Autóval, Nyitrától északi irányba haladva jó kilencven kilométer megtétele után elérjük az ország 14 tájvédelmi területe közé tartozó Sztrázsó-hegységet, e hegy hegylábánál található a „festett” falucska. Az odafelé tartó út egy rövidke szakaszán, Zsolt (szlovákul Zliechov) község közelében, Csicsmány előtt úgy 6 kilométerrel, nem mindennap átélhető érzékcsalódást tapasztalhat a figyelmes ember: az enyhén lejtő útszakaszt emelkedőnek érzékelhetjük a helyi terepviszonyok és a fák elhelyezkedése miatt.
Csicsmányt elérve rögvest úgy érezhetjük, hogy egy mesevilágba csöppentünk: mintha mézeskalács-házikók sorjáznának a szűk kis utcákban – 136 van belőlük, közülük a 42-es számúban megismerhetjük a régi népi lakáskultúrát, a ház igen egyszerűen volt berendezve: asztal, ágy, pad, polcok. Lakóik anno egyetlen szobában érezhettek meleget, amit az ott megépített kemence adott. A múlt század elejéig még dívott a nagycsaládos együttélés formája, a szülők a gyerekeikkel és azok házastársaival meg az unokákkal mind együtt éltek, akár többtucatnyian is, mindenük közös vagyonnak számított.
A település létrejötte kapcsán többféle vélekedés ismert, az egyik a törökök elől iszkoló bolgárokhoz köthető, másik szerint az emeletes háza formavilága német gyökerekre utal. Ami bizonyos, hogy a környék több településének létrejöttéhez köze van a középkori németségnek, azoknak, akik azért érkeztek a környékre, hogy az itteni érclelőhelyeken bányásztevékenységet folytassanak.
Később az itt élők főleg juhtenyésztésből és természetesen ebből adódóan brindza készítéséből, üvegkészítésből (már a 19. század első felében házalók árulták az itt, és más környékbeli falvakban készült, egyszerűbb, olcsóbbnak számító üreges üvegeket), no meg papucskészítésből teremtették elő a betevőre valót. Kézi varrású papucsok napjainkban is készülnek itt.
A falu egyébként mára odébb tolódott eredeti helyénél, aminek az áll a hátterében, hogy a többszöri kisebb-nagyobb tűzvészkár miatt odalett házakat kicsit távolabb építették újra.
Több mint kétszáz esztendeje festettek először mintákat házaikra a helyiek.
Kezdetben sár, majd agyag volt a művészkedés alapanyaga, később meszet kezdtek használni, ami nemcsak azért volt nagy változás, mert láthatóbbá tette a sötét gerendaházakon a díszítést, hanem mert a mész segítette a házak faanyagának megóvását az időjárás viszontagságai ellen.
A ma szemünk elé táruló festett mintás házak jelentős része viszonylag új, az 1921 októberében bekövetkező tűzeset után épült. A házakon megjelenített minták – melyek már összetettebbek a kezdeti időkben alkotottaknál – részben azonosak a helyi régi népviselet (ma már csak jeles ünnepnapokon viselt) ruhadarabjaira hímzett díszítésekkel.
Csicsmány nevezetessége a sport világába is eljutott. Először a 2012-es londoni nyári olimpiai játékokon láthatta a közönség a szlovák sportolókat olyan ruhákban, sportmezekben, amelyeket csicsmányi mintákkal tettek egyedivé. Azóta még három olimpián (2014-es téli olimpián Szocsiban, a 2016-ban Rio de Janeiroban, 2018-as téli olimpián Pjongcsangban) láthatta a nagyvilág a csicsmányi mintákat. Ez nagyszerű reklámot jelentett e kis falunak.
A 18. században még ezernél többen éltek itt. Az első világháborút követően kedvezőtlenné vált társadalmi-gazdasági körülmények, az ország kereskedelmi központjaitól való nagy távolság miatt csökkent a munkalehetőség. A jobb megélhetés reményében az itt élők többsége elvándorolt, sokan külföldön telepedtek le. A legutóbbi, 2021-es szlovákiai népszámlálási adatok szerint már csak 119-en lakják a települést.
E kicsike falu több háza 1977. január 26-a óta védett nemzeti műemlék.
The post Mintha egy mesekönyv elevenedne meg a szlovák faluban first appeared on National Geographic.
