1989 augusztusában Beverly Hills egyik fényűző villájában brutális gyilkosság történt: a nappaliban tévéző Kitty és Jose Menendezt gyakorlatilag szitává lőtték – két fiuk, a 18 éves Erik és a 21 éves Lyle hívta órákkal később zokogva a rendőrséget. A két férfi állítása szerint a moziból hazatérve vérbe fagyva találták a szüleiket, maffialeszámolástól tartottak, amelyet apjuk sikeres karrierjével és sötét ügyeivel indokoltak.
Miközben a rendőrség az alvilági szálat próbálta eredménytelenül felgöngyölíteni, a közvélemény pedig a szüleiket gyászoló testvérpárt sajnálta, a Menendez fiúk érdekes és látványos módját választották a gyászfeldolgozásnak: vég nélküli költekezésbe kezdtek, drága autókat és karórákat vettek, közel 700 ezer dollárt herdáltak el rövid idő alatt a szüleik pénzéből. Egy ideig úgy tűnt, hogy gondtalan és gazdag életnek nézhetnek elébe, amikor Erik – a rá nehezedő lelkiismeret-furdalástól szenvedve – a pszichológusának bevallotta: ő és testvére ragadtak fegyvert, majd tizenhat lövéssel előre megfontolt szándékkal kivégezték a szüleiket.
A testvérek, akik kis híján elkövették a tökéletes bűntényt, abban hittek, hogy a titoktartás miatt a pszichológusuk nem beszélhet a rendőrséggel, és kis híján valóban megúszták volna a dolgot, ha nincs egy felszarvazott szerető. Az orvosnak, Jerome Ozielnek anyagi haszonszerzés miatt – úgy vélte, hogy a testvérek milliókkal támogathatnák a vállalkozását – eleinte valóban eszében sem volt feladni a testvérpárt, ám a szeretőjének fecsegett az ülésekről készített hangfelvételekről, és amikor később szakítottak, a nő a rendőrökhöz fordult, akik egy ideje már gyanakodva figyelték a testvérpár viselkedését. Menendezék 1990 márciusáig játszották a színjátékot, akkor tartóztatták le őket.
Történetükről nagyjából ennyit lehet tényként leszögezni, azon kívül, hogy jelenleg az ötvenes éveikben járó testvérek most is börtönben ülnek a szüleik meggyilkolása miatt – a halálbüntetést ugyan megúszták, de sosem szabadulhatnak. Az, hogy mi történt pontosan, talán sosem derül ki, és Ryan Murphy sorozata éppen ezzel játszik: nem kezeli kész tényként a bíróság ítéletét, hanem teljes bizonytalanságban tartja a nézőt. A sorozat először felfuvalkodott és elkényeztetett hülyegyerekeknek, majd kegyetlen mészárosoknak mutatja be a testvérpárt, hogy a két tárgyalás felidézésével – az első az esküdtszék döntésképtelensége miatt sikertelenül végződött – a két végletet is felvázolva a nézőre bízza a döntést, melyik verzió felé hajlik inkább.
A molesztált gyerekek, akik magukat védték
A Menendez testvérek jogi védelme arra épült, hogy Erik és Lyle vallomásai alapján szüleik fizikailag és mentálisan is súlyosan bántalmazták a gyerekeiket, emellett szexuálisan is zaklatták őket. A szinte minden kritika által – nem mellesleg jogosan – felmagasztalt ötödik epizódban például az Eriket alakító Cooper Koch egyetlen, vágás nélküli snittben vall kíméletlen részletességgel arról, hogy apja hogyan erőszakolta meg, de a sorozat egyébként sem finomkodik az ilyen jellegű részletekkel. Az első tárgyalás során ez került előtérbe, ahogy a sorozat első felében is: Jose Menendez igazi pszichopata zsarnokként viselkedett a fiaival, akiket ott alázott meg, ahol tudott, ráadásul egészen kicsi koruk óta zaklatta, majd több tucatszor megerőszakolta saját gyermekeit. A fiúk vallomása alapján egy mélységesen kegyetlen, diszfunkcionális család sejlik fel egy keménykezű apával és egy mentálisan instabil anyával – utóbbi nemhogy tudott róla és szemet hunyt afölött, hogy a férje zaklatta a gyerekeket, hanem maga is molesztálta őket.
MILES CRIST / NETFLIX
A sorozat azonban nem éri be annyival, hogy egydimenziós rémekként mutassa be a szülőket: nagy vonalakban ugyan, de kellően árnyalja a kubai bevándorló, emiatt folyamatos teljesítménykényszerben szenvedő José alakját, akiről kiderül, hogy őt is zaklatta a saját édesanyja. Nagyjából ugyanennyi teret kap Kitty, aki szintén nem tudhat maga mögött békés családi hátteret sem gyerek, sem felnőttkorából: önértékelési problémái, depressziója és függősége egy öngyilkossági kísérletben csúcsosodtak ki.
A sorozat – és a védelem is – a transzgenerációs traumák tükrében mutatja meg, hogy a fiúk vallomása alapján mi vezethetett egy ilyen szörnyű tetthez. Erik és Lyle ugyanis a mai napig fenntartják a maguk igazát: a két súlyosan traumatizált férfi, saját életét féltve, fegyverrel vetett véget annak a borzalomnak, amiben felnőttek. Az első tárgyalás részben emiatt is zárult eredménytelenül: míg azt tényként kezelték, hogy a két férfi gyilkos, az érzelmes vallomásaik és ügyvédjük, Leslie Abramson érvelése is amellett szólt, hogy a valódi áldozatok nem a szülők, hanem a Menendez testvérek – az esküdtek pedig nem tudtak dönteni. Érdekes adaléka a történetnek, hogy Abramson gyakorlatilag arra építette fel hírnevét, hogy olyan gyilkosokat védett sikeresen, akik esetében rendre azzal érvelt: korábban zaklatott gyerekekről van szó.
Hidegvérű, pénzéhes gyilkosok
Míg az első tárgyalás a közvéleményt megosztotta – sokan szimpatizáltak a szülők által megrontott, áldozatszerepbe helyezett fiatalokkal, míg a média inkább démonizálta a fiúkat –, addig az azt követő egészen más végletét domborította ki annak, mi is történhetett: a sokkal szigorúbb keretek közé szorított tárgyaláson kisebb hangsúlyt kapott a gyermekbántalmazás, sokkal nagyobbat az, hogy nyereségvágyból követhették el a gyilkosságot. Ezt a teóriát támasztja alá az is, hogy a sorozat ügyesen manipulálja a nézőt: míg a bántalmazásokat taglaló, rendkívül sokkoló, az abúzust pszichológiai mélységekig boncolgató, ezáltal érzelmi reakciókat, sőt, empátiát is kiváltó jelenetsorok mellett távolról sem mutatja feddhetetlennek a Menendez fiúkat, akiknek láthatóan távolról sem esett nehezükre a sorozatos hazudozás sem. Szintén jó dramaturgiai lépés, hogy az ügyész szavai nem csupán a tárgyalóteremben hangzanak el, hanem elképzelt jelenetekben is látjuk megelevenedni ezeket, a sorozat tehát mindkét lehetséges verziót megmutatja, ezzel a nézőt pedig szinte az esküdtek közé ülteti, hogy a maga belátása szerint döntsön.
A sorozat ezzel együtt megannyi szempontot és kérdést felvet, többek közt azzal kapcsolatban, hogy miért nehezebb a férfiakat áldozatszerepben látni, hogyan befolyásolta a történteket O. J. Simpson felmentése, vagy épp a legnagyobb dilemma:
MILES CRIST / NETFLIX
Ryan Murphy új sorozata nem adja meg ezekre a választ, de épp ez a célja, és a nagysikerű Dahmer-sorozat után nagyon úgy fest, hogy az antológiasorozat esetében ez a koncepció része. A Jeffrey Dahmer gyilkosságait bemutató sorozatnak ugyancsak fő vonalát alkotta az, hogy egy bomlott elme borzalmainak hátterét taglalja a transzgenerációs traumák tükrében. A Menendez-sztorival érezhetően ugyanez a szándéka azzal a különbséggel, hogy míg Dahmernél tényként kezelik az indítékokat, addig itt éppen az a legnagyobb talány, hogy vélhetően csak két ember, Erik és Lyle Menendez tudja, mi is történt valójában.
És ahogy a Dahmer-sorozatról írt kritikánkban szó esett a sorozat kisebb csapongásairól, úgy ugyanez itt is felüti a fejét: a néző szándékos elbizonytalanítása néha lendületét veszti, olykor önismétlő, máskor kicsit didaktikus. Ennek ellenére komoly morális kérdéseket vet fel, és ami a legfontosabb: gondolkodásra készteti a nézőt még akkor is, ha a Dahmerhez hasonlóan rettentő nehéz végignézni.
A Netflix, mint az igazság eszköze
A Dahmer-sorozat példátlan népszerűsége érdekes jelenséget generált: a TikTok-generáció megőrült a sorozatgyilkosért, egészen szürreális rajongás épült a Dahmer köré, amely magában foglalt halloweeni jelmezeket, TikTok-videókat, sőt, komoly divathullámot is – a sorozatgyilkosok romantizálásáról itt írtunk bővebben. Dahmer azonban egészen másfajta szörnyeteg. Halott, a megítélése pedig egyértelmű: a legalább tizenhét férfit meggyilkoló, gyakran megkínzó, néha savban feloldó férfit a valaha élt leggyomorforgatóbb sorozatgyilkosok közt tartják számon. Ehhez képest a második évad szörnyetegei teljesen mások: távolról sem olyan egyértelmű a megítélésük annak ellenére, hogy ők is gyilkosok, ha pedig a zaklatás igaz, nem ők a legnagyobb szörnyetegek a történetben.
A sorozat egyik pontján Lyle szájából örömködve hangzik el, hogy egyszer majd filmet csinálnak a történetükből. A férfi most már nem örül annyira, feleségén keresztül osztotta meg gondolatait a sorozattal kapcsolatban, amelyben azt írta, Murphy szándékosan akarja hazugságokkal besározni őt, a sorozatban látott Lyle egy paródia, a történetnek pedig nincs sok köze a valósághoz. A showrunner válaszul annyit üzent a testvéreknek, hogy inkább virágot kéne neki küldeniük, amiért harminc év után ismét a figyelem középpontjában vannak, sőt, azt is hozzátette, hogy karácsonyra már kint is lesznek a börtönből.
Murphy szavai mögött nemcsak csípős gúnyt találunk, de arra is rámutat, milyen hatással lehet egy ilyen sorozat az igazságszolgáltatásra. Bár azt merész lenne kijelenteni, hogy a sorozat hozhatja ki Menendezéket a börtönből, de az kétségtelen, hogy ismét mindenki a testvérekről beszél: Kim Kardashian egy cikkben követelte, hogy engedjék őket szabadon, és a közösségi felületeken is meglepően sokan szimpatizálnak azzal a képpel, amelyben Menendezék hányattatott sorsú, zaklatott gyerekek. És bár nyilván nem egy realityceleb vagy pár ezer kommentelő fogja kihozni őket a börtönből, máris történt előrelépés az ügyükben: a Reuters szerint olyan új bizonyítékok jutottak a Los Angeles-i hatóságok tudomására, amelyek alátámaszthatják, hogy valóban zaklatták a fiúkat, és ezek hatására akár újratárgyalhatják a testvérek ügyét. Az új bizonyítékok között van egy levél, amelyben Erik a gyilkosság előtt nyolc hónappal az abúzusról vall.
A Dahmerhez hasonlóan tehát ismét nagy a hisztéria a sorozat körül, pláne az aktualitása miatt, de nemcsak ezért érdemes megnézni: az egyenletlenségek ellenére Murphy ismét a tőle megszokott magas minőségben dolgozott. És nemcsak ő: a Szörnyetegek legnagyobb erőssége a színészgárda, és annak ellenére, hogy olyan húzónevek lubickolnak az enyhén szólva is problémás szülők szerepében, mint Chloë Sevigny vagy Javier Bardem, a sorozat egyértelműen a két, viszonylag ismeretlen színész, az Eriket játszó Koch és a Lyle-ot alakító Nicholas Alexander Chavez parádés játéka miatt erős. Ami viszont még ennél is érdekesebb, az a hatása: könnyen előfordulhat, hogy a Szörnyetegek esetében egy true crime-sorozat nemcsak elmesél egy történetet, hanem közvetetten befolyásolja is az ügy kimenetelét.
Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez-sztori (Monsters: The Lyle and Erik Menendez Story), 2024, 9 rész, Netflix. 24.hu: 7/10.
The post Nehéz eldönteni, ki a valódi szörnyeteg a szülőgyilkos testvérpár Netflix-sztorijában first appeared on 24.hu.
