Elöljáróban leszögeznénk: a két jelölt programjában közös, hogy az Egyesült Államok államadósságának további, drasztikus emelkedését ígéri. Mindeközben Donald Trump a legtöbb közvélemény-kutatás alapján egyértelmű előnyt élvez Kamala Harrisszel szemben a gazdaságpolitikai kompetenciák megítélése terén. A Trump-elnökség sokak szemében aranykorként sejlik fel a Covid-utáni inflációval sújtott Biden-ciklussal való összevetésben. Elemzésünkben áttekintjük, miként befolyásolják a gazdaságpolitikai kérdések az elnökválasztási kampányt, illetve összehasonlítjuk a ringbe lépő jelöltek vállalásait, egyúttal rámutatunk az abból kirajzolódó elméleti különbségekre is.
A Biden-örökség
Joe Biden elnökségének gazdasági értelemben meghatározó momentuma egyértelműen a Covid-válságból való kilábalás és az annak nyomában járó inflációs hullám volt. A Demokrata Párt által sokat hangoztatott érvekkel szemben az amerikai GDP az új elnök beiktatásának idejére (2021 első negyedéve) már meghaladta a járvány kitörése előtti értékét (2019 utolsó negyedéve), az Egyesült Államok túl volt a válság nehezén. Ez aligha független a Trump-elnökség alatt 2020 első felében elfogadott, mintegy 2200 milliárd dolláros CARES-csomagtól, majd annak decemberi, további 900 milliárd dolláros bővítésétől.
A munkanélküliségi ráta ekkorra meredeken csökkent, igaz, továbbra is közel három százalékponttal magasabb volt a 2019-es legalacsonyabb szintjénél. Ezzel együtt az USA egyértelműen nemzetközi összevetésben is kiemelkedő ütemben lábalt ki történetének egyik legsúlyosabb gazdasági visszaeséséből. Mindez azonban nem tántorította el a frissen hivatalba lépő demokrata adminisztrációt egy újabb, gigantikus méretű gazdaságélénkítő csomag, az 1900 milliárd dolláros Amerikai Mentőterv (American Rescue Plan) elfogadásától.
A Biden-adminisztrációhoz köthető, újabb mentőcsomag elfogadása éles kritikák tárgyát képezte a fiskális konzervatívok oldaláról, mondván: a gazdaság 2021 első felére – a szerénynek aligha mondható Trump-csomagok elfogadása nyomán – egyértelműen túl volt a Covid-válság nehezén. A beszállítói láncok járvány utáni lassú visszaépülése okozta kínálati problémákat keresleti oldalról a három lépésben elfogadott gigászi mentőcsomagok csak súlyosbították, így aligha meglepő, hogy az infláció már 2021 tavaszán meredeken emelkedett.
A GDP-arányos állami költségvetési deficit 2021-ben
12,1 százalék,
2022-ben 5,4 százalék,
majd 2023-ban 6,2 százalék volt.
Ezen értékek mindegyike meghaladja Donald Trump járvány előtti elnökségének értékeit.
A kormányzati költekezés nyomán elburjánzó infláció 2022 júniusában mintegy 9,1 százalékon csúcsosodott, mostanra pedig három százalék körül stabilizálódott. Való igaz, hogy az áremelkedések üteme mára jelentősen csökkent, összességében a Biden-elnökség alatt a fogyasztóiár-index több mint húsz százalékkal emelkedett, így a további emelkedés ütemének csökkenése sovány vigasszal szolgál az amerikai választók számára.
Nem meglepő, hogy az infláció elszaladása Donald Trump egyik leggyakrabban hangoztatott kampányszlogenjévé vált, és Kamala Harris tartózkodik a Biden-féle, magas állami költekezésen alapuló gazdaságpolitika pozitív kontextusban való emlegetésétől.
Robyn Beck / AFP Kamala Harris és Joe Biden.
Az árszínvonal elszaladásával együtt az Egyesült Államok kétségtelenül impozáns gazdasági növekedést produkált az elmúlt négy évben. A koronavírus-válságot követő visszapattanás nemzetközi összevetésben is kimagasló volt (a 2021-es növekedés mintegy 6,1 százalék lett), majd az azt követő két év átlagos 2,7 százalékos növekedése is jó eredménynek számít egy nagy, fejlett gazdaság esetében, ráadásul majdnem pontosan megegyezik a Trump-elnökség alatti „békeévek” adataival. Szintén kiemelt sikernek tekinthető, hogy az amerikai gazdaság minden jel szerint recesszió nélkül zárja az idei évet, ami az amerikai jegybank kamatemelési ciklusa nyomán egyáltalán nem volt magától értetődő (az elemzők „puha landolásként” emlegetik az éppen megvalósuló forgatókönyvet).
A Biden-adminisztráció sikereket ért el a munkahelyteremtés terén is, igaz, ennek mértéke éles viták tárgyát képezi. Az elnök hivatalba lépése óta a foglalkoztatottak száma mintegy 16 millió fővel növekedett, ugyanakkor az új munkahelyek többsége a járvány utáni gazdasági visszapattanás eredménye volt. Ha a 2020. februári adatokkal vetjük össze a jelenlegi foglalkoztatottságot, az új munkahelyek száma 7 millióra csökken. Mindehhez hozzátartozik, hogy a foglalkoztatottsági ráta (foglalkoztatottak aránya a teljes népesség körében) továbbra sem éri el a járvány előtti szintjét.
Mindezek árnyalják a Biden alatt megvalósuló „kiemelkedő” munkahelyteremtést hangsúlyozó érveket. Összehasonlításképp: Trump elnöksége alatt mintegy hétmillió fővel nőtt a foglalkoztatottság, igaz, az illegális bevándorlók száma is jóval kevesebb, mintegy kétmillió fő volt.
A fentebb leírtak alapján látható, hogy Kamala Harris aligha kampányolhat magabiztosan a Biden-adminisztráció gazdasági eredményeivel. Ezt az is mutatja, hogy a kormány gazdasági népszerűségi indexe mintegy negatív 20 ponton áll, ami közel 40 ponttal alacsonyabb a 2021. februári értékénél. Harris legfontosabb feladata, hogy gazdaságpolitikai elképzeléseit megkülönböztesse a Biden-féle gazdaságpolitikától, ugyanakkor alelnökként könnyen belátható módon nincs könnyű helyzetben. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a legtöbb közvélemény-kutatás alapján Donald Trump egyértelmű előnyt élvez a gazdaságpolitikai kompetencia megítélésnek terén, és a járvány előtti Trump-korszak sokak számára gazdasági „aranykorként” sejlik fel a Covid utáni infláció tükrében. Ebben sok igazság van, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a világgazdasági helyzet is más volt a Trump és Biden elnökségének idején, így a közvetlen összehasonlítás mindenképp lábjegyzetet igényel.
Donald Trump – protekcionizmus és adócsökkentés újratöltve
Donald Trump 2024-es gazdaságpolitikai programja alapjaiban összhangban van az elnöksége alatt megvalósított intézkedésekkel. A volt elnök továbbra is az Egyesült Államok felvirágoztatásának protekcionista programját képviseli,
támogatja a védővámok agresszív alkalmazását a harmadik világba kitelepített gyáregységek visszatelepítésének reményében,
támogatja a republikánusoktól amúgy sem szokatlan, nagy mértékű adócsökkentések folytatását,
illetve továbbra is az állami szabályozások megnyirbálásának pártján áll.
Trump gazdaságpolitikai programjának középpontjában továbbra is az „amerikai kisember” áll, ugyanakkor a Wall Street és Szilícium-völgy óriáscégei is találhatnak szimpatikus javaslatokat a továbbra is harsány retorikával kampányoló exelnök tervei között.
Protekcionizmus
A republikánus elnök alatt kibontakozó agresszív vámpolitika az idei kampányban is hangsúlyosan megjelenik, igaz a vámok kivetése nem pusztán gazdaságpolitikai, de erős külpolitikai színezetet is kapott. Donald Trump egy korábbi Bloomberg interjúban egyenes úgy fogalmazott: „a legszebb szó a szótárban a vám”, és a külföldi partnerek esetleges megvámoltatását egyértelműen a külpolitikai célok kikényszerítésének eszközeként emlegette. A protekcionista elképzelések szerint a védővámok bevezetésével a külföldön gyártó amerikai cégek visszatelepítenék gyártóegységeiket az Egyesült Államokba, ezzel munkahelyeket teremtve a rozsdaövezetek leszakadó térségeiben.
Az ötlet világos, ugyanakkor fontos látni, hogy a munkahelyek visszatelepülése igen jelentős jóléti áldozatokat követel az importcikkek drágulása és ezzel párhuzamosan az ismételten belföldön gyártott cikkek drágulása miatt. A vámok inflációs hatását több szakértő is kiemelte az elnök gazdaságpolitikai programjának elemzése során.
CHANDAN KHANNA / AFP
Donald Trump logikája alapján a kivetett vámok a reciprocitás elvét követve pusztán követnék a külkereskedelmi partnerek Egyesült Államokkal szemben alkalmazott vámpolitikáját. (Az elnök megjegyzései alapján Kína egyértelmű kivételt képezne az engedékenyebb reciprocitási elv alól, így a Trump első ciklusa alatt megkezdődött kereskedelmi háború mélyülése várható az exelnök visszatérése esetén.) Mindemellett Trump jelentős költségvetési bevételekre számít a vámok kivetésétől, ami a tervei szerint nagy mértékben finanszírozná a tervezett adócsökkentéseket. Ezzel együtt a tervezett vámoktól várható adóbevétel közelítőleg
ami pusztán töredéke a tervezett adócsökkentések költségének, az Egyesült Államok teljes szövetségi költségvetéséről nem is beszélve. A terv szintén nem számol az amerikai export esetleges visszaesésével, ami a kereskedelmi háborúk várható következménye lenne. A terv támogatói rendre hangsúlyozzák, hogy Donald Trump kizárólag agresszív tárgyalási taktikája részeként fenyegetőzik az erőteljes vámoltatással, és hivatalba lépése esetén mérsékeltebb politikát követne. Ennek igazságtartalmát nehéz megítélni. Donald Trump ért el komoly sikereket az agresszív tárgyalási retorika alkalmazásával, ugyanakkor a protekcionizmus jelentős jóléti áldozattal jár, és az így létrehozott munkahelyek kimondottan sokba kerülnek az amerikai társadalom egésze számára.
Adócsökkentés
Az első Trump-elnökség legnagyobb eredménye egyértelműen a 2017-ben elfogadott adócsökkentő csomag volt. Az intézkedések nyomán a vállalati nyereségadó kulcsa 35 százalékról 21 százalékra csökkent, a személyi jövedelemadó a jövedelmi kategóriák többségében szintén csökkent, a személyi jövedelemadó alapjának kedvezményét kibővítették, illetve számos, az adóterheket jelentősen csökkentő változást vezettek be a gyermekek után járó adókedvezmény, az örökösödési adó és a vállalati adózás terén. A program költsége mintegy 1900 milliárd dollár volt tízéves távon, amivel
Támogatói a vállalati beruházások növekedését és jelentős gazdaságélénkítést vártak az intézkedésektől.
A csomagot persze sok kritika érte, melyek leginkább annak költségét és a csökkenő adóterhek egyenlőtlen eloszlását érintették. Való igaz, hogy a csomag az állami költségvetési deficit növekedését eredményezte, ugyanakkor a gazdasági növekedés miatt a GDP-arányos államadósság pusztán két százalékponttal emelkedett 2017 és 2019 között. A csökkenő adóterhek eloszlása is meglehetősen egyenlőtlen volt, ugyanis több mint fele a legfelső jövedelmi ötödnél koncentrálódott, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az nagyjából összehangban van az adóterhelés megoszlásával, ugyanis az adóbevételek közel kétharmadát a legfelső jövedelmi ötöd fizeti az Egyesült Államokban. Egy harmadik kritika szerint a vállalati terhek csökkenése nem újabb beruházásokat finanszírozott, mivel jelentős részét a vállalati részvények visszavásárlására fordították. Mind közül ez a legjogosabb kritika, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy többek közt ez tehető felelőssé a részvénypiac Trump-elnökség alatt látott szárnyalásáért, ami a nagy részben részvénypiaci magánmegtakarításokkal rendelkező amerikai háztartások vagyonának jelentős növekedését eredményezte, így a kép mindenképp árnyaltabb, mint ahogy azt a kritikusok láttatni akarják.
A 2017-es adócsökkentés részletes ismertetése azért is volt indokolt, mert a 2024-es Trump-program jelentős részét a csomag 2025-ben lejáró elemeinek meghosszabbítása, és a nyereségadó további, feltételes csökkentése képezi. Amennyiben a hivatalba lépő új kormány nem hosszabbítja meg a csomag lejáró elemeit, úgy az amerikai háztartások adóterhei jelentősen növekednének.
Emellett Donald Trump a vállalati nyereségadó további hat százalékpontos csökkentését ígéri azon vállalatok számára, melyek az Egyesült Államokban végeznek gazdasági tevékenységet. Az adócsökkentés kibővítése a vállalati profitok további növekedését ígéri, ami jelentős részvénypiaci hozadékkal kecsegtet a befektetők számára, így aligha meglepő, hogy Trump gazdasági programja széleskörű támogatást élvez a Wall Street bizonyos szereplői körében is.
További javaslatok
A fentebbi, fő javaslatok mellett Donald Trump további tervei között szerepel az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó bevándorlók tömeges deportálása, ami akár több millió munkavállalót is eltávolíthat az amerikai munkaerőpiacról. Hiba volna az esetleges deportálásokról, mint kizárólagos gazdasági kérdésről beszélni, ugyanakkor sok elemző értékelése szerint egy ilyen lépés a munkaerő drágulásához és az infláció növekedéséhez vezethet. Ahogy a vámpolitika esetében, úgy ezen a területen is nehéz elkülöníteni, hogy az exelnök retorikája mennyiben tekinthető egy nagyobb elrettentési stratégia részének, illetve mennyiben reális kormányprogramnak. Ennek tükrében igen nehéz a javaslat várható hatásainak felmérése.
Az adócsökkentések mellett Trump jelentős megtakarításokra számít a „pazarló kormányzati költekezés” visszanyesésétől, többek közt a Biden-elnökség alatt hangsúlyossá vált állami zöldberuházás-támogatások csökkentésétől. Donald Trump javaslatai alapján külön bizottságot is létrehoznának a pazarló költségvetési tételek azonosítására, melyet a tervek szerint az elnökjelölt multimilliárdos támogatója, Elon Musk vezetne. Egyelőre kevéssé látszik, min is tudna érdemben spórolni az amerikai állam (különösképp, hogy Trump egyértelművé tette, hogy nem hajlandó változtatni a nyugdíjkorhatáron, sőt, adómentessé tenné a kifizetéseket), legalábbis oly mértékben, hogy az érdemben finanszírozza a tervezett adócsökkentéseket. A kiadások lefaragásán túl Trump az állami szabályozások tömeges eltörlését is ígéri. Ilyen téren jelentős sikereket ért el az első ciklusában, a deregulációs intézkedések a Fehér Ház akkor közétett számításai alapján mintegy évi 53 milliárd dollárral növelték az amerikai háztartások reáljövedelmét.
Anna Moneymaker / Getty Images Elon Musk felszólal a republikánus elnökjelölt, Donald Trump volt amerikai elnök kampánygyűlésén a Madison Square Gardenben 2024. október 27-én New Yorkban.
Kamala Harris – mérsékelt jóléti program, amerikai módra
Kamala Harris gazdaságpolitikai elképzeléseiről igen keveset tudott az amerikai közvélemény a kampányának elstartolásáig. Az alelnök jelöltségének bejelentése után gyorsan elhatárolódott korábbi, baloldali-progresszív megnyilatkozásaitól, és egy mérsékelt, amerikai kontextusban balközép álláspontot vett fel, melynek a családtámogatások kibővítése ugyanúgy részét képezi, mint a tőkejövedelem adóztatása. Harris programjának négy fő eleme a Trump-féle adócsökkentések meghosszabbítása az évi 400 ezer dollár alatt kereső háztartások esetén, a tőkenyereséget és a vállalati profitokat terhelő adók megemelése, a családi adókedvezmények kibővítése, illetve az első lakás megvásárlásának támogatása. Összességében elmondható, hogy az alelnök tartózkodott a merész gazdaságpolitikai ígéretektől, és programjának megkülönböztető elemévé az amerikai kontextusban szokatlan adóemeléseket tette.
Vállalati és tőkejövedelmet terhelő adók
Kamala Harris gazdaságpolitikai programjának egyik kiemelt és egyik legdrágább vállalása a Trump-féle személyijövedelemadó-csökkentés lejáró elemeinek meghosszabbítása az évi 400 ezer dollár alatt kereső háztartások számára. Az intézkedés költsége tízéves távon mintegy 2800 milliárd dollárrra rúgna, azonban a Trump-féle vámokkal szemben ezt Harris a vállalati nyereségadó és a tőkenyereséget terhelő adók megemelésével finanszírozná. A tervek alapján a vállalati nyereségadó kulcsa 21-ről 28 százalékra emelkedne (a Trump által javasolt, további csökkentéssel szemben), a tőkenyereséget terhelő adók legfelső kulcsa 28 százalékra emelkedne, míg a százmillió dollár feletti vagyonnal rendelkező háztartások esetében a realizálatlan tőkenyereségre egy új minimumadót is kivetnének.
Harris adópolitikai javaslatait számos kritika érte, ami közel sem meglepő, lévén egy igen méretes adóemelésről van szó. A vállalati nyereségadó kulcsának 28 százalékra emelésével az Egyesült Államok messze meghaladná az OECD országok 21 százalékos átlagértékét. (Trump az adócsökkentéseket többek közt az OECD országok közti versenyképesség javításával indokolta.) Emellett a realizálatlan tőkenyereség adóztatása is igen negatív visszahangra talált, hiszen ez az adófajta úgy is terhet róna a háztartásokra, hogy azok ténylegesen nem realizálják az adó alapját képező nyereséget. Bár a javasolt konkrét adóemelésekről éles vita bontakozott ki a köznyilvánosságban, afelől konszenzus uralkodik, hogy több és stabilabb adóbevételt eredményeznének, mint a Trump által javasolt vámok, igaz a gazdasági növekedésre gyakorolt negatív hatásuk nehezen számszerűsíthető.
Jóléti intézkedések
Az európai baloldal számára szokatlan módon Kamala Harris jóléti intézkedéseinek alapját szintén az adóterhek csökkentése képezi (az állam által jutatott közvetlen támogatásokkal szemben). Az elnökjelölt programjának második kiemelt eleme a családi adókedvezmény jelentős kibővítése, illetve az ingatlanvásárlások adókedvezményekkel való támogatása az első ingatlanjukat vásárló polgárok esetében. A családi adókedvezmény kibővítése a republikánus programcsomagnak egyaránt része, igaz, a Harris által tett javaslat messzebb megy, és nagyobb összegű támogatást ígér a családok számára. A Trump-féle adócsökkentések meghosszabbítása és az adókedvezmények középpontba helyezése (melyek közel sem a legszegényebbeket célozzák) igen távol áll a Demokrata Párt balszárnyától megszokott elképzelésektől, és egyértelműen alátámasztja, hogy Harris célja elsődlegesen a választást eldöntő mérsékelt szavazók és a Trumptól elforduló republikánusok meggyőzése. Igaz, a mérsékelt jelölt képét a baloldali adópolitikai javaslatok némileg árnyalják.
További javaslatok
Harris egyéb javaslatai is kaptak hideget-meleget az amerikai közvélemény, egyes javaslatai pedig az amerikai közgazdászszakma részéről. A legmegosztóbb javaslat egyértelműen a nagy mértékű áremelések tiltása és bizonyos árszabályozások bevezetése volt. A terv kritikusai beszámoltak a hasonló intézkedések negatív nemzetközi tapasztalatairól, egyúttal kiemelték az árszabályozás inflációs hatását is. A jobboldal egyenesen kommunizmussal, bolsevizmussal vádolta a demokrata jelöltet, ami nyilvánvaló túlzás. Ezzel együtt igen nehéz volna érvelni Harris javaslata mellett.
Chip Somodevilla / Getty Images
Szintén sokan gúny tárgyává tették Harris azon javaslatát, mely szerint adómentessé tennék a borravalót. A demokrata jelölt (és feltehetően Orbán Viktor magyar miniszterelnök is Donald Trumptól kölcsönözte a javaslatot, így Harris hamar „plagizálással” és népszerű gazdasági intézkedések lenyúlásával is megvádolta a republikánus exelnököt (nem alaptalanul). A borravaló adómentességének jelentősége az idén is billegő állam Nevadában érhető leginkább tetten, ugyanis a Las Vegas-i turizmus nyomán az állam számos polgára él vendéglátásból (és az Európával való összevetésben igen nagylelkű jattokból). A javaslat egyértelműen ezen vendéglátósok szavazatait igyekszik elnyerni.
Államadósság, infláció, kamatok
Donald Trump és Kamala Harris gazdaságpolitikai javaslataiban közös, hogy több ezer milliárd dollárral növelnék az Egyesült Államok így is meredeken növekvő pályán lévő államadósságát. A jelen projekciók szerint az USA adóssága az évtized végére 45 ezer milliárd dollárra emelkedhet a jelenlegi 35 ezer milliárd dolláros értékéről. A jelen számítások alapján
Donald Trump tervei 7500 milliárd dollárral,
míg Kamala Harris tervei 3500 milliárd dollárral
növelnék az adósság alappályáját az évtized végére – abban az esetben, ha a programok minden elemét sikerülne megvalósítani. Ez persze igen valószínűtlen forgatókönyv, bármelyik jelölt is nyerje meg a választást, ugyanis a kongresszusi alkudozás során az elnökök eredeti programcsomagjait rendre megnyirbálják.
Mindenesetre kiemelendő, hogy a hagyományosan költségvetési fegyelem mellett érvelő republikánusok idén már alig hozták szóba a burjánzó államadósság kérdését. A nagyobb költségvetési terhet jelentő Trump-csomag támogatói rendre azt hangsúlyozzák, a javasolt adócsökkentések a gazdaság olyan mértékű növekedését eredményeznék, amivel a GDP-arányos államadósság nem nőne jelentős mértékben, esetleg csökkenne is. A támogatóknak a GDP-arányos mutató létjogosultságában természetesen maximálisan igazuk van, ugyanakkor az adósság szinten tartásához szükséges növekedési forgatókönyv jelen tudásunk szerint
A fiskális konzervatívok jogosan mutatnak rá, hogy a Trump-elnökség járvány előtti éveinek költségvetési hiányai alacsonyabbak voltak a Biden-elnökség békeéveinek hiányértékeinél. Ez persze a duzzadó államadósság miatt aggodalmaskodó elemzőket aligha nyugtatja meg, a problémát egyik jelölt javaslatai sem orvosolják.
Az emelkedő államadósság mellett az elemzők az infláció és a kamatok várható emelkedését is jósolják. A jelen előrejelzések alapján a Trump-csomag inflációs hatása nagyobb lehet a vámok közvetlen árfelhajtó hatása miatt. Emellett a nagyobb költségvetési deficit és a magasabb infláció nyomán a kamatok emelkedését is prognosztizálják, szintén negatívabb kontextusban emlegetve a republikánus jelölt javaslatait. Való igaz, hogy a nagy mértékű vámoltatás közvetlenebbül fejti ki az árszínvonalra gyakorolt hatását, mint például a vállalati nyereségadó emelése, ugyanakkor a Trump-kampány jogosan emeli ki, hogy az elnök első ciklusa alatt a vámok nem vezettek magasabb inflációhoz. Nagyobb áremelkedést feltehetően a Trump által javasolt, kimondottan magas vámok kivetése okozhatna, azonban ezek egy az egyben való bevezetése kérdéses.
A mérleg
Az amerikai elnökválasztások jellemzően a világ legjelentősebb következményekkel járó demokratikus megmérettetései. Az idei összecsapásra ez különösen igaz, ez alól pedig a sarkosan eltérő gazdasági kimenetek sem képeznek kivételt. Donald Trumptól
a kereskedelmi háborúk visszatértét,
magasabb részvénypiaci hozamokat,
magasabb nominális államadósságot,
számos állami szabályozás eltörlését
és talán magasabb gazdasági növekedést várhatunk.
Ezzel szemben Harris programjától
a tőke- és a vállalati jövedelmek hangsúlyosabb adóztatása,
a nominális államadósság kisebb mértékű (de így is kiemelkedő) növekedése,
valamint a Joe Biden alatt megkezdett ipari stratégiák folytatása várható.
Donald Trump programja egyértelműen kockázatosabb, és a felső-középosztálynak kedvez, ugyanakkor Harris adópolitikai javaslatai ronthatnak az Egyesült Államok versenyképességén, növekedési potenciálján. A fentebb ismertetett viták ellenére a közvélemény-kutatások alapján az amerikai választók többsége Donald Trump gazdaságpolitikai elképzelései mellett foglal állást, és a Covid-előtti „aranykor” visszatértében reménykedik. A volt elnök győzelme esetén kiderülne, mennyire jó tanácsadó a nosztalgia.
The post Mérlegre tettük Trump és Harris ígéreteit first appeared on 24.hu.
