A Bortársaság különös, különleges története 2016-ban a Forbes címlapját is megjárta. Akkor azt is írtuk: „Ha egy multis szervezetfejlesztő rápillantana a történetre, akkor vagy könyvet írna róla, vagy újra kellene indítani a szívét. Nincs leírás a márkáról, nincs fedélzeti tréning a belépéskor, nincs szövegkönyv az eladóknak.”
Tálos Attiláék cége valóban nem a hétköznapi értelemben működtetett üzleti vállalkozás. Rengeteg helye van az intuíciónak, a személyes kapcsolatoknak, a döntések mögött sokszor nem mélyelemzések, hanem megérzések húzódnak – a rendszer pedig működik. A Bortársaság önálló narratívát hozott a hazai borpiacra, nem fél megújulni, de közben a vezérfonalat sem engedi el. Amellé áll oda, amiben hisz.
A covid alatt szerencsés helyzetbe kerültek. Az éttermeket be lehetett zárni, de borra attól még volt igény, így a kiskereskedelmi eladások kilőttek az égbe. A járvány lecsengésével azonban vissza kellett ereszkedni a földre. „Mint tulajdonos és a számok embere nehéz volt látni, hogy az a növekedési ütem, amit akkor tapasztaltunk, nem maradt meg” – mondja Palotai Zoltán, a cég egyik tulajdonosa, a kiskereskedelemet irányító vezető.
A járvány utáni időszak a borászokat hozta nehezebb helyzetbe, az energiaárak növekedése, az infláció minduntalan emelésre kényszerítette a viszonteladókat is. „Lehetett látni, hogy ez nem tárgyalási stratégia, hogy jobb üzletet csináljanak – mondja Zoltán. – Az üveg ára a háromszorosára emelkedett, fizetniük kellett a számlákat. Ilyen környezetben mi csak annyit emeltünk a borok árán, amennyit a borász emelt nekünk, nem növeltük a marzsot.” Az üzletekben a borok ára kétezer forintnál kezdődik, szerintük ez az az összeg, aminél már felelősen tud eljárni a borász és a kereskedő is.
Az évek alatt a cég kínálata a fogyasztók ízlésével változott, noha valószínűleg sosem lesz kimondva egyértelműen, hogy a vásárlók ízlése határozza-e meg a szortimentet, vagy a kínálat vezeti-e azt. Egy biztos: a Bortársaság vevőköre egyre kifinomultabbá válik, a nagyon egyértelmű megoldások után megjelent az igény az újdonságokra. Vörösborból például öt év alatt tíz százalékot csökkent a kereslet, sőt a korábban jolly jokernek számító rozé is kezd veszíteni a vonzerejéből.
Csizmadia Bence választékért felelős vezető (head of wine) szerint az emberek ma máshogy ítélik meg a jó bort. „Az élvezeti értéket már nem erőben fogalmazzák meg, hanem abban, ami valójában jólesik, ami elegáns, nem telít el. Az utóbbi öt évben látványosan nőttek a sauvignon blanc-ok és a pezsgők eladásai is.”
Típusok eladási arányának változása
az utóbbi öt évben
– fehérborok: +32%
– rosék: −5%
– vörösborok: −10%
– pezsgők: +39%
Idén bejárták Chilét és Argentínát is, az utakon nemcsak a jó borokat keresik, de inspirálódnak is, és a korábbiaknál jobban figyelnek az analitikus hozzáállásra, amikor új bort hoznak be a kínálatba. 2016 óta tíz új helyet nyitottak, ezzel üzleteik száma huszonötre bővült a már meglévő webshop mellett. Utóbbi aránya az árbevételben stabil tizenöt százalék évek óta, a covid alatt is csak húsz százalékig ment fel a bolti értékesítés mellett.
A közeljövőben nem a növekedésre, inkább az elmélyedésre figyelnek majd, hogy megmaradjon a hitelesség. „Egyszerűen van egy gondolatunk a világról és a borról – mondja Zoltán –, és úgy akarjuk átadni, hogy közben nem tesszük nevetségessé magunkat azzal, hogy pátoszosan, bikkfanyelven fogalmazunk.”
Budapest Bortársaság Kft.
Tulajdonosok:
Tálos Attila (43,16%), Thomas Brinley Howells (27,35%), Tálos Gábor (16,22%), Dely Csanád (7,25%), Palotai Zoltán Frigyes (6,02%)
Létszám:
157 fő
Árbevétel
(milliárd forint)
2020:
7,8
2021:
9,2
2022:
11,8
2023:
13,0
Adózott eredmény
(millió forint)
2020:
340,0
2021:
576,7
2022:
710,4
2023:
669,3
Forrás: Credit Online
The post Nem használunk bikkfanyelvet appeared first on Forbes.hu.
