A franciaországi Chauvet-barlang falait különböző állatok meglepően pontos rajzaival borították be az emberek 35 ezer évvel ezelőtt. Az egyik faj, a gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) ottani ábrázolása azonban régóta foglalkoztatta a kutatókat. A barlangrajzok ugyanis hatalmas púpot mutatnak az állat hátán, olyasmit, amely hiányzott az eddig felfedezett maradványokról.
Orosz tudósok most viszont arról írnak egy frissen közzétett tanulmányban, hogy rábukkantak egy múmiára a szibériai permafrosztban, amelyen jól megfigyelhető ez a kinövés. A tetem egy nem teljesen kifejlett, 4-4,5 éves példányé, amelynek nyakánál jól kivehető a 36 centiméter hosszú, 13 centiméter magas és 14 centiméter széles púp.
Amint az IFLScience írja, a gyapjas orrszarvú nagyon távoli rokona a szélesszájú orrszarvúnak (Ceratotherium simum), az egyetlen ma is élő, púppal rendelkező rinocéroszfajnak. A két képződmény között azonban jelentős eltérések mutathatók: amíg a szélesszájú orrszarvú kinövése főleg izomból és ínszalagokból áll, addig ősi rokonánál a púpot zsír töltötte ki, akár a tevékéét. A szakértők szerint tehát homopláziáról van szó, vagyis olyan külsőleg hasonló struktúrákról, amelyek különböző leszármazási ágon jöttek létre.
A szibériai maradványok tehát bizonyítják, hogy a Chauvet-barlangban fellelhető rajzok pontosak, az azonban továbbra is kérdéses, hogy a púp csak a fiatal példányokon volt-e jelen, avagy az állatok egész élettartama alatt megmaradt.
A kutatók ennek fényében két lehetőséget vázoltak fel a kinövés funkciójával kapcsolatban. Amennyiben csak a fiatal egyedeknek volt púpja, úgy arra szolgálhatott, hogy melegen tartsa őket, ameddig testük elég nagy nem lett ahhoz, hogy kellően magas testhőmérsékletet tartson fent. Ha viszont egész életükben velük maradt, akkor a hőszabályozásban és a tápanyag-raktározásban játszhatott fontos szerepet.
Emellett az is megválaszolatlan maradt, hogy a púp mérete változott-e évszaktól függően, vagy nagysága állandó volt az egész évben.
The post Múmia fedte fel a gyapjas orrszarvú titkát first appeared on National Geographic.
