A University College London kutatói egy nemzetközi csoporttal a közép-afrikai bonobók populációit vizsgálták meg, felmérték azok genetikai tulajdonságait. A Current Biology folyóiratban közzétett eredmények szerint arra jutottak, hogy e majmok három, hosszú ideje elkülönült populációt alkotnak, az élőhelyük központi, nyugati és legnyugatibb régiójában. E csoportok között akkorák a genetikai különbségek, mint a csimpánzok körében a legtávolabbi alfajok között. A bonobók és a csimpánzok legközelebbi rokonaink, genomjuk csak 1 százalékban tér el a mienktől.
Jelenleg mintegy 20 ezer bonobó él a világon (ez kb. annyi, mint Keszthely lakossága), élőhelyük – a Kongói-medence, a Kongói Demokratikus Köztársaság – miatt különösen nehéz tanulmányozni őket. A kutatók 30, még vadon született, ám jelenleg fogságban élő bonobó genetikai elemzését végezték el, és ezek eredményeit 136 korábbi bonobó-vizsgálatéval is összevetették.
Az elemzések alapján a terület központi régiójában élő csoport kb. 145 ezer éve vált külön a másik kettőtől, míg a két nyugati csoport között kb. 60 ezer éve szakadt meg az állandó kapcsolat. Alkalomszerű találkozások ugyan lehettek, de jelentős genetikai keveredésre nem került sor. Ha e három elkülönült csoport bármelyike kihal, azzal az egész bonobó-állomány hatalmas genetikai veszteségeket szenved el. Emiatt is vált így jóval inkább veszélyeztetetté e rokonunk jövője.
A kutatók úgy vélik, e majmok megmentésének esélyét javítani lehetne azzal, ha még részletesebben megértjük a csoportok közti különbségeket, és az adott csoport igényeihez idomítjuk a természetvédelmi törekvéseket.
The post Nehezebb sors várhat a bonobókra, mint gondoltuk first appeared on National Geographic.
