A júniusi európai parlamenti választáson a mérsékelt jobboldali CDU mögött a második helyet szerezte meg szövetségi szinten a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD), amely így megelőzte a kormánykoalíció mindhárom erejét, ráadásul Kelet-Németország legerősebb pártja lett. Amíg nyugaton a CDU és a CSU pártszövetsége nyert, addig keleten az AfD eredményei kirajzolták az egykori kommunista keletnémet állam, az NDK területét.
Wikipedia
A valamikori NDK-ból kialakított egyik kisebb tartományban, Türingiában pedig regionális választást is nyert az AfD szeptember 1-jén. A tartományban 33 százalékot szerzett a szélsőséges párt, nagyjából tíz százalékponttal javítva az előző választáshoz képest az eredményén.
A türingiai siker a háború utáni német történelemben példátlan: 1945 óta szélsőséges párt még nem győzött tartományi választáson a Német Szövetségi Köztársaságban.
Időközben két további ex-NDK-s tartományban a második helyre futott be a párt, így a Berlint körülölelő régióban, Brandenburgban sem sok hiányzott a győzelméhez. A sikerek láttán az AfD bejelentette, hogy kancellárjelöltet állít a jövő évi a szövetségi választáson, Alice Weidel társelnök személyében, aki 2017 óta a parlament alsóházában frakcióvezető.
Botrányok, betiltási tervek
Ugyanakkor a sikereket számos negatív hír kíséri. A párt körül halmozódnak a botrányok, amelyeknek azonban szinte semmilyen hatásuk sincs az AfD választási eredményeire. A legutóbbi hír az volt, hogy belarusz politikai foglyokat dolgoztatott az egyik szászországi tartományi AfD-képviselő, Jörg Dornau érdekeltsége. Dornau fehéroroszországi hagymatermesztő cégétől a politikai foglyok állítólag öt eurót kaptak naponta. Vizet, élelmet és meleg ruhát viszont nem – míg a pénzt a belarusz börtönigazgatóság vette el tőlük.
A türingiai sikert kikovácsoló helyi vezető, Björn Höcke pedig a legvitatottabb személyiségek egyike a német közéletben. Még a szélsőséges párton belül is a legextrémebb szárnyat vezette korábban. Szó szerint „szárnyról” (Der Flügel) van szó, ez a neve annak a frakciónak, amelyet a német alkotmányvédelem szélsőségesen jobboldaliként sorolt be, ezért került figyelőlistára a párt több vezetője, a hírek szerint Höcke is. A frakciót formálisan feloszlatták ugyan, de informálisan mégiscsak működhet.
Höcke 2017-ben arról beszélt, hogy a németeknek ideje túltenniük magukat a holokauszt miatt érzett kollektív bűntudaton. A türingiai AfD-vezért tiltott náci szlogenek használata miatt időközben elítélték – az idén kétszer, előbb egy 2021-es eset, majd egy tavaly decemberi felhívás miatt. Höcke azt állítja: „véletlenszerű” volt az egybeesés az ő kijelentése és Hitler valamikori rohamcsapatának, az SA-nak a jelszava között – a bíróságok azonban nem hittek neki.
Frank Hammerschmidt / DPA / dpa Picture-Alliance / AFP Björn Höcke
Számos egyedi, egyes AfD-képviselőket érintő botrány mellett a legsúlyosabb eset is Türingiában történt az elmúlt napokban. A szeptember elsejei tartományi választást ugyanis nemcsak megnyerte az AfD, hanem az élet úgy hozta, hogy a pártból került ki a tartományi parlament korelnöke is. A 73 éves Jürgen Treutler minden szokást és szabályt felrúgva gyakorlatilag szabotálni kezdte az ülés vezetését. Nem engedte a frakcióknak, hogy módosító indítványokat nyújtsanak be, a képviselők pedig nem szólalhattak fel – ezzel Treutler megbénította az erfurti parlament tevékenységét.
A Deutsche Welle (DW) szerint azt próbálta megakadályozni az AfD-s politikus, hogy a választáson második helyen végző CDU vezetésével parlamenti elnököt választhassanak. Ezek után a kereszténydemokraták kérelmére közbelépett a helyi alkotmánybíróság, amelynek gyors döntésével a nyitóülést félbeszakították, majd elhúzódó procedúra – így a házszabály módosítása – nyomán sikerült egy mérsékelt politikust, Thadäus Königet házelnökké választani. Az AfD 32 képviselőjével hiába a legnagyobb párt Türingiában, a többi 54 képviselő (egy tartózkodás mellett) leszavazta a jelöltjüket.
Michaela STACHE / AFP
A történtek után szövetségi szinten újra felerősödtek a törekvések arra, hogy tiltsák be az AfD-t. Nyugat-Németországban az 1990-es újraegyesítés előtt két példa volt jobb- és baloldali szélsőséges pártok betiltására: az ötvenes években egy „birodalmi” kispárt, az SRP (1952) mellett a kommunista párt (1956) vált törvényen kívülivé az alkotmánybíróság döntése alapján. Egy eljárást pedig az elmúlt évtizedben állítottak le az extrém jobbos NPD (Németország Nemzeti-Demokrata Pártja) ellen, bár első körben őket is betiltották 2017-ben.
Bundestag-képviselők egy csoportja 2021 óta az AfD betiltását is követeli. A Türingiai Alkotmányvédelmi Hivatal 2021 óta „jobboldali szélsőségesként” tartja nyilván az AfD-t. A még hivatalban lévő szociáldemokrata türingiai belügyminiszter, az SPD tartományi vezetője, Georg Maier is amellett foglalt állást a minap, hogy meg kell indítani a szükséges eljárásokat a szövetségi alkotmánybíróságon, és be kell tiltani az AfD-t. Az erfurti parlamentben történtek a tartományi belügyminiszter szerint megmutatták, hogy az AfD agresszívan és harcosan lépett fel a parlamentarizmussal szemben, ezzel teljesültek a betiltás előfeltételei.
A DW emlékeztet arra, hogy a német alaptörvény alapján azok a pártok alkotmányellenesek, melyek célja a demokratikus rend eltörlése vagy aláaknázása, vagy veszélyeztetik a Német Szövetségi Köztársaság létezését. Ugyancsak betilthatják a pártot, ha a tagjainak magatartása fenyegeti az alkotmányos rendet – az előző két szempont alapján. Az alkotmánybíróság akkor dönthet egy párt betiltásáról, ha a Bundestag vagy a parlament felsőháza, a Bundesrat, illetve a kormány kérelmezi ezt.
A Bundestagban most annak a CDU-nak az egyik honatyája gyűjt aláírásokat az alkotmánybírósági eljárás beindításához, mely országosan a legnépszerűbb párt, Türingiában pedig várhatóan az AfD-t kiszorítva kormányozhat valamilyen alkalmi koalícióban. A CDU-s Marco Wanderwitz több pártot is meg akar győzni az AfD betiltásának szükségességéről. Ehhez a képviselők legalább öt százalékát kellene megnyernie, azaz 733 közül 37-et. Állítólag ezt a számot már júniusban elérték, az őszig azonban sok érdemi lépés nem történt az ügyben. Arra várnak, hogy megkapják a közigazgatási főbíróság határozatát írásban is, melyben a testület megerősíti az Alkotmányvédelmi Hivatal álláspontját arról, hogy az AfD „jobboldali szélsőségességgel gyanúsítható”.
Wanderwitzék nem is igazán a döntést várják, hanem annak írásos indoklását, hogy megalapozottabban terjeszthessék elő a betiltási kérelmet. Önmagában ugyanis az, hogy szélsőségesnek minősítették az AfD-t a hatóságok, nem jelenti azt, hogy be lehetne tiltani a pártot.
Afd, NDK
Visszatérve a keletnémet térségébe, a nyár eleji EP-választáson az egész egykori NDK területén fölénybe került az AfD, azaz relatív győztes lett Brandenburgban, Szászországban, Türingiában, Szász-Anhaltban és Mecklenburg–Elő-Pomerániában is. A három őszi regionális választáson viszont Türingiában győzött, de Szászországban és Brandenburgban „csak” második helyet ért el.
Ez egyrészt jelzi, hogy a szavazók valóban elégedetlenek a németországi helyzettel, különösen a szociáldemokrata (SPD) vezetésű szövetségi koalíciós kormánnyal. Türingiában a valaha volt legrosszabb eredményüket érték el a szocdemek, a 6 százalékot is épphogy át tudták lépni. Még súlyosabb helyzetben vannak a szövetségi kormánykoalíció kisebb tagjai: a liberális FDP gyakorlatilag megsemmisült Türingiában, kizuhant a tartományi parlamentből, és a harmadik berlini koalíciós partner, a Zöldek sem jutottak be az ottani törvényhozásba.
Az AfD sikereiről már írtuk, hogy a bevándorlás, a bűnözés és az Ukrajna-politika miatt sikerült szembeállítania magát a többi párttal. Ez olyan jól sikerült, hogy valóban senki nem is lenne hajlandó összefogni velük a parlamenti pártok közül. Ezt jelezte a mérsékelt jobboldali CDU elnöke, Friedrich Merz is, aki kizárta az együttműködést.
Juliane Sonntag / Photothek Media Lab / dpa Picture-Alliance / AFP Friedrich Merz
A szászországi választás után pedig a szocdemek siránkoztak. A tartományban az AfD csak egy ponttal maradt le a CDU mögött, mely a szavazatok 32 százalékát szerezte meg. Az országos kormányt vezető három párt viszont – a szocdemek, a zöldek és az FDP – együtt sem ért el annyi szavazatot, mint az AfD. Scholz ezt a helyzetet „keserűnek” nevezte, és felszólította a mainstream pártokat, hogy a szélsőjobboldal nélkül alakítsanak tartományi kormányt. „Az AfD kárt okoz Németországnak. Gyengíti a gazdaságot, megosztja a társadalmat, és tönkreteszi országunk hírnevét” – tette hozzá a kancellár.
Elemzők kiemelik, hogy az AfD-nek sikerült magát mint a keletnémet érdekek képviselőjét megjelenítenie. Brandenburgban – ahol szeptember végén másodikok lettek – azzal kampányoltak, hogy „Mi vagyunk a nép!” Ez a jelszó az 1989-es rendszerváltás előtti tüntetéseken, a kommunista Honecker-rezsim elleni békés demonstrációkon tűnt fel az NDK-ban. A jelszó akkor az állandóan a népre hivatkozó álságos kommunista vezetést próbálta hitelteleníteni – sikerrel.
Brandenburgban azonban az SPD legyőzte az AfD-t, és ennek több speciális oka volt. Az egyik egy személyes tényező, amit a ZDF közszolgálati tévé emelt ki. A brandenburgi SPD-t ugyanis a helyben rendkívül népszerű politikus, Dietmar Woidke vezeti. Woidke olyan „renitens” helyi miniszterelnök, aki képes elhatárolódni az országos SPD hibáitól, és a brandenburgiak érdekeit igyekszik szem előtt tartani. Az SPD így annak ellenére győzte le másfél százalékponttal helyben az AfD-t, hogy a szocdempárt borzalmas népszerűségi mutatókkal rendelkezik szövetségi szinten.
Az AfD persze mást lát a háttérben: a választók taktikai szavazását, mivel egy CDU-s politikus is a szocdemek támogatására szólított fel a brandenburgi kampányban szeptember végén. Michael Kretschmerről, Szászország kereszténydemokrata miniszterelnökéről van szó, aki Woidkéval szoros kapcsolatokat ápol, s emiatt még a CDU-n belül is „szóbeli intőt” kapott.
Tulajdonképpen Kretschmer is és Woidke is részben a szavazók AfD-vel szembeni összefogásának köszönheti azt, hogy Szászországban a CDU, Brandenburgban pedig az SPD maradt a legerősebb párt, és az AfD a második helyre szorult. További tényező ebben, hogy Woidke és Kretschmer az NDK-ban, azon belül is az ország délkeleti csücskében, Lausitz környékén született. Ők mintha felélesztették volna a nagy pártok elválasztóvonalain keresztülnyúlva azt a keletnémet azonosságtudatot, amivel az AfD élt eddig az egykori NDK területén tartott választásokon.
Clemens Bilan / EPA / MTI Michael Kretschmer szászországi miniszterelnök Berlinben 2024. június 10-én.
A brandenburgi és szászországi választások után most együtt lép fel a kereszténydemokrata Kretschmer és a szocdem Woidke például Németország Ukrajna-politikájának megváltoztatásáért is, amihez csatlakozott a Türingiában második helyet megszerző CDU ottani vezetője is.
Ossik, wessik és wossik
A keletnémet identitást vizsgálja Steffen Mau szociológus, aki szerint az AfD sikerei azon alapulnak, hogy ki tudta használni ezt a faktort. Mau azt hangsúlyozza, hogy a keletnémet identitás nem is az egykori NDK terméke, hanem annak a következménye, ahogyan Kelet-Németországban lezajlott a rendszerváltás.
Az újraegyesítés óta alapvetően egy elitkonfliktusról van szó, ezért hatékony az AfD elitellenes retorikája, illetve a népre való hivatkozása. A szélsőséges párt azt használja ki, amit a szociológusok már rég igazoltak: nemcsak az egész országot dominálják az egykori nyugatnémet elitek, hanem még az egykori NDK területén is a helyi elitpozíciókat az ország nyugati feléből érkezettek töltik be jelentős részben.
Ráadásul hatalmas a vagyoni-jövedelmi különbség a keletiek (ossik) és a nyugatiak (wessik) között. Amit fokoz az, hogy a nyugatiak egy része tartósan átköltözött az egykori NDK területére, így a leggazdagabb keletiek ma azok az egykori nyugatiak, akiket a németek „wossinak” hívnak a két szó egyesítésével. Ilyen „wossi” egyébként Olaf Scholz is, aki kancellárként Brandenburgba, Potsdamba költözött nyugatról. Wossinak számít még körülbelül a mai Kelet-Németország lakóinak egyötöde, akik Berlinbe és a környező Brandenburgba települtek át. Így Brandenburgban nemcsak Woidke személyes varázsa és a taktikai szavazás miatt ért el jobb eredményt a hagyományos elit legerősebb ottani pártja, az SPD, hanem azért, mert az ott élőkre kevésbé hat az AfD propagandája, hiszen Brandenburgban nemcsak ossik, hanem „wossik” is nagy számban élnek. Nem véletlenül Berlinben és a környező Brandenburgban laknak amúgy ők: a politika, a gazdaság, a média, a tudományos élet vezető pozícióit foglalják el Németországban és azon belül Kelet-Németországban is, márpedig ezek a pozíciók a főváros és annak tágabb térségében koncentrálódnak.
Az AfD ugyanakkor sikeresen hangolja egymás ellen a keleti és nyugati eliteket, ezek belharcaiból profitál. De az elitek és a tömegek szembeállítását is ügyesen csinálják, ami Brandenburgban kevésbé jött be, mert ott a nagypártok NDK-s tudatra rájátszó politikusai összefogtak ellenük, és a lakosság egy része „wossi”, így ott ha kevéssel is, de alulmaradt a szélsőjobboldal.
Ráadásul a propaganda és a valóság nem esik egybe: a keletieket és nyugatiakat összeugrasztani próbáló AfD türingiai vezetője épp olyan „wossi”, mint Scholz: Höcke is nyugatról származik, de a választási kampányban megpróbálta ossinak kiadni magát.
The post Miért szavaznak a keletnémetek a szélsőjobbra a botrányok ellenére is? És mi lehet az ellenszer? first appeared on 24.hu.
