A Cold Spring Harbor Laboratórium növénykutató szakemberei nemrégiben a tüskék kialakulásának genetikai hátterét vizsgálták meg. A vizsgálathoz a New York-i Botanikus Kert segítségével olyan különleges növények kerültek górcső alá, amelyek alapesetben tüskések, ám spontán tüskétlen változatuk is létrejött. Ez nem is oly ritkaság, például a címbéli rózsa esetében.
Azt jó ideje tudjuk, hogy a rózsás mondás eleve hibás szóhasználattal él, a rózsának ugyanis egyáltalán nincs tövise, csak tüskéje.
A tüske egy olyan hegyes képződmény, ami a növény bőréből fejlődik, a tövis viszont az ág belsejéből hajt ki, maga is fás, jóval erőteljesebb a tüskénél.
Tüskét találunk a rózsán, de az olyan lágyszárúakon is, mint pl. a padlizsán. Tövise van a kökénynek vagy a krisztustövisnek (ezt gledícsia néven ismerhetik sokan). A tüskét könnyen le tudjuk törni, mintegy lepattintani az ágról, a tövist jó eséllyel csak metszőollóval lehet lenyisszantani.
A tüskék egymástól függetlenül rengeteg, egymással nem rokon növényen kialakultak, leginkább azzal a céllal, hogy a növényevők étvágyát elvegyék. Még az olyan, ember számára fontos fajokon is megjelenik, mint a padlizsán vagy a rizs. Eddig azonban nem volt világos, miként is jönnek létre a tüskék.
Számos, a burgonyafélék közé tartozó faj növeszt tüskéket (nemcsak a már említett padlizsán, de többek közt a vad paradicsomfélék, és több csucsor is), míg számos másik pedig nem. Bár a háziasított fajok esetében a tüskék jórészt eltűntek a hosszú nemesítési folyamatok során, de erre se minden esetben került sor. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mi határozza meg, hogy van-e tüskéje vagy nincs egy-egy növénynek.
A padlizsán génjeit vizsgálva kiderült, hogy egy LOG („lonely guy, magányos fickó) nevű géncsalád szabályozza annak a hormonnak a termelődését, amely a sejtszaporodást irányítja. A kutatást vezető James Satterlee észrevette, hogy e gének egyes mutációi összefüggnek a tüskék hiányával is. Felmerült, hogy eleve ezek a gének felelhetnek a tüskékért, ezért utánajártak, eddig ki és mit kutatott ebben a témában.
Kiderült, hogy egy ausztrál burgonyaféle növényfaj, a sivatagi mazsola (Solanum centrale) néven emlegetett, és az őslakosok által igencsak kedvelt bogyós növény tüskementes változatát is létrehozták már, illetve egy francia kutató tüskementes rózsát hozott létre azzal, hogy elnyomta a LOG gének kifejeződését.
Bár a felfedezésnek abból a szempontból is nagy jelentősége van, hogy így a számunkra fontos növényfajokból létrehozhatunk tüskementest, sok kertész örömére. Az igazi szerepét azonban abban látják, hogy a konvergens evolúció működési módszereibe tudunk így bepillantani.
A tüskék legalább 28, egymástól független alkalommal kialakultak a növényvilág képviselői körében. Itt természetesen ne fajokra gondoljunk, hanem nemzetségekre, vagy még magasabb szintű rendszertani egységekre. Olyan növények esetében áll hasonló ok a tüskék hátterében, amelyek közös őse több mint 150 millió éve élt.
The post Nincsen rózsa tövis nélkül – vagy mégis? first appeared on National Geographic.
