Sokan nem is sejtik, mekkora kincs rejlik kertjükben, amit mulcsként lehet alkalmazni. A mulcs valójában egy gyűjtőnév a talajtakaró anyagokra, vagyis a kertészetben a talajtakaráshoz használt szerves anyagot jelenti. Számos előnnyel rendelkezik, azonban oda kell figyelni alkalmazására, mert hátrányai is lehetnek, ha nem megfelelően alkalmazzuk őket, írta az Agrofórum.
Segít a talaj nedvességtartalmának megőrzésében, csökkenti a gyomok növekedését, és javítja a talaj szerkezetét és termékenységét, miközben lebomlik.
Segít fenntartani a talaj egyenletes hőmérsékletét, egyfajta takaróként.
Különböző típusai léteznek, ilyen például a faapríték, fakéreg, fűnyesedék, levelek és komposzt, tehát valójában a frissen nyírt gyepünket is felhasználhatjuk mulcsolásra, amely kiváló lehetőség az újrahasznosítására.
Mivel a talajtakaró elősegíti a talajnedvesség megtartását, ebből fakadóan néhány probléma is felütheti a fejét.
Túlzott mennyiség alkalmazásának hatására gyökérproblémák léphetnek fel, amely abból is fakadhat, ha túl közel rakjuk fás szárú növényeink törzséhez a választott takaróanyagot.
Az ideális rétegvastagság 4-6 cm közé esik, ha ennél több, akkor nem enged oxigént és vizet a gyökereknek, amennyiben pedig ennél kevesebb, akkor feleslegesen szórtuk ki, mert az ennél vékonyabb réteg nem biztosít elegendő védelmet.
Ügyeljünk arra, hogy a mulcs ne érjen közvetlenül a növények szárához vagy törzséhez, mert ez rothadáshoz vezethet.
Szerves anyagok közé tartozik a faapríték, fakéreg, komposzt, fűnyesedék, levelek és szalma. Ezek a legjobb választások, mert lebomlásukkal tápanyagokkal gazdagítják a talajt.
Ne használjunk beteg vagy kártevőkkel fertőzött növényi részeket mulcsként, mert ezek továbbterjedhetnek a kertben.
The post Olyan kincseket rejt a kertünk, amik kiválóak a mulcs készítésére first appeared on Sokszínű vidék.
