt ritka, és a légszennyezettség annak bezárásával sem oldódna meg. Ahhoz ugyanis számos tényező járul hozzá, köztük a gépjárművek, a gyárak, az építkezések és a tarló égetése is. A szennyezés mértéke olykor – főleg ősz végén, a hideg megérkeztével – olyan mértékű, hogy iskolákat zárnak be, korlátozásokat vezetnek be miatta.
A levegő mellett pedig India számos természeti kincse is a szennyezés áldozatául esik, különösen a vizek. A hinduizmusban szentnek tartott Gangesz például a világ egyik legszennyezettebb folyója, ami részben szintén az ország hulladékkezelési nehézségeire vezethető vissza. Mivel az állam nem mindenhol biztosítja a szemét elszállítását, a lakosság kénytelen saját megoldást keresni, ha nem akar belefulladni a szemétbe. Ilyenkor fordulnak Gangeszhez, amely kiválóan ,,elszállítja” a hulladékot, ráadásul ingyen. Ennek viszont az az eredménye, hogy a folyó évente több mint 6000 tonna műanyag hulladékot sodor az Indiai-óceánba.
A szemét mellett a városokból és gyárakból származó szennyvíz is komoly gondot jelent, amelytől a Gangesz bizonyos szakaszain sötét színűvé és nyákossá vált a víz. Felszínét ráadásul időnként mérgező hab lepi be, amely ammónia- és foszfáttartalma miatt bőrirritációt, légúti problémákat okozhat.
Daniel Berehulak / Getty Images Egy indiai férfi vizet gyűjt, miközben a Jamuna folyó ipari hulladékkal szennyezett szakaszán fürdik Újdelhi külvárosában.
A Gangesz mellett az ország egyéb természetes vizei is hasonló helyzetben vannak: a Bellandur-tóban például annyi szennyező anyag gyűlt fel, hogy 2018-ban kigyulladt a vize.
India vezetése az elmúlt években több ízben is ígéretet tett az ország környezetvédelmi mulasztásainak orvoslására. Egyebek mellett azt is vállalták, hogy 2030-ra 45 százalékkal csökkentik az ország kibocsátását, egyelőre azonban rendszerszintű változások nem látszanak.
The post Méregben és szemétben fuldoklik egy egész ország first appeared on 24.hu.
