Alapvető problémák voltak a demokrata választási stratégiával – ez olvasható ki nemcsak a földcsuszamlásszerű republikánus győzelemből, de a választói mintázatokat megrajzoló exit poll adatokból is. Kamala Harrisnek nem sikerült az urnákhoz vinni a pártja szempontból kulcsfontosságú demográfiai csoportokat, miközben Donald Trump a saját bázisának megmozgatása mellett hatalmas szeletet hasított le a fiatal és kisebbségi szavazatokból is.
Gyakorlatilag nincs olyan bázisa a demokrata párti koalíciónak, ahol ne csökkent volna a támogatásuk. Összességében elvesztettek 13 millió szavazatot 2020-hoz képest. Ez földrengésszerű, döbbenetes visszaesés: elvesztették a szavazóik mintegy hatodát
– mondta Sebők Miklós politikatudós, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója, akivel annak jártunk utána, mi miért történt az amerikai elnökválasztáson.
A Holdról is látszott
Trump a számok nyelvén akkora győzelmet aratott idén, amekkorát még egy republikánus sem az új évszázadban. Ha a maradék két billegő államot is megszerzi, 312 elektori szavazata lesz (legutóbb 1988-ban volt ennél több republikánus jelöltnek, akkor George Bush aratott sima győzelmet), ráadásul bár Trump harmadszor indult el az elnöki címért, most először fordul elő, hogy ő kapja a legtöbb szavazatot. 2016-ban úgy tudott nyerni, hogy az elektori kollégiumban az övé lett a többség, holott Hillary Clintonra több amerikai szavazott. Most ez is máshogy alakult: habár több helyen még zajlik a szavazatszámlálás, 87 százalékos feldolgozottságnál Trump 72 millió szavazatot, az összes leadott voks több mint 50,8 százalékát szerezte meg, míg Harrisnek 68 millió szavazattal, az összes voks 47,5 százalékával kell beérnie. Jelenleg 4,7 millió a szavazatkülönbség kettejük között. Amikor legutóbb, 2004-ben George W. Bush republikánusként több szavazatot szerzett, mint demokrata kihívója, John Kerry, csak 3 millió szavazat volt a differencia.
Az már a választási éjszaka előtt tudható volt, hogy a hét csatatérállam – ahol a 244 millió amerikai választópolgár mindössze ötöde él – dönt majd arról, ki költözzön a Fehér Házba. Arra azonban kevesen számítottak, hogy ezek mindegyikét Trump húzza be. Habár még számolják a szavazatokat – és csütörtöki állás szerint két állam, Arizona és Nevada hivatalosan még nem Trumpé –, most átlagosan 2,5 százalékpont az ex- és leendő elnök előnye a csatatérállamokban, ezzel lényegében helyreáll a 2016-os elektori térkép, Nevadával kiegészülve. A 2020-as elnökválasztást mindössze 21 462 szavazó döntötte el: mindössze ennyinek kellett volna Joe Biden helyett Trumpra szavaznia Arizonában, Georgiában és Wisconsinban, hogy döntetlen alakuljon ki az elektori kollégiumban. Most ebben a három államban majdnem 300 ezres szavazatkülönbség alakult ki Trump javára (hozzátéve, hogy a cikk írásakor még 80 százalék alatti a feldolgozottság Arizonában), egyedül Wisconsinban döntött néhány tízezer szavazat a republikánus jelölt javára.
Beata Zawrzel / NurPhoto / Getty Images
A mostani állás szerint
Wisconsinban 29 ezer,
Michiganban 85 ezer,
Pennsylvaniában 134 ezer,
Észak-Karolinában 191 ezer,
Georgiában 116 ezer,
Arizonában 136 ezer,
Nevadában 51 ezer szavazattal győz, illetve vezet Trump,
aki a jómódú és hagyományosan liberális északnyugati Washington állam kivételével mindenhol növelte a szavazóinak számát.
Volt ahol jelentősen: a legnagyobb arányban a stabil demokrata elköteleződésű New Yorkban és Kaliforniában szerzett új szavazókat, mindkét államban 12 százalékponttal nőtt a támogatottsága, bár győzni nem tudott, Florida pedig Trump hívószavára igazi republikánus ördögkatlanná vált. Pedig a délkeleti állam sokáig billegőnek számított, és mivel a harmadik legnépesebb amerikai államról van szó, sokszor az elnökválasztás sorsa is itt dőlt el – mint 2000-ben, ahogy arra Al Gore és a demokraták minden bizonnyal emlékeznek. Négy éve Trump csupán 3 százalékpontos előnyének köszönhetően gyűjtötte be az állam elektorait, most viszont 13 százalékkal nyert, ráadásul az állam legnagyobb, Miamit is magába foglaló megyéjét is hozta. Miami-Dade megbízható demokrata fészeknek számított az államon belül: 20–25 százalékkal szoktak itt nyerni. Az elmúlt két választáson Biden és Hillary Clinton is simán hozta, legutóbb, 36 éve George Bush tudott itt republikánus elnökjelöltként többséget szerezni (2022-ben Ron DeSantisnak a kormányzók versenyében ez már összejött).
Bevándorlásellenes latinók
Ahogy a Miamiban aratott siker, úgy az országos tarolás is részben annak köszönhető, hogy a spanyolajkúak, akik a 2008-as és 2012-es választásokon még egyértelműen demokrata pártiak voltak, elkezdtek jobbra tolódni. A latinók körében hagyományosan kétharmad-egyharmad arányban verték a demokraták a republikánusokat, Trump azonban nagy arányban fordította át őket. A latinó voksok 46 százalékát gyűjtötte be, vagyis a 2020-as eredményéhez képest majdnem 15 százalékkal növelte előnyét abban a dinamikusan növekvő választói csoportban, amely már most a lakosság 20 százalékát teszi ki. Legutóbb, húsz éve George W. Bush ért el republikánusként majdnem ilyen jó eredményt (40 százalékot) a latinók között, és szintén az összes szavazat több mint felének a megszerzése lett a jutalma.
Az amerikai Népszámlálási Hivatal becslései szerint a spanyolajkúak nagyobb arányban tartoznak a munkásosztályhoz, és nagyobb hányaduk nem rendelkezik főiskolai végzettséggel, mint az ország többsége. A latinók fiatalabbak is az amerikai átlagnál, így kevesebb idejük volt stabil vagyoni hátteret kiépíteni maguknak. Emiatt vélhetően jobban ki voltak téve az elmúlt évek gazdasági problémáinak, köztük a magas inflációnak és a jelzálogkamatok emelkedésének. Trump a 18 és 29 év közötti szavazók között tíz százalékpontos növekedést ért el. A gazdasági kérdések vélhetően jobban megmozgatták a latinókat, mint amennyire taszította őket a – gyakran közép- és dél-amerikai államokból érkező – bevándorlók elleni trumpista retorika, vagy az, hogy úszó szemétszigetnek hívták Puerto Ricót egy republikánus nagygyűlésen. Ráadásul a Pew Research felmérése szerint a latinó közösségekben az emberek 46 százaléka úgy látja, hogy a bevándorlók felelősek a bűnözés növekedéséért.
Sebők Miklós szerint komplexebb a helyzet annál, hogy a latinók a gazdasági problémák miatt húztak Trump felé, hiszen eleve nincs egységes, monolit latinó tömb. A folyamat nem most kezdődött: Floridában már rég nem szavaznak a spanyolajkúak egységesen a demokratákra, Miaminak is republikánus polgármestere van.
A latinók körében még mindig a konzervatív családmodell dívik, így azok a hirdetések, amely arról szóltak, hogy a gyerekem reggel fiúként bement az iskolába, és este lányként jött haza, meg tudják őket mozgatni
– mondta Sebők, hozzátéve, Trump észlelte azt, hogy közöttük is vannak bevándorlásellenesek, hiszen sokan legálisan érkeztek az országba, míg mások a zöldhatáron keresztül próbálnak bejutni.
It was the economy, stupid
Az exit pollok szerint a választáson a gazdaság kérdése volt a döntő. Ez nem meglepő, általában a megélhetési kérdések mozgatják a szavazókat, ám most az amerikai makrogazdasági adatok kifejezetten kedvezőek. A Biden-adminisztrációnak a soft landing is összejött, vagyis úgy sikerült leszorítani az inflációt, hogy abból nem lett gazdasági visszaesés, a pozitív hatásokat mégsem érzékelték a választók.
A választóknak az a fontos, hogy négy éve mennyit fizettek a termékekért, és nem az, hogy mennyi a havi átlagos fogyasztói áremelkedés. Ha megnézzük a fogyasztói kosaruk kritikus elemeit, például a benzinárat, akkor 33 százalékos áremelkedést látunk
– magyarázta Sebők Miklós, hozzátéve, hogy a napi kiadásokkal szemben az emberek fizetése nem emelkedett hasonló mértékben meg négy év alatt, és az életszínvonaluk ennek megfelelően szintén csökken. Habár ez nem Biden, hanem jelentős részt a Covid-válság hibája, a Trump-időszakot mégis azzal azonosítják, hogy akkor többet lehetett költeni, és jobban éltek, mondta Sebők, aki szerint a demokraták nem vették komolyan azt, hogy az emberek rosszabbul élnek.
Scott Olson / Getty Images
A szavazók a gazdaság mellett a demokrácia kérdését nevezték meg kulcsfontosságú problémaként. A demokraták a kampány alatt sokat beszéltek arról, hogy Trump fenyegetést jelent a demokratikus berendezkedésre, hiszen 2020-21-ben az ország történetének első hivatalban levő elnöke volt, aki a választási vereség után útját állta a békés hatalomátadásnak, ami a Capitolium január 6-ai ostromához vezetett. Sebők arra hívta fel a figyelmet, nincs szükség arra, hogy mindenki egyetértsen abban, hogy mi a fontos: arra van szükség, hogy valaki a legfontosabb ügyekben olyat mondjon, ami a választók többsége számára elfogadható. „A demokrácia valóban fontos volt, de látni kell, hogy a republikánus és a demokrata szavazók teljesen eltérően vélekedtek róla” – tette hozzá.
Az abortusz kérdése keveseket érint, de bevásárolni mindenkinek kell
Abban a 2200 megyében, ahol már minden szavazatot megszámoltak, Trump 5 százalékponttal növelte előnyét 2020-hoz képest. Ez javarészt annak tudható be, hogy az exit pollok szerint még tovább növelte előnyét a diplomával nem rendelkező szavazók között, mely egy hatalmas, faji és etnikai kategóriákon átívelő csoport: a most kedden elnököt választók több mint fele. Miközben Trump 6 százalékkal növelte előnyét a diplomával nem rendelkezők között (50-ről 56 százalékra), addig Harrist ugyanannyi diplomás támogatta, mint Bident 2020-ban, amikor a jómódú elővárosi szavazók jelentették a mérleg nyelvét.
Ráadásul a nőket sem tudta olyan mértékben mobilizálni, hogy az döntő tényezővé váljon: Biden még valamivel több női szavazatot is behúzott, mint Harris. A demokraták nem titkoltan abban reménykedtek, hogy az abortuszhoz való alkotmányos jog eltörlése a 2022-es félidős választáshoz hasonlóan ismét döntő ügy lesz, és nagy arányban viszi urnákhoz a nőket. Tíz államban, köztük több billegőben a választók közvetlenül is szavazhattak az abortuszról, de ennek szintén nem lett érdemi mobilizáló ereje. Sebők szerint alapvetően azért, mert Harrist nem egy demokratikus folyamatban választották ki, ami erősen visszavett a lelkesedésből: nemcsak a nők, de a számukra hasonlóan fontos kisebbségi választók és a fiatalok körében is.
Nem ő volt a legalkalmasabb jelöltje a Demokrata Pártnak. Kényszermegoldás volt egy olyan helyzetben, amikor a hivatalban lévő elnök sokáig nem volt hajlandó lemondani az újraindulásról. Miután júniusban mindenki láthatta, hogy Biden már nem volt egy választási kampányra alkalmas állapotban, a demokraták kénytelenek voltak szembenézni azzal, hogy vagy a szinte teljes megsemmisüléssel néznek szembe, vagy visszaléptetik az elnököt
– mondta Sebők, utalva arra, hogy az az előny, amit a nyári közvélemény-kutatások mutattak, még Trump mostani földcsuszamlásszerű győzelménél is brutálisabb volt.
Az abortusz kapcsán elmondta, egy olyan, kisebb részvételű választáson, mint amilyen 2022-ben, a Roe kontra Wade eltörlésének évében a félidős voksolás volt, sokkal nagyobb hatása lehet annak, ha egy kisebb választói réteg – például akkor az elővárosi nők – elmegy szavazni, mint most, amikor jóformán mindenki voksolt. Ennek ellenére Harris bizonyos időszakokban „single issue” (egy üggyel foglalkozó) kampányt húzott fel a demokráciára vagy az abortuszra. „Ez egyfelől jól mozgósítja a saját bázisát és a fiatal nőket, de azért
látni kell, hogy egy családban az abortusz kérdése egy emberöltő alatt egyszer-kétszer merül fel, miközben bevásárolni mindennap kell
– értékelt Sebők.
Harris gazdasági programjának voltak populista elemei is: ilyen volt a családi adókedvezmény jelentős kibővítése, az ingatlanvásárlások adókedvezményekkel támogatása az első ingatlanvásárlóknak és bizonyos termékek esetében az áremelés korlátozása is. Sebők szerint azonban a választók joggal gondolhatták, hogy Harris alelnökként miért nem valósította meg a terveit?
2017-ben Trumpnak volt egy jelentős társasági- és jövedelemadó-csökkentési programja, amivel volumenben a milliárdosok jártak a legjobban, de a középosztály is részesült a kedvezményekből. Ez volt az ország történetének legnagyobb adócsökkentési programja a Reagan-féle adóreform óta, és Trump jelentős részt a csomag 2025-ben lejáró elemeinek meghosszabbításával kampányolt. Furcsamód Harris is így tett: ő az évi 400 ezer dollárnál kevesebbet kereső háztartások számára ígért adócsökkentést, de Sebők szerint kevésbé volt hiteles ezen a fronton, mint Trump, aki egy hasonló léptékű csökkentést már elért a Kongresszusban.
Az, hogy az ármanipulációt letörik, nem elég átélhető egy átlagembernek. Ehhez képest Trump azt mondta, hogy fúrjunk, babám, és azonnal alacsonyabb lesz a benzin ára, mert megnyitjuk azokat a mezőket, amelyeket környezetvédelmi szempontok miatt tiltott a Biden-adminisztráció
– magyarázta.
Chip Somodevilla / Getty Images
A Harris-kampány professzionális munkát végzett, de ez a hajó már év elején elment
Bidennek megválasztásakor a Demokrata Pártban hídszerepet szántak, de Sebők szerint visszaélt azzal, hogy az Egyesült Államokban a hivatalban levő elnököt általában hagyják újraindulni, így érdemi kihívó nélkül játszotta le az előválasztást. Amikor a párt prominensei a Trumppal szembeni, katasztrofális tévévita után szembesítették a valósággal, nagy nehezen sikerült kicsikarniuk a visszalépését. A helyébe lépő Harris azonban már kötött pályán mozgott: saját kampánystábot sem volt ideje összerakni, jelentős részben Biden csapatát örökölte meg. Ráadásul Sebők szerint az emberek azt látták, hogy őt is úgy védelmezik, mint anno a mentális lejtmenetben levő Bident: nem engedték interjút adni a kritikus sajtónak, inkább csak mikrofonállványként funkcionáló kérdezőknek, és csak akkor engedték be húsz percre az ellenséges Fox Newsba, amikor az látszott, hogy Trump menetel a visszatérés felé.
Eközben Trump sorra adta az interjúkat: végiglátogatta az internetes nyilvánosság népszerű podcastereit Adin Rosstól Theo Vonon és Lex Fridmanen át a legnagyobb közönséggel bíró Joe Roganig, aki egykori Bernie Sanders-támogatóból lett Trump-szavazó. Egyelőre nem világos, hogy ennek milyen hatása volt a fiatalok, főleg fiatal férfiak esetében, de az első adatok alapján nem zárható ki, hogy Trump médiastratégiája működött: a podcasthallgató 18 és 29, valamint 30 és 44 éves korosztályban is nőtt a támogatottsága. Sebők kiemelte, hogy Trump előretörését a fiatalok körében a Bitcoin kapcsán tett kijelentései is segíthették, a kriptovaluta árfolyama pedig kilőtt a megválasztásának hírére.
A demokraták nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy behúzzák a centrista, Trumptól és a szélsőségektől ódzkodó republikánus szavazókat: Harris megígérte, hogy egy republikánusnak is helyet ad a kormányában, és közös kampányrendezvényen szerepelt Liz Cheney korábbi republikánus képviselővel, Dick Cheney korábbi alelnök lányával. Ehhez képest az exit pollok szerint mindössze a republikánusok 5 százaléka pártolt át Harrishez. Sebők szerint ez nem volt egy rosszul kitalált stratégia, hiszen Nikki Haley, Trump utolsó talpon maradt kihívója a republikánus előválasztáson még le tudott hasítani átlagosan 25 százalékot ebből a táborból.
A gyakorlatban ez mégsem működött, mert Kamala Harris minden volt és annak az ellenkezője is az elmúlt öt évben. Amikor centrista jelöltként és kőkemény ügyészként kezdték építeni, aki leszámol a bevándorló bandákkal, a Trump-kampány azokat a képeket tolta az emberek arcába, amikor Harris arról beszélt, hogy nyugodtan át lehet operáltatni valakit, ha szeretné, akár a börtönben is, akkor is, ha nem állampolgár. A konzervatívok mindig egy korábbi Kamalával találták szemben magukat, amikor meg kellett volna magyarázni maguknak, hogy miért szavazzanak a mostani centrista Harrisre, és a Trump-kampány nagyon jó munkát végzett abban, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy például a rétegrepesztéses palagáz-kitermelés kapcsán egykor a teljes tiltás mellett volt
– értékelt Sebők, hozzátéve, hogy a demokraták a centrista republikánusok megnyerése közben elhanyagolták a bázisukat jelentő csoportokat, például az Izraelt támogató politika miatt elidegenített muszlim lakosságot, amely ráadásul a kulcsfontosságú Michigan államban él a legnagyobb számban. Emellett a szakszervezetek vezetése is hónapok óta jelezte, hogy a tagság nem hajlandó a demokratákra szavazni, mert a vámtarifák ügyében és más külkereskedelmi kérdésekben Trumppal értenek egyet.
Gregory Shamus / Getty Images Szavazók a michigani Dearbornban.
A Harris-kampány összességében professzionális munkát végzett, és maximalizálta azt, amit ki lehetett hozni a helyzetből. De ez a hajó a mostani adatok alapján már régen, az év elején elment, amikor Joe Biden nem volt hajlandó kiengedni a kezéből a jelöltséget. Ilyen népszerűségi adatok mellett egyetlen elnököt sem választanak újra, márpedig a függetlenedni vágyó Harrist sikeresen kötötték főnökéhez, Bidenhez a republikánus kampánystratégák
– zárta gondolatait Sebők.
The post Mivel érdemeltek ki ekkora pofont a demokraták? first appeared on 24.hu.
