Mindig öröm igényes platformjátékokat köszönteni, de a Once Upon a Puppet esetében pár dolog félrement.
Manapság újra menő a platformjáték zsáner, de nem ám (csakis) 2D-ben, mint hajdanán, hanem sokkal nagyobb szerephez jutott a 3D. Ráadásul nem is csak úgy simán, hiszen azt olyan PS1-es címek is tudták már, mint a Crash Bandicoot, vagy a Pandemonium. Hanem inkább tessék a Sackboy nagy kalandjára gondolni.
A Once Upon a Puppet megalkotásakor pontosan ez a cím lehetett a minta, ugyanis pont ugyanazt a kicsit oldal, kicsit felülnézetes megjelenítést próbálja hozni, illetve művészeti stílusban is egy nagyon hasonló, bohókás, bábos világ jelenik meg, enyhén nagyfejű, de azért mókás külsejű, szerethető karakterekkel. Egy picit pedig még eszünkbe juthat a Juggler’s Tale is, ugyanis itt is keresztfával és zsinórokkal mozgatott marionett bábuk várnak.
Egyetlen nagy különbség van, hogy itt a környezet sajnos messze nem fest olyan szépen, mint a Sony, eredetileg exkluzívan megjelentetett címében. Pláne Steam Decken volt érzékelhetően lentebb tekerve a minőség, ilyen szempontból jobban örültünk volna egy PS5, vagy Xbox Series tesztváltozatnak, de valamiért az igényeket figyelmen kívül hagyva PC-vel kínáltak meg. Mindegy is, mert az eredmény nem borzasztó, csupán szerényebb (mosottasabb textúrák például) és a játék gyengeségei nem (csupán) ebből adódnak.
Hogy a kinézetnél maradjunk, kicsit inkább ijesztőek a figurák is, sem mint bájosak (de azért nem A Varjúdombi mesék szintjén). Messziről nem is néznek olyan jól ki, mint a Sackboyban és így sokszor értelmezhetetlenek is maradnak a szemnek. A képernyő scroll pedig érezhetően erőlködik Decken dokkolva, handheld módban viszont tűrhető, csak úgy meg picike a képernyő. A nagyobb gondok viszont a játszhatóság kapcsán kezdődnek, ugyanis nagyon sok galibával találkozhatunk majd a Once Upon a Puppet végigjátszásakor.
Kezdhetjük mindjárt a fura kameraszögekkel, amelyekből nézve némelyik ugrásokat egészen nehézkes kivitelezni, a kamerát forgatni meg ugyebár nem lehet. Sajnos a bugosság is jellemző a játékra, gyakran lehet beakadni tereptárgyakba, vagy egyszerűen felejtődik ott valahol a kamera, ahol nem kéne. Pedig a pályák felépítése sajátos, egészen nagy terepeket kapunk, ahol néha az XYZ mindegyikének irányában közlekedni kell, de mivel kevés a támpont, hogy merre is kell menni, gyakran fogjuk elveszve érezni magunkat.
A nyílazgatós szekcióknál azért új erőre kap a stuff, viszont ezeknek megint csak az irányításával akadnak gondok (célkereszt térbeli mozgatásának nehézsége fix kameraszögnél). Ahogy dettó, sajnos az alap mozgás is suta (hogy ez a Unity Engine és a zsáner sokat pletykált “egyet nem értése” miatt van-e, az legyen házi feladat). Mindenesetre érezni lehet, hogy valami nem stimmel. A játékosnak sajnos rossz érzése van Once Upon a Puppet játszásakor és ez egy platformernél nem bocsánatos bűn.
Azt kell mondjam, hogy a játék a kidolgozott (de szinte érdektelen) sztori ellenére is lélektelen és nagyon néma. Szinkron elvétve akad, de nem minden kapott színészek által felmondott hangot, s ez sokat ront a mesésnek szánt hangulaton. Véleményem szerint nagyon sokszor ordít róla, hogy átgondolatlan a koncepció, illetve nagyon hiányzik a végső polír hiánya is. Őszintén szólva inkább csak a műfaj igen nagy kedvelőinek ajánlanám, nekik is inkább csak egy alaposabb leárazás után.
Értékelés: 6/10
Fejlesztő: Flatter Than Earth
Kiadó: Daedalic Entertainment
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
