Másfél évtizeddel ezelőtt csimpánzkutatók megfigyeltek egy esetet az ugandai Kibale Nemzeti Parkban: az egyik helyi csimpánzcsapat pár év alatt módszeresen megölt a szomszédos területeken élő csimpánzok közül 21 egyedet, majd megtámadta az így meggyengített szomszéd csapatot. Az összecsapás során a támadó fél 22 százalékkal növelte territóriumát a megtámadott (vesztes) csapat rovására. Vajon miféle közvetlen előnye származhatott ebből a területszerzésből a győztes csapatnak?
Egy kutatócsoport, amelynek tagjai több mint 30 éve figyelik ezen csimpánzok életét, nemrégiben számszerűsíteni tudta a csimpánzháború eredményét. Ehhez a csapat háború előtti, majd a győzelmet követő időszakának szaporodási sikerét hasonlították össze. A kutatást a Michigani Egyetem ismertette.
A nőstények a győztes háború után nemcsak, hogy jóval több utódnak adtak életet, de akik megszülettek, nagyobb eséllyel érték meg 3 éves korukat, mint a háború előtt ugyanezen csapat tagjai.
Az agresszió előtti 3 évben 15 kicsi született a csapatban, ám az agresszió és területszerzés utáni 3 évben 37. Minden egyéb befolyásoló adat figyelembe vételével is arra jutottak a kutatók, hogy a háború után a nőstényeknek több mint kétszer akkora eséllyel született utóduk. Míg a háború előtt a kicsik 41 százaléka nem érte meg a harmadik születésnapját, addig a háború után ez az arány 8 százalékra csökkent.
Ez az adat amiatt is érdekes, mert az emberszabású majmok körében, ha egy anya kicsinye elpusztul, hamarabb válik az anya ismét fogamzóképessé, mint egy élő kismajommal karjaiban. Itt viszont biztosan nem emiatt nőtt a sikeres szaporodás. A 3 éves periódust követően ez a születésszám-robbanás lassan lecsengett, és visszatértek a szokásos értékekhez a majmok.
A születésszám és a túlélés nem amiatt nőtt azonban, hogy a nagyobb területtel nőtt az össz elérhető táplálék mennyisége. A vizsgálatok alapján egyáltalában nem jutott több gyümölcstermő fa a csapatnak. Viszont egy nagyon fontos tényező javult: a csapaton belül kevesebbet kellett versengeni a rendelkezésre álló eleségért.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, ha egy nőstény táplálkozott, nem kellett a csapattársait kerülgetnie, több ideje jutott enni. Ez egyaránt növelte a sikeres születések számát és a jobb kondiban lévő anyák kicsinyeinek túlélését is. Ez utóbbihoz az is hozzájárult, hogy a kiirtott szomszédság miatt kevesebb volt az esélye annak, hogy a szomszéd csapat támadásának egy kicsi az áldozatául esik.
A kicsik pusztulásában az egyik legfontosabb tényező a szomszéd csoportok által elkövetett kölyökgyilkosság.
Mivel a csimpánzok (és a bonobók) a legközelebbi rokonaink, ezért fennáll a veszélye annak, hogy az ember párhuzamot vonjon a viselkedésük és a mi agresszív viselkedésünk közé. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy 6-8 millió év evolúciója választ minket el, így inkább arról beszélnek ezek a megfigyelések, hogy miben különbözünk.
Az ember nagyon is társas lény lett evolúciója során, arról szólt a fejlődésünk jelentős része, hogy együttműködjünk és segítsük egymást, még a vadidegeneknek is hajlandóak vagyunk segíteni. A csimpánzhoz képest mi nem vagyunk idegengyűlölők sem, nem mészároljuk le rendszeresen a szomszédainkat. Ennek köszönhetően vagyunk képesek 8 milliárdan úgy megélni a bolygónkon, hogy csak néha háborúskodunk.
The post Nagy haszonnal jár a csimpánzháború first appeared on National Geographic.
