Orbán Zoltán 20 évvel ezelőtt még a Fővárosi Állat és Növénykertben dolgozott, majd a Jászberényi állatkertnek volt a főállatgondozója és a zoopedagógiai munkacsoport vezetője, szoros munkakapcsolatokat ápolva a többi hazai állatkerttel, köztük természetesen a Nyíregyházi Állatparkkal, melynek Gajdos László volt az igazgatója, így jól ismerték egymás munkáját.
Orbán Zoltán az MME munkatársaként az országban egyedülállóan a természetvédelemnek egy olyan ágával foglalkozik – szóvivőként is –, ami a lakossági és települési természetvédelmet, a kapcsolatépítést, tájékoztatást, a konfliktusfajok kérdéskörét emeli a fókuszba – egyszerűen azért, mert az embereket ezek a kérdések foglalkoztatják a mindennapokban.
Talán ennek a munkának is köszönhető, hogy nagyjából három héttel ezelőtt érkezett egy megkeresés telefonon az alakuló minisztériumtól, hogy elvállalnék-e egy ilyen munkát az újonnan felálló élő környezetért felelős minisztériumban is. Nagyjából négy percig hittem azt, hogy gondolkodhatok a dolgon, azután tudatosult bennem, hogy a mostani helyzetben erre a felkérésre szakemberként és az ország polgáraként nem lehet nemet mondani. Nagyon sokan járhatunk ugyanebben a cipőben most. A barátaim is mondták, hogyha hívná őket az új kormányzat bármely szintje, hogy az ország, a megye vagy a város érdekében dolgozzanak, akkor mennének, mert menni kell
– nyilatkozta a Sokszínű Vidéknek a felkéréssel kapcsolatban Orbán Zoltán.
A politika túlságosan leuralta a különböző szakterületeket
A szakma nehezen élte meg, hogy 2010-ben a környezetvédelemnek megszűnt az önálló minisztériuma.
Így utólag visszatekintve sajnos beigazolódott, hogyha nincs szakértői háttér egy területen, szakmai fék és egyensúly, akkor minden szempontból lehet szabadon garázdálkodni. Az akkori helyzethez képest nagyságrendekkel rosszabb most a környezet állapota. Viszont így most látjuk azt, hogy milyen szakterületen, mihez kell hozzányúlni, hogy javítsunk a helyzeten és a struktúrán. Mivel ehhez idő kell, különösen a már érezhető eredmények felmutatásához, a társadalom és a szakma részéről is türelemre van szükség
– tette hozzá a szakember kiemelve, hogy jól érzékelhető a lakossági bizalom azt látva, hogy nemcsak a környezetvédelemért felelős, hanem minden minisztériumban a szakmaiság az alapvető szervező elv. Szerinte ez mindennek az alapja.
Többek között azért sem működött úgy ez az ország az elmúlt másfél évtizedben, mert a politika a kelleténél sokkal nagyobb mértékben uralta le a különböző szakterületeket
– magyarázta Orbán Zoltán, aki szerint az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a megoldásokhoz sok esetben a szemléleten kell változtatni. De ez egyben a leginkább biztató körülmény is, hiszen nem megoldhatatlan technikai, technológiai helyzetet kellene kezelni.
A ma embere szinte mindig tisztában van azzal, hogy a problémáinak a megoldásához egy-egy egyszerű, egyszerűnek tűnő döntésen, szemléletváltáson át vezet az út. Ha romlik az egészségünk, akkor hagyjunk fel a káros szenvedélyünkkel, együnk kevesebbet, egészségesebbet és mozogjunk többet, de mégsem tesszük – mert emberek vagyunk, nem gépek. Így van ez a mi területünkön is, és ezért van kiemelt szerepe a megfelelő kommunikációnak, hogy az emberek felé hatékonyan tudjuk eljuttatni azoknak a megoldásoknak az üzenetét, amelyek segítségével korunk létkérdés-problémái kezelhetőek, megoldhatóak.
A természetvédelem a lakosság megszólítása és bevonása nélkül nem lehet sikeres
Hosszú időn keresztül azt gondolták a természetvédelemről, hogy ez a biológusok, ökológusok, agrár-, vízügyi szakemberek feladata. De Herman Ottóék már a 19. század végén rájöttek arra, hogy a természetvédelem a társadalom zömét jelentő lakosság bevonása nélkül nem működik – ekkor és ezzel a céllal kezdődött el a téli madáretetés és a mesterséges odúk széles körű használata is.
Száz évvel később globálissá vált ez a felismerés, és a millenniumra már széles körben vált alapelvvé, hogy a természetvédelem a lakosság megszólítása és bevonása nélkül nem lehet sikeres. Ennek, a társadalom bevonásának következménye, hogy a zöld témával foglalkozó civil és állami szervezetekben, így a minisztériumban is szélesíteni kell a szakemberek körét, hiszen ebben a munkában is a fő szempont maga az ember. Az emberekkel kell első sorban foglalkoznunk, amihez az ökológusok, biológusok mellett pedagógusokra, kommunikációs szakemberekre is szükség van
– fogalmazott a szóvivő, aki beszélt arról is, hogy ma már sokkal többen élnek városi környezetben, ahol egyre kevesebb a direkt kapcsolat a természettel, az ökológiai folyamatokkal.
A modern ember nem szereti azt hallani, hogy az idén lerakott madártojásokból kikelt fiókák akár 70-90 százaléka nem éli meg a december végét vagy éppen azt, hogy az általa kihelyezett CD-korong nem fogja elzavarni a falrongáló harkályokat, a vetésivarjú-kolóniákat. Miközben a ma embere nem a természetben él, és ezért nem is ismeri, ismerheti annak kényszerítő ökológiai törvényeit. Társadalmi szinten kell meggyőzni az embereket arról, hogy jelentősen vagy éppen alapvetően kell változtatnunk az életmódunkon a fenntartható vízgazdálkodásért vagy éppen a hulladékhegyek elkerülése, jóléti civilizációnk megőrzése érdekében. Az új szaktárcának ezért is nagy feladata lesz az, hogy a lakosságot cselekvő módon tudjuk bevonni a természetvédelembe. Ennek egyik központi eszköze az lehet, ha a nagy, országos kérdéseket lefordítjuk a mindennapi élet, kiemelten a települések és a családok működési szintjére is. Ez nehéz, de szép feladat is egyben.
A „legyőztük a természetet” hozzáállás nem működik
Orbán Zoltán a vízmegtartás példájánál maradva jegyezte meg, hogy beszélni kell arról, hogyan tud ez megvalósulni a lakott területeken is. Hogyan tudunk olyan szivacsváros térburkolatokat alkalmazni esőkertekkel, ami segít ebben.
Igen ám, de itt már jelentkezik is a probléma komplexitása, hiszen fontos feladata lesz az önkormányzatoknak ezen a területen, melyek kiszolgáltatott helyzetben vannak a források tekintetében is. A hatékony cselekvéshez tehát át kell alakítani nemcsak az állampolgárok, lakóközösségek, hanem az államigazgatási szervek gondolkodásmódját is
– mondta.
A szóvivő kiemelte, hogy a Földön mindannyiunk életét áthághatatlan ökológiai kényszerítő hatások határozzák meg, ami egyaránt vonatkozik a tölgyfára, a lepkékre és természetesen ránk, emberekre is. Csakhogy a természettől folyamatosan mindinkább eltávolodó emberiség, az elmúlt 200 évben a fejlődő technológiának köszönhetően azt gondolta, hogy ki tudta vonni magát az ökológiai törvények alól.
Sajnos mi vagyunk fajunk történetében az a generáció, akik azzal szembesültek, hogy ez a „legyőztük a természetet” hozzáállás nem működik, és olyan mértékben tettük tönkre a környezetünket, hogy az már kényszerítő ökológiaként hat vissza ránk, ha fent szeretnénk tartani jóléti civilizációnkat. Ha pedig nem változtatunk és továbbra is így próbálunk élni a Föld zárt ökológiai rendszerében, akkor ez már középtávon sem fog működni
– jelentette ki.
Értő és segítő kapcsolattartás a lakossággal
Orbán Zoltán felidézte, hogy miután 2006 májusában bekerült az MME elnökségébe, kidolgozta a társadalmi kapcsolatok osztály koncepciót, és annak az évnek az őszén, immáron főállású alkalmazottként elkezdték azt a munkát a lakossággal, amit már fent részletezett.
Hét év után már bejáratódott a rendszer. Ekkor döntöttünk úgy az egyesület vezetőségével, hogy a társadalmi kapcsolatok igazgatói pozíciót átadom, hogy a lakossági kapcsolatok további fejlesztése, mélyítése érdekében erre a területre koncentrálhassak. Ennek jegyében és eredményeként hoztuk létre a szóvivői pozíciót, hiszen a kommunikációnk jó kétharmadát máig a lakossági igények, az emberek által felvetett témák határozzák meg
– nyilatkozott.
Úgy folytatta, ehhez meg kellett hallgatni és hallani az emberek kérdéseit, kéréseit, majd ki kellett dolgozni a válaszokat a honlapon és a közösségimédia-felületeken.
„Ezzel párhuzamosan pedig ki kellett építeni a szakmai együttműködést a média munkatársaival, mert a lakossági kérdésekre, aggályokra adott válaszok és a természetvédelmi üzenetek így tudnak a leghatékonyabban, leggyorsabban és legszélesebb körben eljutni az emberekhez. A média- és közösségimédia-kommunikációnk egyik alapja a megelőző figyelemfelhívás, például arra, hogy nem kell félni az ártalmatlan tőrösdarazsak rajzásakor vagy hogyan segíthetjük az aszályban hazatérő fecskék fészeképítését sárgyűjtőhelyekkel, vagy éppen milyen szerepe van a meghagyó hullott lomb-kezelésnek a talaj és a települési sünök életére” – mondta.
Ami pedig az új munkahelyét illet, Orbán Zoltán úgy fogalmazott, hogy az egészet úgy élte meg, mintha 1848 lenne és hívná a haza, hogy országot kell építeni.
Úgy érzem, hogy a minisztériumokban és az egész kormányban egy új ország építésének a részesei vagyunk. És ebben az a különösen biztató, hogy a lelkesedés, társadalmi szintű elvárás és egészséges pátosz szakmai építkezéssel párosul.
Építkezés ciklusukon átívelő, hosszú távú stratégiák alapján
Az alapvető feladat a szóvivő szerint az – és nemcsak a természetvédelem esetében –, hogy egy-egy felmerülő probléma kapcsán minél több szempontot vegyünk figyelembe és minél több szempontot kielégítve szülessenek döntések.
Ezért fontos, hogy szakmai sokszínűség jellemezze például a minisztériumokat is. Nyilván a szempontok között prioritásokat kell felállítani. A modern civilizációk egyik rákfenéje – és sajnos ez jellemezte az országunkat is az elmúlt több mint másfél évtizedben –, hogy a legfontosabb szempont, mérce, cél és eszköz a rövidtávú haszon kivétele volt a kevesek számára. Ezt hosszú távon nem lehet így csinálni.
A szakember elmondta, hogy a minisztériumokban is ciklusukon átívelő, hosszú távú stratégiák alapján kell építkezni, legyen szó az élő környezetről, az oktatásról, egészségügyről, mert akkor tudunk változást elérni.
Tizenöt éve, az akkori adatok alapján a szakemberek 2100 körülire jósolták a természeti környezet aggasztó mértékű összeomlását. Ahogy azonban teltek az évek és gyorsultak fel a klímakutatások, a modellszámítások is pontosabbá váltak, melynek köszönhetően két-háromévente évtizednyivel csökken a szükséges beavatkozások meghozatalára valószínűleg rendelkezésünkre álló idő, ami napjainkban már csak 20230-2050 közöttre becsült
– vázolta a problémát a szóvivő, aki úgy összegzett, hogy ma már a rövidtávú gondolkodással a hétköznapokban sem lehet megúszni a szembenézést a civilizációnk hibás döntéseivel, amelyet közösen és nagyon gyors, hatékony döntések mentén kell megkezdenünk kijavítani és végig a távoli jövőbe tekintve dolgozni.
62 fotó
Írtunk cikket a mályi madármentőkről is, ahol már 20 ezernél több állatot mentettek meg 12 év alatt. És lenyűgöző videó készült arról, hogy vizes élőhelyet, tőzeglápot mentettek meg a hódok Budapest határában. Beszámoltunk arról is, hogy megmenekülnek a kérészek, mert fénysorompó kerül a Megyeri hídra.
The post Orbán Zoltán, az új környezetvédelmi minisztérium szóvivője: Nagyjából négy percig hittem azt, hogy gondolkodhatok a dolgon first appeared on Sokszínű vidék.
