Törökország meglehetősen népszerű az utazók körében, de a turisták zöme Isztambult, Kappadókiát vagy épp a tengerpartot keresi fel, pedig az ország keleti része is számos csodát tartogat, többek közt misztikus világörökségi helyszíneket. Ezek közül mutatok be hármat, ahol a közelmúltban jártam.
Ani, az elhagyott örmény város
Ani egykor az ősi selyemút egyik ágán fekvő, nyüzsgő kereskedelmi központ volt, amely az Anatólia szívébe vezető kereskedelmi útvonalak kereszteződésében helyezkedett el. Fénykorában százezer lakosa lehetett, de a 18. századra teljesen elnéptelenedett.
Sok más fontos régészeti lelőhelyhez hasonlóan Ani is magasra, egy dombtetőre épült, nem messze egy közeli vízforrástól. A közelében futó mély szurdokok természetes határokat és nagyszerű védelmet jelentettek, így a terület egykoron tökéletes hely volt egy település születésének.
Az első emberek i.e. 3000 körül telepedtek le a területen, maga a város az i. sz. 10. és 11. században virágzott, amikor a középkori örmény Bagratid királyság fővárosa lett. Később bizánci, szeldzsuk és grúz fennhatóság alatt is megőrizte státuszát, ugyanis a kereskedelmi utak továbbra is itt keresztezték egymást. A várost „világvárosnak” és a civilizációk bölcsőjének tartják, és joggal – számos civilizáció és dinasztia tanúja volt az évszázadok során.
Ani fényét először a mongolok 1236-os inváziója tépázta meg, majd a hanyatlást az 1319-es pusztító földrengés is erősítette. Mivel a tengerhajózás fellendülésével a selyemút jelentősége is kisebb lett, az addig 200 ezer lakosú erődített város a 18. századra lényegében elnéptelenedett.
Az ikonikus települést gyakran nevezték az 1001 templom városának, bár ez a szám a valóságban bizonyára jóval kevesebb volt. Mára csak 21 épület maradt fenn, de ezek meglehetősen változatosak: templom, palota, karavánszeráj, mecset, fürdő, malom stb. Ani ősi városa nemcsak a zoroasztrizmus, a kereszténység és az iszlám monumentális vallási épületeit őrizte meg, de bepillantás enged a régió polgári építészeti fejlődésébe is.
Az ősi város minden négyzetcentiméterén megmutatkozik multikulturális jellege. A szeldzsuk geometrikus falmintáktól kezdve a freskókon és a bonyolult faragványokon át az örmény pogány rituálék, valamint a keresztény és muzulmán vallási hagyományok hatásai is tetten érhetőek a tolerancia városában.
A török-örmény határon fekvő Aninak hihetetlen hangulata van, kicsit olyan, mint egy szellemváros vagy egy elhagyatott filmforgatási helyszín.
Nagyon kevés turista jut el erre a vidékre, és a kísérteties csend csak fokozza a hely furcsaságát. A meglehetősen nagy területen elhelyezkedő romos épületek közt sétálva olyan érzésem volt, mintha hosszú idő óta én lettem volna az első ember, aki felfedezte ezt a helyet.
Egyszerre éreztem azt, hogy mennyire törékeny a hatalom, hiszen a néma kövek birodalmak felemelkedéséről és bukásáról tanúskodnak. Ugyanakkor a pompás épületeket látva tapintható volt az emberi alkotások maradandósága is – nem meglepő, hogy az UNESCO Ani romvárosát világörökségi helyszínnek választotta.
A Nemrut-hegy
A Nemrut-hegy (más néven Nimród-hegy) meglehetősen kietlen vidéken magasodik, Isztambultól 1200 km-re keletre. A hegy tetején, mintegy 2150 m magasan található az i. e. 1. századi I. Antiokhosz kommagénéi király sírja, akinek parancsára 2000 évvel ezelőtt ezt az 50 m magas piramist építették.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A hegy tetején sok ezer kavicsot halmoztak fel, hogy felépítsék az egyedülálló sírkamrát. A csúcs körül sétálva láthatjuk a tumulus feltárására tett kísérleteket. Bár a sírkamrához máig nem fértek hozzá a régészek, de a hiedelem szerint I. Antiokhoszt itt temették el.
A sírkert keleti és nyugati oldalán szobrokat helyeztek el, amelyek tükrözik a két nagy szomszédos nemzet, a perzsák és a görögök kapcsolatát. Míg a fejdísz a perzsa stílusban készült, az arc faragása görög jellegzetességeket mutat, mint például a mélyen ülő szemek és a dús szakáll.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A 45-ször 50 méteres keleti teraszon sokkal jobb állapotban vannak a szobrok, mivel ez volt kevésbé kitéve a szeizmikus tevékenységnek és az eróziónak. A kolosszális szobrok a saját testük előtt sorakoznak. Ezek balról/északról jobbra/délre az oroszlán és a sas védelmező állatszobrai, valamint Antiokhosz, Kommagéné (az egyetlen női alak), Zeusz, Apollón, Héraklész, majd ismét a sas és az oroszlán szobrai.
Az egyes szobrok teste 8-9 méter, míg a fejek 2,5-3,5 méter magasak a tiarákkal (fejdíszekkel) együtt. A szobrokat ülő helyzetben ábrázolják, a lábak egy zsámolyon állnak. A sasszobrok a Kommagén Királyság égbolt feletti uralmát jelképezik, míg az oroszlánok a föld feletti uralmat szimbolizálják. A szobrok előtt található a lépcsős platform (oltár), amelyről reggelente pompás kilátás nyílik a keleti teraszra.
A nyugati teraszt délután, különösen napnyugta felé érdemes megtekinteni.
A hegy és a domb természetes dőlésszöge miatt 10 méterrel a Keleti Terasz alatt van, emiatt, valamint a terasz megnövelése érdekében egy L alakú támfalat építettek. A szoborsor nagyrészt hasonlít a keleti teraszhoz, 5 istenszoborral (Antiokhosz, Kommagéné, Zeusz, Apollón és Héraklész), valamint mindkét végén a védelmet nyújtó oroszlánokkal és sasokkal. Ezen a teraszon is vannak ősöket ábrázoló sztélék és kis oltárok, de egyik sem hasonlít a keleti terasz nagy lépcsős piramisoltárához.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A nyugati terasz ugyanakkor híres a domborműveiről is, melyek közül különösen az oroszlános nevezetes, ez ugyanis valószínűleg a világ legrégebbi horoszkópja: a csillagok, valamint a Jupiter, a Merkúr és a Mars bolygók elrendezését mutatja. Ezt a különös domborművet nemrégiben restaurálták, és az Adimiyan Múzeumban állították ki, így sajnos a helyszínen már nem lehet megtekinteni.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
A kísérteties szobrok minden nap hihetetlen napfelkeltére és napnyugtára néznek, így akkor jön ide a látogatók 99 százaléka. Én ezért inkább kora délután kapaszkodtam fel a hegyre, mert egyedül akartam lenni ezzel a rejtélyes alkotással. Igaz, így lemaradtam a parádés narancs égboltról, de kárpótolt az, hogy egy árnyékos kőn ücsörögve tökéletes csendben gyönyörködhettem a szobrokban és a tájban.
Göbekli Tepe
Göbekli Tepe egy olyan helyszín, amely csak azokhoz szól, akik előtte felkészülnek belőle. Maga a rommező önmagában nem kimagaslóan látványos, de felbecsülhetetlen a jelentősége.
Aki valami hasonlót keres, mint a gízai piramisok vagy a pisai torony, ahol az építmény egyik végét tartva lőhet néhány illúziókeltő fotót, akkor Göbekli Tepe biztosan csalódás lesz, de aki foglalkoztat az evolúció, a vallás, a civilizációk és városok kialakulása, annak sokat ad ez a látogatás.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Göbekli Tepe Törökország délkeleti részén található, 12 km-re Şanlıurfa tartomány történelmileg gazdag központjától. Göbekli Tepe szlogenje az idő nullpontja, avagy annak a kezdete, amit ma modern civilizációként ismerünk. A látogatóközpontban is ezzel a címmel vetítenek egy rövid filmet, amely pár percben nagyszerűen összefoglalja a régészeti területről kialakult elméletet.
A komoly ásatások itt csak 1994-ben kezdődtek meg, amikor felszínre kerültek az első gigantikus, akár 20 tonna súlyt is elérő, T alakú, sírjelszerű építmények. Ezek a becslések szerint 11ezer évesek, azaz Stonehenge-et 6000 évvel, a gízai piramisokat pedig 7000 évvel előzték meg.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Az ásatások egy labirintusszerű kőfal-komplexumot tártak fel, amely négy rituális teret ölel körül egy dombtető közelében lévő mélyedésben. E rituális körök mindegyikét egy-egy pár karcsú, T alakú kő uralja, amelyeket egy tucatnyi hasonló, kisebb kő vesz körül. E kőoszlopok közül soknak a felületét állatfaragványok borítják: skorpiók, kígyók, oroszlánok, rókák, vadkanok. Az oszlopokba vésett állatmotívumok mind arra utalnak, hogy az állatok rendkívül fontosak voltak a hitvilág számára, és egyes régészek úgy vélik, hogy a további ásatások tömeges állattemetkezéseket tárnak majd fel.
Ma már elfogadott nézet, hogy Göbekli Tepe a legkorábbi ismert templomegyüttes, ahova Mezopotámia minden tájáról zarándokok érkeztek. Göbekli Tepe felfedezése előtt minden történelemkönyv azt írta, hogy a letelepedett életre való áttérés a földművelés és az állattenyésztés megjelenésével történt.
A feltárást végző német régész, Klaus Schmidt professzor szerint a vadászó és gyűjtögető közösségek egy ilyen hatalmas komplexumot csak úgy tudtak felépíteni, ha ellátásukat kiegészítették gabonafélékkel. Az elegendő élelem megszerzésének szükségessége vezethetett a vadon termő gabonafélék intenzív termesztéséhez és az első háziasított fajták létrehozásához.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Az ismeretterjesztő kisfilm üzenete, hogy Göbekli Tepe feltárásával megfordult az ok-okozati sorrend, azaz nem a mezőgazdaság megjelenése okozta a települések kialakulását, hanem egy nagyobb embercsoport együttléte váltotta ki a gabonák háziasítását. A mai tudásunk szerint nem volt állandó település a környéken (mivel nincsenek nyomai lakóházaknak vagy gazdasági épületeknek), hanem Göbekli Tepe egy szakrális központ lehetett, ahol az emberek bizonyos időközönként összegyűltek. A helyszín a leletek korán kívül épp azért lett a világörökség része, mert alapvetően változtatta meg a történelem előtti társadalmakról alkotott képünket.
Göbekli Tepe területének még csak mintegy 5-10%-át tárták fel, így még sok izgalmas titkot rejthet.
A rommező látogatása után Sanliurfa városába is ellátogattam, ugyanis az itteni régészeti múzeumban testközelből nézhettem meg a híres T alakú kőoszlopokat és állatfaragásokat. A hatalmas oszlopok mellé állva sokkal jobban érzékeltem a méretüket és még inkább elcsodálkoztam, hogy tudták azokat mozgatni tizenegyezer éve. Ugyancsak mellbevágó közelről megfigyelni állatfaragványokat, melyek igencsak magas fokú művészi és technikai tudásról árulkodnak.
The post Ősi kincsek várnak ránk Törökországban first appeared on National Geographic.
