Az egy-két fényévnyi Oort-felhő távolságából érkezett a következő napokban még szabad szemmel is látható üstökös, ami korábban még soha nem járt a Naprendszer belső régióiban. Távozása után pedig még nagyon sokáig nem is fogjuk látni, ugyanis a médiában elterjedt 80 ezer évvel ellentétben csak vélhetően évmilliók múlva bukkan fel ismét
– foglalja össze a 24.hu-nak Rózsahegyi Márton, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont projektmenedzsere, le sem véve szemét az égboltról.
Szerda este hét órára alkalmi üstökösvadászokkal telt zsúfolásig a Svábhegyi Csillagvizsgáló. Azért itt nem egymás sarkára taposó tömegekről van szó, ez ugyanis nem rendezvényközpont, hanem az 1920-as években, „magányos” csillagászok számára készült épületegyüttes. Akkoriban a város még nem kebelezte be a Normafa környékét, fényszennyezés sem igazán zavarta a munkát, de még rendes út sem vezetett ide: ez hazánk legrégibb és legnagyobb csillagászati kutatóintézete. Teljes mai nevét talán nem is lehet egy szuszra kimondani, ám álljon itt: HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet. Az intézetben nemzetközileg elismert kutatók dolgoznak, a régi kupolákban és terekben azonban az elmúlt években a nagyközönség számára alakítottak ki interaktív csillagászati élményközpontot, ez a Svábhegyi Csillagvizsgáló.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Még arra is gondoltak, hogy egyéni anyagi helyzet ne hátráltassa a tudományt, ezért lakásokat is építettek a tudósoknak az intézmény területén. Ma már kizárólag kutatási, tudomány-kommunikációs és bemutató célokat szolgál, a modern műszerek mellett azonban a legnagyobb büszkesége valójában egy műemlék: egy öt méter hosszú, 60 centiméter tükörátmérőjű távcső, amely külön épületet kapott nyitható, forgatható kupolával. Ugyanolyan remekül működik, mint gyártása évében, több mint 100 évvel ezelőtt, a látogatók ki is próbálhatják – mi a Szaturnuszt figyelhettük meg rajta keresztül négy holdjával együtt (ennyi látszott épp), az óriásbolygó úgy ragyogott a napfényben, mint egy arany medál.
Nem szúrja ki a szememet, de megvan
De nem ezért jöttünk, hanem az év égi jelenségeként beharangozott C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstökös megfigyelésére. Hetek óta ettől hangos a sajtó, érkezik, itt van, a nyugati égbolton lehet megfigyelni napnyugta után. Ezért is jött 20-30 érdeklődő a csillagvizsgálóba. Pont annyi ember, hogy az épület erre a célra kialakított teraszain mindenki addig nézelődhessen a kihelyezett teleszkópokba, ameddig akar, és meghallgathassa a csoportot vezető szakemberek magyarázatait.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu és Kovács Márton Ernő / Fortepan Balra látogatók néznek bele az öt méter hosszú, 60 centiméter tükörátmérőjű távcsőbe, jobbra 1949-ben készült fotó a csillagászati intézetben.
A fotós kollégával egy kisebb teraszra vezettek minket, ami az ide rögzített antennák miatt a közönségtől elzárt terület. Ez a profik, a nehézfiúk páholya, féltucatnyi csillagász jött-ment, figyelte az eget, és kommentálta tömör szakmaisággal a látottakat. Az állványhoz rögzített teleszkópon azon nyomban feltűnt az üstökös, ahogy a Nap fénye halványodott a nyugati égbolton, de mint megtudtuk, a körülmények nem voltak ideálisak.
Keletről a telihold világított erősen, míg az üstökös körül gyenge fátyolfelhők úsztak át és egy repülőgép lassan feloszló kondenzcsíkja is ellenünk dolgozott. Kellett egy kis idő, mire az egyik tapasztalt szempár mögöttünk távcső nélkül is kiszúrta, amit kerestünk.
Igen, ott van! Egy kolléga most írja, hogy szép, szép, de a világvége pánikot azért nem hozza rám
– mondja a mentorálásunkat elvállaló Rózsahegyi Márton. Arra utal ezzel, hogy őseink a Föld bármely pontján, bármely korban és civilizációban óriási jelentőséget tulajdonítottak az üstökösök megjelenésének, isteni beavatkozás előjelének tekintették. A kérdés csak az volt mindig, hogy vajon a felsőbb hatalom szándéka ránk nézve milyen előjelű? Az 1456-os nándorfehérvári csata előtt a Halley-üstökös ragyogott nagyon jól kivehetően odafönt, a korabeli török és magyar forrásokban is szerepel.
A C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) ennyire nem nagy és nem fényes. A fényképezőgép képernyőjén tökéletesen látszik, laikusként azonban szabad szemmel bajban vagyunk. Sőt, még a hétköznapi használatra szánt kétszemes távcsővel, hivatalos nevén binokulárral sem megy, azt sem tudjuk, hol keressük. Márton segít: „Indulj annak a fának a tetejétől, a bal oldali egyharmadától, emeld lassan felfelé. Fa alul kimegy, fent bejön a kondenzcsík, kondenzcsík alul kimegy, fent bejön az üstökös”. Komoly rutinja lehet zöldfülűek navigálásában, mert egyből megvan.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu Rózsahegyi Márton
Ezt követően már szabad szemmel is fel-felsejlik, segítség nélkül azonban nem hiszem, hogy kiszúrtam volna. Másnak talán jobban rááll a szeme, ügyesebb, mindenesetre ha szeretnénk megfigyelni, próbáljunk minél kevesebb fényszennyezéssel terhelt helyet választani. Illetve öltözzünk úgy, mint egy sítúrára. A 6-7 fokban másfél órát állni egy pulcsiban nem kellemes, hamar megértettem, miért viselnek körülöttem a sokat megélt csillagászok tollkabátot és kötött sapkát.
Meglátogat a Naprendszer múltja
Feledhetetlen látvány, aminek külön értéket ad, hogy ember ezt az objektumot még soha nem látta, és lehet, hogy nem is fogja. Nem túlzás azt mondani, hogy az üstököst figyelve az univerzum szerves részének érezzük magunkat, a felfoghatatlan tér és idő egy távoli szeglete tűnik fel előttünk. Rózsahegyi Márton szavai a gyakorlatban is alátámasztják ezt a benyomást.
Naprendszerünk legtávolabbi tartományában terpeszkedik az Oort-felhő, mint egy hatalmas gömbhéj, beljebb a Plútó-szerű égitestek egy fánk alakú térrészben, a Kuiper-övben, és beljebb a közepén csillagunk a planétákkal. Külső határa mintegy 1,5 millió fényévre van a Naptól, felfoghatatlan távolság. A Naprendszer kialakulása idején az irdatlan anyagfelhő csillaggá és bolygókká állt össze, míg a maradék – gázok és szilárd anyag a portól a több kilométeres sziklákig, pontosabban a néhány ezer kilométer átmérőjű kisbolygók alatti tartományig – a határterületre sodródtak, és az Oort-felhőbe, illetve a Kuiper-övbe rendeződve szakadatlanul róják köreiket.
A milliárd és milliárd objektum persze pályát változtathat: vagy az egymással való ütközések, vagy a külső bolygók, közeli csillagok gravitációs hatása miatt, ilyenkor pedig megesik, hogy egyesek „kilökődve a sorból” a Naprendszer belseje felé veszik az irányt. Továbbra is a központi csillagunk, a Nap körül keringenek, de már más útvonalon, és ha megközelítik a Napot, akkor számunkra is láthatóvá válnak. Útjuk hossza nagyon változó, a Halley-üstökös például 76 évente tesz meg egy kört, pontosabban ellipszist.
Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
A C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) pályájának elemzéséből kiderült, hogy mindeddig az Oort-felhőben keringett, és a fent leírt hatás mozdította ki, magyarán most először halad az új pályán, soha nem volt még a felhőn kívül, pláne nem a Nap közelében. Ezért aztán teljesen helytálló állítás, miszerint
Az Oort-felhőben uralkodó -265– -270 Celsius fokon a gázból, porból, kisebb-nagyobb sziklákból álló objektumok kőkeményre fagyott, szilárd halmazállapotban vannak, a Nap közelébe érve viszont elkezdenek gőzölögni, szublimálni, kialakul az üstökös légköre: kómája. A fagyott gázok légneműbe mennek át és elpárolognak, kitörnek az égitest felszínéről magukkal rántva az összetapadt porszemcséket is. A port a napszél elfújja, ezt látjuk az üstökös csóvájának.
És bár úgy látszik, hogy folyamatosan húzza maga mögött, erről szó sincs, hanem folyamatosan elhagyja, de csak az a rész látszik mögötte, ami még elég sűrű, hogy visszaverje a napsugarakat. Olyan, mintha egy fazék gőzölgő forró vízzel szaladnánk a kinti mínuszokban – nem követ a gőzcsík, csak úgy látszik.
Ha egy üstökös csóvájából maga mögött hagyott porfelhőt a Föld a Nap körüli keringése során keresztezi, akkor belerohanva a porszemek alkotta felhőbe, hullócsillagokat láthatunk: a légkörbe érkező apró porszem, dió nagyságú kavics a légkör molekuláit gerjesztve fénylő ioncsatornát képez, ez a meteorjelenség. A meteoroidnak nevezett objektum a még űrben száguldó porszem vagy kavics, a meteor maga a fényjelenség, amit a meteoroid produkál a Föld légkörében, meteoritnak pedig már földet érése után nevezzük az űrből érkezett követ.
Látja még ember valaha?
Visszatérve az C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS)-ra tudjuk, honnan jött, de azt még nem, hogy pontosan merre megy: a pályaívét befolyásolhatja még azon égitestek gravitációja, amelyek mellett elhalad. Mindezt pedig azért említjük, mert alapvető laikus dilemma: mikor tér vissza.
A legelső számítások 80 ezer évet mutattak, a média felkapta, és azóta kitörölhetetlen. A szakemberek már rögtön az elején módosítottak, most már inkább évmilliókban adják meg a keringési idejét, de vélhetően még ezt is pontosítani fogják a további mérések alapján
– emeli ki Rózsahegyi Márton.
Mohos Márton / 24.hu Rózsahegyi Márton
Minket pedig ez a tény indított arra a tudományosan alá nem támasztható gondolatra, miszerint lehet, hogy rajtunk kívül ember már soha nem is fogja látni a C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS)-t. Fajunk elvileg 200 ezer éves, és csupán az utóbbi néhány évszázadban jutott el odáig, hogy hatással legyen globális környezetére. Mára viszont annyira belejött, hogy tudósok már a földtörténet hatodik nagy kihalási hullámát vizionálják, ezúttal az emberi tevékenység miatt. Lakható lesz még a Föld pár millió év múlva, és lesz rajta ember? Nyilván nem tudjuk, de a dolgok inkább a rossz irányba haladnak.
A komor gondolatokat elhessegetve inkább felteszem a nagy kérdést: milyen gyorsan száguld mellettünk a nagyjából egy kilométer átmérőjű üstökös? „Mikor?” – jön a válasz, és ebből már felsejlik, hogy nem ez volt az este díjnyertes témafelvetése.
Az objektum sebessége ugyanis állandóan változik, mert a Nap gravitációja erősen befolyásolja. A csillag felé haladva gyorsul, távolodva lassul, a megközelített bolygók gravitációs ereje „meglendíti”, így aztán egészen eltérő értékek születnek. A szakember azért nem hagy minket teljes kétségek között, 67 km/másodpercet mond napközelben, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy másodperc alatt jutna el a Déli pályaudvartól Székesfehérvárra.
A Naphoz legközelebb eső helyzetét egyébként napközelpontnak (perihélium) nevezzük, és a C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) már túl van rajta, akkor 58,6 millió kilométerre közelítette meg csillagunkat.
Az üstökös ugyan már távolodik és emiatt halványodik, de ezen a héten még jó eséllyel látható lesz napnyugta után a nyugati égbolton, nagyjából egy arasznyival a horizont fölött. Amint viszont a Nap elbúcsúzott, nem sok vesztegetni való idő maradt, mert Földünk forgása nem áll le, az üstökös fél kilenc tájban „lenyugszik”, vagyis eltűnik a látóhatár alatt.
The post Mi lehetünk az utolsó emberek, akik láthatják a most megfigyelhető üstököst? first appeared on 24.hu.
