Az elmúlt években látványosan nőtt az érdeklődés a josta iránt, amelyet sokáig mellőzött a hazai bogyósgyümölcs-termesztés, írja az Agroforum.
A lap cikke szerint a josta nem új faj, mégis újként fedezi fel a szakma, mert számos olyan előnnyel bír, amely a változó éghajlat kihívásai között különösen felértékelődik.
A josta a feketeribiszke és az egres keresztezéséből született Németországban, a 20. század második felében, elsősorban a ribiszke aromájának és az egres betegség-ellenállóságának kombinálására. Bár hazánkban is ismertté vált a kilencvenes években, akkor még nem volt meg a piaci igény egy új bogyósgyümölcs számára, és a feldolgozóipar sem tudta hová tenni az eltérő íz- és beltartalmi tulajdonságait.
A növény ráadásul kifejezetten jól tolerálja a szélsőségesebb időjárási jelenségeket, amelyek egyre gyakrabban veszélyeztetik a klasszikus ribiszke- és egrestermesztést. A tavaszi fagyokkal szemben nagyobb ellenállást mutat, virágzása valamivel későbbi, így kevesebb a fagykár kockázata. Erőteljes növekedése és mélyebb gyökérzete miatt a nyári aszályos időszakokat is kedvezőbben vészeli át, ami fontos szempont a vízkorlátozásokkal terhelt térségekben.
Sőt, a josta egyik legnagyobb vonzereje a lisztharmattal és más gyakori levélbetegségekkel szembeni ellenálló képesség, amelyet nagyrészt az egres örökített át.
A josta karakteres aromája, magas C-vitamin- és antociántartalma miatt a feldolgozóipar is kezdi újra felfedezni. A kézműves lekvárok, szörpök és prémium gyümölcsborok piacán nő iránta a kereslet, mivel ízvilága a ribiszke intenzitását finomabb savtartalommal párosítja, olvasható az Agroforum cikkében.
Ha már ritkaságok, az internetet meghódító polinéz óriásbanánról ebben a cikkben írtunk bővebben, az Istenek gyümölcséről pedig itt olvashatsz.
The post Mi az a josta, amit egyre többen termesztenek a kertekben? first appeared on Sokszínű vidék.
