Mintegy 13 ezer évvel ezelőtt a Laacher See nevű vulkán, amelynek helyén ma egy kies tó áll, hatalmas robbanásos kitöréssel lepte meg Európát. A kitörés során a levegőbe repült kőzettörmelék, vulkáni hamu rétege a kontinens jelentős területén kimutatható, korjelző réteghatár is egyúttal. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy egy ilyen nagy kitörésnek a klímára is hatása lehetett, ezért merült fel, hogy akár e kitörés is elindíthatta azt a változás, ami a fiatalabb dryas ezer éves lehűlésévé vált aztán.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A fiatalabb dryas a jégkor végi felmelegedés, vagyis az utolsó eljegesedést követő interglaciális elején lejátszódó esemény volt. 12900 évvel ezelőtt a melegedő tendencia megfordult, ismét hűvösebbre váltott az észak-atlanti és európai régióban a klíma, a lehűlés egyre délebbre terjedt, majd közel ezer éven át így is maradt. Számos elképzelés van ennek okáról, a vezető elmélet az, hogy egy ma még ismeretlen becsapódás állhat a háttérben, vannak persze olyanok, akik a másik jelentős klímamódosító hatást, a vulkánkitörést sejtik a háttérben.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A korszak kiváltó okait, és a lehűlés folyamatát a grönlandi jégfuratok adatai alapján is igyekeztek a szakemberek megérteni, ám e furatok adatait nem lehetett (adatszinkronizáció hiánya miatt) kapcsolatba hozni a kontinensünk szárazföldi területén gyűjtött adatokkal. Fontos kérdés, hogy pontosan mikor is zajlott a Laacher See kitörése?
Egy nemrégiben a Science Advances folyóiratban közzé tett kutatásban, amelyet a Heidelbergi Egyetem ismertetett, arra jutottak, hogy nem lehetett a Laacher See kitörése a fiatalabb dryas mögött meghúzódó ok. A kutatók barlangokban végzett vizsgálatokkal jutottak erre a következtetésre.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A kitörés, amelyben jelentős mennyiségű kén-dioxid is a légkörbe jutott, nemcsak a jégfuratokban, hanem a barlangok cseppkövetiben is nyomot hagyott. A kutatók ez utóbbi vizsgálattal arra jutottak, hogy mintegy 150 évvel előbb volt a kitörés, mint eddig gondolták. A Laacher See eszerint 13008 (± 8) éve tört ki, és ehhez egy, a grönlandi jégfuratokban már megtalált, de eddig nem beazonosított kén-dioxid csúcsot is társítani lehet.
Így, hogy a kitörés idejét pontosítani lehetett, elvethető az az elképzelés, hogy a Laacher Seenek köze lehetett a lehűléshez. A Laacher See kitörésekor piroklasztár által betemetett fák kormeghatározása is ehhez hasonló, 13006 (±9) évet adtak, vagyis ez is azt jelzi, hogy a kitörés „túl korán” volt ahhoz, hogy kiválthatta volna a fiatalabb dryas lehűlését.
A kutatók a Herbstlabyrinth nevű német barlangban végeztek részletes, nagy időbeli felbontású vizsgálatokat. A cseppkő 13600-12750 éves rétegei között vett minták geokémiai összetételét elemezték, több különböző módon is. Tökéletesen azonosítható volt a kén feldúsulása, illetve más, szintén a vulkánkitörés anyagaiból a barlangba szivárgó elem is. Még azt is ki tudták deríteni a szerves nyomok alapján, hogy a kitörés után mintegy 20 éven át tartott a kitörés növényzetre kifejtett hatása itt, a Laacher Seetől kb. 70 kilométerre.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A friss és a korábbi adatok átfogó összehasonlításából felállíthatták azt a szinkronizált sorrendet is, amely a grönlandi jégfuratok méréseit és az európai tavi üledékek méréseit összhangba hozza. Ebből az is világossá vált, hogy a fiatalabb dryas lehűlése legfeljebb pár évtized alatt átterjedt az észak-atlanti térségből a dél-európai térségbe.
Az is világossá vált, hogy a Laacher See robbanása a véltnél jóval gyengébb klímahatással bírt. Mindezeket a következtetéseket pusztán úgy lehetett levonni, hogy a korábbiaknál jóval pontosabb kormeghatározással igyekeztek a kitörés idejét behatárolni.
The post Nem a Laacher See kitörése okozta a fiatalabb dryas lehűlését first appeared on National Geographic.
