Amíg a korábban külön cikkben tárgyalt USB-szabvány azért jött létre, hogy legyen egységes vezetékes megoldás a különböző (kezdetben számítástechnikai) eszközök összekötésére és a gépek közti kommunikációra, addig a Bluetooth mögötti igény az volt, hogy legyen egy olyan technológia, ami kiváltja a vezetékek használatát. A problémára már a 80-as évektől akadtak megoldások (például az infravörös kapcsolat), de a technológia áttörésre egészen a 90-es évek végéig kellett várni.
Az Intel, az IBM, a Toshiba, a Nokia és az Ericsson 1998-ban hozták létre a Special Interest Group (SIG) nevű csoportot azzal a céllal, hogy kidolgozzanak egy olyan vezeték nélküli technológiát, ami képes az egyidejű vonal- és adatátvitelre. A projekt a Bluetooth kódnevet kapta, méghozzá I. Harald dán király, avagy Kékfogú Harald, angolul Harald Bluetooth után (akinek egyes források szerint az általa igencsak kedvelt áfonya miatt voltak kékek a fogai), és végül ez lett a hivatalos elnevezés is, sőt, még a szabvány logója is a viking rúnaírás H (ᚼ) és a B (ᛒ) betűinek összevonásából jött létre.
David Becker/Getty Images
Napjainkig 35 ezernél is több cég csatlakozott a Bluetooth SIG érdekcsoporthoz, és a technológia olyan elterjedtté vált, hogy 2021-re már közel 5 milliárd olyan eszközt szállítottak le, amiben helyet kapott a Bluetooth használatához szükséges chip.
De mi is az a Bluetooth?
A Bluetooth egy rövid hatósugarú, a 2,4 gigahertzes frekvenciasávot használó rádiós adatátviteli szabvány, ami azt is lehetővé teszi, hogy egyszerre akár nyolc eszköz kapcsolódjon össze egy hálózatot képezve. A hangsúly a rövid hatótávon van, ami kezdetben maximum tíz méter volt, cserébe a technológia nagyon kevés energiát fogyaszt – ezen tulajdonsága tette lehetővé többek között olyan eszközök elterjedését, mint a hordozható hangszórók, a telefonokhoz folyamatosan kapcsolódó vezeték nélküli fülhallgatók és okosórák, de ide sorolhatók az autók fedélzeti rendszerei is, amikhez Bluetooth segítségével kapcsolódhatunk vezeték nélkül.
Akár csak az USB-szabvány, a kékfog is folyamatosan fejlődött az elmúlt évek során, rendre tovább tágítva a technológia lehetőségeit. Cikkünk írásának pillanatában a 6-os a legfrissebb verzió, a folytatásban az vesszük sorra, hogy milyen jelentősebb előrelépések történtek az újabb változatok megjelenésével, majd kitérünk arra is, mi szükséges ahhoz, hogy a lehető legjobb hangminőséget érhessük el Bluetooth-on, azaz vezeték nélküli kapcsolaton keresztül.
Bluetooth 1.x
Az 1998-ban bemutatott szabvány három nagyobb frissítést (1.0B; 1.1; 1.2) kapott a bevezetését követően, de az alapvető tulajdonságok változatlanok maradtak. Adott volt a maximum 10 méteres hatótáv, az adatkapcsolat plafonja pedig 721 kb/s. A technológia elterjedése lassan indult be, hiszen az első Bluetooth-szal szerelt telefon (Ericsson T39) például csak 2001-ben került kereskedelmi forgalomba.
Bluetooth 2.x
Az első nagyobb verziószám-váltásra hat évet kellett várni, 2004-ben érkezett meg a 2.0, ami egyrészt az adatátviteli sebesség növekedésében hozott előrelépést, ugyanis az Enhanced Data Rate-nek (EDR) hála az elméleti maximum 3 Mbit/s-ra nőtt, miközben tovább csökkent a fogyasztás. Az EDR már a zenehallgatást is lehetővé tette Bluetooth-on keresztül (korábban ugyanis a beszéden volt a hangsúly). A 2007-es 2.1-es verzió megjelenése abban nyújtott előrelépést, hogy ezzel a szabvánnyal egyszerűbb, biztonságosabb és stabilabb lett a kompatibilis készülékek összekapcsolása.
Bluetooth 3.0
A következő nagy váltás 2009-ben következett, és bár az új szabvány jelentős előrelépést hozott az adatátvitelt illetően (24 Mbit/s), ez a változat mégsem lett elterjedt. Ennek oka, hogy a High-Speed (HS) kapcsolatot a 802.11-es Wi-Fi szabvány használata tette lehetővé, a Bluetooth csak az eszközök gyors párosításában játszott szerepet. A 3.0-val elérhető jobb adatátvitel kihasználásához ugyanakkor egyaránt szükséges volt a Bluetooth és a Wi-Fi beépítése, amit csak kevés gyártó vállalt be.
Bluetooth 4.x
A 2010-es évekre a telefonokat követően a legtöbb modern eszköz okossá vált, egyre nagyobb lett az igény az egyszerű vezeték nélküli összekapcsolhatóságra, lehetőleg alacsony energiaigénnyel. Erre volt válasz a Bluetooth 4.0, ami jelentősebb változtatás nélkül, Classic Bluetooth néven tartalmazta a korábbi szabványok tulajdonságait, tudta a korábbi verzióval bevezetett Bluetooth High-Speedet, illetve része lett a Bluetooth Low Energy (BLE). Utóbbi lehetővé tette a folyamatos kapcsolatot, a korábbinál is kisebb fogyasztás mellett, amivel többek között lehetővé vált, hogy a különböző okoseszközök akár egy gombelemmel is elüzemeljenek egy éven át. Fontos továbbá, hogy innentől a kompatibilis eszközök bármikor a felmerülő igények szerint tudtak váltani a Classic Bluetooth és a BLE technológia között.
Ehhez a szabványhoz 2013-ban (Bluetooth 4.1) és 2014-ben (Bluetooth 4.2) érkezett újabb frissítés, amik az egyre terjedő okoseszközök számára biztosítottak még biztonságosabb, és még kevesebb energiát igénylő működést.
Bluetooth 5.x
A Bluetooth 5 (immár .0 nélkül) 2016 végén debütált, méghozzá komoly fejlesztésekkel. Ez a szabvány már a BLE számára is lehetővé tette a korábbinál gyorsabb adatátvitelt (2 Mbit/s), amit a fejlesztők megfejeltek azzal, hogy a sebesség rovására növelhetővé vált a hatótávolság – akár 240 méteres távolságig. A 2 Mbit/s megalapozta az olyan audio kodekek használatát, amik a korábbi szabványoknál alapértelmezett SBC-nél jobb hangminőséget biztosítanak – erre a folytatásban részletesebben is kitérek.
A 2019-ben érkező 5.1-es szabvány már tartalmazta az AoA (Angle of Arrival) és az AoD (Angle of Departure) technológiákat, amik akár centiméterre pontos helymeghatározást tettek lehetővé, a 2021-ben debütált 5.3-as, majd 2023-ban elérhetővé tett 5.4-es verziók pedig főleg a vezeték nélküli kapcsolat stabilitását és biztonságát, továbbá az energiahatékonyságot illetően hoztak változást. Napjainkban a modern okoseszközök java már a Bluetooth 5-ös szabvány valamelyik változatát használja. Csak a példa kedvéért: a nemrég tesztelt Google Pixel Buds 2 Próban már 5.4-es, az idei Lenovo Yoga 7 Próban pedig az 5.3-as verziót támogató megoldás kapott helyet.
Bluetooth 6
A legújabb szabvány elég friss, 2024. augusztusában debütált, és olyan területeken hoz fejlődést, mint a helymeghatározás, a kompatibilis eszközök felismerése, a késleltetés és az adatkezelés. Ezen verzió a cikkünk írásának pillanatában még nem érhető el szinte egyetlen kereskedelmi forgalomban kapható terméknél sem, de 2025-ben már megjelenhetnek az első olyan eszközök, amik már támogatják ezt a szabványt.
Kodekek és a jó hangminőség
A Bluetooth kezdetben csak a telefonbeszélgetések vezeték nélküli átvitelére szolgált, a zenehallgatás csak a 2.0-s szabványtól vált elérhetővé, de még ekkor is a beszélgetésekre optimalizált SBC kodek felelt az átjátszott adatok kódolásáért.
Ez az algoritmus maximum 48 kHz-es mintavételezési frekvenciát támogat, maximum 328 kb/s bitrátával. Ha tehát ennél jobb minőségű forrásfájlt játszunk le, a kodek tömörít, és lebutított hangélmény jut el a fülünkbe. Ezen változtatott a Bluetooth 5 szabvány, ami már a Bluetooth Low Energy számára is 2 Mbit/s-ban maximalizálta az adatsebességet, ezzel eljöhetett az SBC-nél hatékonyabb tömörítéssel dolgozó, így minőségibb hangot biztosító kodekek használatának lehetősége.
Ilyen például az AAC, az 5.2-es szabvánnyal pedig a Bluetooth SIG is előállt egy saját kodekkel (ez az LC3), továbbá a Sony és a Qualcomm is fejlesztett egyedi algoritmust, előbbié az LDAC, utóbbié pedig többek között az aptX és az aptX HD, de létezik már aptX Adaptive és aptX Lossless variáns is.
Mohos Márton / 24.hu A 2024-es Sonos Ace az SBC és AAC mellet támogatja az aptX Adaptive és aptX Lossless kodeket is.
Az aptX már a CD-minőséget közelítő (16 bit; 48 kHz; 352 kb/s) hangélményt kínál, míg az aptX HD (24 bit; 48 kHz; 576 kb/s), illetve az LDAC (24 bit; 96kHz; 990 kb/s) magas felbontású (HD) minőségre is képes. Már amennyiben megfelelő forrásból játszunk le zenét, és mind a küldő, mind a fogadó eszköz támogatja a fejlettebb kodeket.
Csak a példa kedvéért: a Pixel 9 Pro telefonok támogatják az SBC, AAC, aptX, aptX HD, LDAC, LC3 és Opus kodekeket, viszont a méregdrága Pixel Buds 2 Pro ezek közül csak az SBC, AAC és Opus algoritmusokkal kompatibilis, így igazán kiváló hangminőségre nincs lehetőség. Ugyanez lenne a helyzet a Galaxy Buds 3 Próval is, ott ugyanis a Samsung-féle SSC ad jobb minőséget, azt viszont többnyire csak a Galaxy-telefonok támogatják, a Pixel 9-ek nem. Ha viszont egy Sony WH-1000XM5 fejhallgatóval kötjük össze az említett telefont, akkor adott az LDAC, a 2024-es Nothing Ear füles esetében pedig az LDAC és a szintén HD minőséget biztosító LHDC is.
Ezen a ponton viszont muszáj még egyszer kiemelni, nem elég, hogy mindkét eszközünk támogatja a fejlettebb kodekeket, a zene minősége csak ettől nem feltétlenül lesz sokkal jobb. Utóbbihoz szükséges az is, hogy megfelelő forrásból játsszuk le a kedvenceinket. Ha tehát nem a saját jó minőségű fájljainkat hallgatjuk a háttértárról, vagy nem olyan streaming szolgáltatást (pl. Tidal) használunk, ahol elérhető a nagy felbontású minőség, akkor nagyjából mindegy, hogy adott-e a HD kodek.
A fentiek ugyanakkor csak androidos eszközökre igazak, ugyanis az Apple termékei (még a méregdrága Airpods Max füles is) csak az AAC kodeket támogatják.
Ide kívánkozik továbbá, hogy a minőségben jelentkező különbségeket sokszor csak az audiofil felhasználók képesek kihallani zenehallgatás közben. Emellé érdemes tudni azt is, hogy minden kodek tömörítéssel dolgozik, így a vezetéken biztosított minőséget nem lehet utolérni Bluetooth-on keresztül, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy vezetékes fülesek esetén milyen közbeiktatott eszközökkel (DAC, erősítő) növelhető a hangélmény – de ez már egy teljesen új cikk témája is lehetne.
The post Mi az a Bluetooth, és hogyan lehet jó minőségű a vezeték nélküli zenehallgatás? first appeared on 24.hu.
