Egy indiai kutatócsoport a Hold felszínéről készült nagy felbontású fotókat elemzett nemrégiben azzal a céllal, hogy a felszínen látható kőmozgások nyomait megkeresse. E nyomok jól ismertek ma már, azonban nagyon sokáig úgy véltük, a holdfelszín változatlan hosszú évmilliárdok óta – eltekintve persze a becsapódásoktól.

A kutatók 71 helyszínen, mintegy 373 kilométernyi össz hosszúságú kőzetmozgás hagyta, összesen 245 egyedi nyomot térképeztek fel. A vizsgálatot az EOS földtudományi hírportál ismertette.

Amikor egy szikla, kőtömb elmozdul és elgördül a Holdon, felveri a holdport, és jellegzetes nyomot hagy maga után. Mivel a felszínt folyamatosan érik az űr hatásai, a legfelső regolitréteg kissé átalakul. Alatta viszont világosabb árnyalatú a por, így a frissebb nyomok fényesebben látszanak.

Ezek felmérése segít megérteni, miféle folyamatok munkálkodnak ma is a holdfelszín átrendezésén. Ha pedig hamarosan nagyobb emberi jelenlétet tervezünk, ahogy számos nemzet is szeretné, meg kell érteni mindazokat a veszélylehetőségeket is, amik akár egy építményt, akár magát az űrhajóst érinthetik.

Az egyik legismertebb holdi szikla, a Tracy sziklája nevű. Ezt az Apollo-17 (az utolsó Apollo) küldetés során vizsgálták meg közelebbről. A szikla egyike a holdi gördülő köveknek, és mintegy 2 kilométernyi nyoma van, amelyet az LRO felvételein jól lehet látni.

A szikla eredetileg 18 x 10 x 6 méteres volt, ám útja végén több darabra tört. E szikla már 22 millió éve gördült ki eredeti helyéről. A kutatók számításai szerint maximum 35 millió éven át lehet kimutatni egy kőtömb útvonalát.

A kutatók a Hold északi és déli 40. szélességi körei közti területet mérték fel, e régiókban a napfény beesési szöge miatt viszonylag könnyen észlelhetők e nyomok. Ha egy nyomnak tűnő sávra bukkantak, akkor azt nagyobb felbontású, részletgazdagabb felvételeken is előkeresték és megvizsgálták. Ezt követően az egyes gördülő kőnyomok korát igyekeztek meghatározni.

Mivel a Holdon ezt a kráterek kora segítségével lehet megtenni, olyan kőnyomokat kerestek, amelyek ismert korú kráterek keletkezésekor kidobódott anyagot szeltek át. Az adatok 100-400 ezer éves korú kráterekre mutattak, azaz a gördülő kövek nyomai ennél fiatalabbak lehetnek csupán.

Az egyes nyomokat azután aszerint is csoportosították, hogy mi válthatta ki a kisebb-nagyobb sziklatömbök elmozdulását. Ezen okok közt szerepeltek maguk a becsapódások is, de megfelelően meredek lejtőkön a holdfelszín szélsőséges hőmérsékleti ingadozásai is képesek elmozdulást okozni.

Külön kiemelt fontosságú az, hogy a holdrengések is hagynak ilyen nyomokat maguk után. E rengésnyomok közt például olyanokat találtak, amelyek az Apollo-korszakban elhelyezett holdi szeizmométerek segítségével bemért aktív helyszínek közeléből indultak ki.

A kutatók szerint igen fontos volna újabb, kiterjedt szeizmográf-hálózatot kiépíteni a Holdon, különösen azokon a helyeken, ahol a felmérésük alapján a rengések miatt kimozdult kövek vannak. Emellett azt is tervezik az indiai szakemberek, hogy a nyomok vizsgálatáhba mesterséges intelligenciát is bevonnak majd.

The post Nyomokat hagynak a Hold gördülő kövei first appeared on National Geographic.