Évek óta tartja magát az a mondás, hogy ha elromlik egy elektronikai eszköz – legyen szó telefonról, laptopról vagy akár egy mosógépről –, sokszor jobban megéri újat venni, mint kifizetni a javítást. A drága alkatrészek, a nehezen elérhető szervizek és a gyártók korlátozásai miatt ez sok esetben valóban így alakult.
Erre a problémára reagálva fogadta el az Európai Parlament még 2024-ben a javításhoz való jogról (Right to Repair) szóló irányelvet. Az uniós szabályozás 2024. július 30-án lépett hatályba, a tagállamoknak pedig 2026. július 31-ig kellett átültetniük azt saját jogrendjükbe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden új intézkedés automatikusan és azonos formában azonnal érvényes a magyar fogyasztókra is. Az irányelv egységes keretet ad, de a gyakorlati végrehajtás, illetve egyes részletszabályok bevezetése országonként eltérhet, ráadásul több elem csak a következő években válik teljessé.
Szintén fontos változás, hogy a gyártóknak nagyobb átláthatóságot kell biztosítaniuk a javításokkal kapcsolatban. Nyilvánosan közzé kell tenniük a tipikus javítások irányadó árait, miközben a független javítóműhelyek számára is könnyebbé válhat a szükséges alkatrészekhez, szerszámokhoz és diagnosztikai eszközökhöz való hozzáférés. A cél az, hogy ne kizárólag a hivatalos márkaszervizek jelentsék az egyetlen reális javítási lehetőséget. A garanciális javításoknál is érkezik újdonság: ha a fogyasztó a csere helyett a javítást választja, a jótállás vagy kellékszavatosság egy évvel meghosszabbodik.
A mostani határidő tehát inkább egy fontos mérföldkő, mint egy varázsütésre bekövetkező változás. Az irányelv kijelöli az utat egy javíthatóbb elektronikai piac felé, de hogy a magyar vásárlók ebből a mindennapokban mennyit és milyen gyorsan érzékelnek majd, az a hazai jogszabályok végrehajtásától, a gyártók alkalmazkodásától és a javítási piac fejlődésétől is függ. Ha azonban a szabályozás beváltja a hozzá fűzött reményeket, néhány éven belül valóban ritkábban hangozhat el a sokak számára ismerős mondat.