Szűcs R. Gábor: ÉRETLENEK – nyugat-balkáni országok csatlakozása az Európai Unióhoz
Magyarország uniós csatlakozási folyamatában gyakran felmerült a csatlakozásérettség fogalma. Nálunk, és más, a 2004-es „nagy bumm”-mal („big bang”) végződött folyamat során az Európai Bizottság rendszeresen figyelmeztetett arra, hogy ha a tagság feltételeit az ország nem teljesíti, azaz gazdasága nem versenyképes, társadalmában nincs a demokráciát garantáló automatizmus, akkor könnyen kudarc lehet a vége. Mindkét fél számára. Már akkor kétségek merültek fel azzal kapcsolatban – bár hangosan nem fogalmazódtak meg –, hogy a formális megfelelésen túl megvannak-e az integrálódást hosszabb távon garantáló feltételek. Mint látjuk, a hallgatag szkeptikusoknak részben igazat adhatunk. Arról nem volt szó, hogy hazánk „tüske lesz a köröm alatt” vagy „bot a küllők között”. Magyarország az Orbán-rezsim idején végül is csalt: becsapta az Európai Uniót.
Mi a helyzet a kapu előtt álló Nyugat-Balkánnal?
Szvák Gyula: A vérvádtól a nagyanyám baltájáig – Érzékenységek és érzéketlenségek
Soha nem írtam még történészként cikket a „zsidókérdésről”. Hacsak a IV. Iván cár polocki pogromjáról írtakat nem tekintjük annak. (De az régi történet. Még 1563-ban fojtatott mintegy 300 zsidót a vízbe az igazhitű cár.) Nem kutattam, nem tanulmányoztam, sőt, igyekeztem nem tudni semmit róla. 2005-ig tartott ez az állapot, amikor anyám sírkövére odavésettem Auschwitzban meggyilkolt szüleinek, nővérének, húgainak és öccsének a nevét. Kissé későn fogtam fel, hogy ők egyszersmind a nagyszüleim, nagynénéim és nagybácsim voltak. Veronka nyolc, Józsika tizenegy éves. Nehéz rájuk így gondolni, hiszen csak nevek egy kődarabon. Egyáltalán nem nehezteltem tehát szegény kőfaragósegédre, amikor riadtan telefonált: „Főnök, elb.sztam az évszámokat.” Mert ép ésszel tényleg felfoghatatlan, hogy ez a sok ember, egy egész család, mind ugyanabban az évben pusztult el.
Azóta sok idő telt el, egy bizonyos Kvász Iván bőrébe bújva tárcafélékben igyekeztem kiírni magamból a „témát”, még a keresztet is visszaküldtem postán egyik augusztus 20-án a közéleti zsidózás miatt. Mígnem most, egy kora őszi napon betévedtem az Óbudai Társaskörbe.
Az antiszemitizmusról esett szó az 1938 és 1956 közötti időszakban. A holokauszt előtti és utáni magyarországi zsidógyűlöletről. Nem a holokausztról, mert, ugye, arról már annyit hallhattunk. Hanem, hogy mi ágyazott meg neki, és miért nem csengett le 1944 után. Pelle János beszélt róla, Zsidókérdés és magyar társadalom 1938–1956 című, nemrég megjelent könyve alapján.
Kicsit előítéletesen és sértetten üldögéltem ott, a történész „céh” egyedüli képviselőjeként, mert az előadó jócskán számonkérte a szakmát az elmulasztott teendői miatt. Persze nem volt igaza, vagy valamelyest mégis igaza volt, de nekem végig az járt a fejemben, hogy nagyobb mulasztások is vannak/voltak itten.
Huszár Ágnes: Mi, eurázsiaiak
„Mi vagyunk az élő eurázsiai gondolat. Ennek a szónak mi vagyunk a megtestesülése. Ázsiából érkezett nép vagyunk, és közben ízig-vérig nyugati, európai néppé váltunk” – mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Magyar Nemzeti Bank Eurázsia Fórumán. Magyarország nem lehet buta, tette még hozzá, az európai gondolkodásmód elavult, hiányzik belőle a konnektivitás, ezért nekünk az eurázsiai gondolathoz kell csatlakoznunk.
Eurázsia természetesen létező természetföldrajzi egység, a részei, országai közti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés szükségszerű és hasznos. Orbán beszédében azonban úgy utal az „eurázsiai gondolat”-ra, mint az idejétmúlt nyugati eszmerendszert felváltó korszerű és továbbvivő gondolkodásra. Ez jóval több, mint az egybefüggő két kontinens részeinek racionális együttműködése. Orbán nyilván a Kreml környékén talált rá az eurázsiai gondolatra, melynek legnagyobb híve az általa nagyon tisztelt és „hiperracionális”-nak tartott Putyin és köre.
Maga az eszmerendszer legalább százéves. Az úgynevezett eurázsiai gondolat eredetileg emigráns orosz körökben született, és nem más, mint az Oroszországban a tizenkilencedik században elfogadott szlavofil gondolatkör és a birodalmi eszme összekapcsolása és újraértelmezése. „1921-ben Szófiában napvilágot látott az Exodus Keletre című kötet a következő alcímmel: Sejtések és megvalósult álmok. Az Eurázsia-mozgalom tézisei. (…) Ebben Szavickij professzor konstatálja: Oroszország »nem csupán Nyugat, hanem Kelet is, nem csupán Európa, hanem Ázsia is, sőt nem is Európa, hanem Eurázsia«”. Az eurázsiai gondolat bölcsőjénél olyan nagyszerű orosz tudósok álltak, mint Nyikolaj Trubeckoj, Georgij Vernadszkij és Georgij Florovszkij.
Buzás Ernő: Kicsoda Georgescu? – A romániai elnökválasztás sokkja
Georgescuval lényegében most ismerkedik az ország – járt ugyan már a politika háza táján, és szerepel tévéműsorokban, de ismertsége korántsem ért fel a többi politikai szereplőéhez. Győzelmének okai elsősorban a gazdasági elégedetlenségben és TikTok-os tevékenységében kereshető. Biztosan rengeteget fognak még írni róla. Legfőképpen arról, hogyan szerzett két hét alatt több százezer követőt a TikTokon (30 ezerről 330 ezerre nőtt a számuk), miért nézik milliók a videóit, és hogy mindebből hogyan lett hirtelen kétmillió, addig láthatatlan szavazat.
Georgescu nem egyszerűen nacionalista, de rengeteg más, nagyon kényelmetlen kijelentése is van, amely aggaszthatja a nemzetbiztonságot: Putyint dicsérte, és most sem hajlandó igazán kritizálni, Orbán Viktort szintúgy csodálja, kritizálja a NATO- és EU-tagságot, mélyen oltásellenes, összeesküvéselmélet-hívő, és még rengeteg, ugyancsak mostanában feltárt furcsaságot mond, például hogy a császármetszés egy tragédia, mert elszakítja az isteni szálat – bármit jelentsen ez.
Azt, hogy a megrázkódtatás milyen következményekkel jár majd, nehéz megjósolni. A nemzetbiztonsági szerveknek is sokkoló az eredmény, ennyire váratlanul és készületlenül rég nem érte őket politikai jelenség, ráadásul a szomszédban aktív háború zajlik, és Romániában nem újdonság, hogy külföldi műveletekre készen kell állnia az országnak. Az eddig szinte hátradőlő pártoknak hatalmas pofon, még ha abban reménykednek is, hogy a többség nem tudja lenyelni Georgescut – holott erre senki sem vehet mérget; a Simionra adott voksok Georgescura szállnak, hiszen az AUR máris kiállt a jelölt mellett. A többi párt szavazóinak magatartása pedig nem jelezhető előre kellő biztonsággal, másfelől egyáltalán nincs rá garancia, hogy a liberálisnak tekintett női jelöltre szavaznak. A román vidék mélyen vallásos és konzervatív, ettől pedig minden szinten távol áll Lasconi. Georgescut viszont sokan megnyerőnek tartják, őrült elképzelései ellenére tanult ember (talajtanból doktorált), és ily módon sokaknak szimpatikus a stílusa.
Ha végül tényleg nyer, az csapás lesz ugyan Romániának – de az elnök keze a romániai alkotmányos rendszerben elég jól megköthető. Például igaz, hogy aláírás előtt visszaküldhet törvényeket a parlamentnek és az alkotmánybíróságnak, de a gyakorlatban sokkal többször fordul elő, hogy a sürgősségi rendelet intézményét használja a törvényhozás (noha nem kellene ilyen könnyen és gyakran használnia), arra ugyanis nem vonatkozik az elnök ezen joga.
The post Nyugat-Balkán csatlakozik first appeared on 24.hu.
