A HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) munkatársai az Arizonai Egyetem szakértőivel, illetve szlovák, orosz és brit intézetek kutatóival új tanulmányban pontosították egy időszámítás előtti napkitörés időpontját fák évgyűrűinek radiokarbonos vizsgálatával – számol be az MTI.
A csapat kimutatta, hogy az extrém naptevékenység – egy erős napkitörés –, amelyet korábban az időszámítás előtti 660-ra datáltak, valójában 664 nyarán következett be.
Erről az eseményről már eddig is több tudományos közlemény jelent meg. Időpontjának pontosítására és intenzitásának meghatározására szervezték meg a kutatók nemzetközi együttműködését. A szakemberek szibériai lelőhelyekről, a Jamal-félszigetről és az Altaj-hegységből származó mintákat vizsgáltak, a kapott eredményeket összevetették német tölgyfák és japán cédrusfák korábban már ismert adataival.
A kutatók eltérést találtak a radiokarbon jelek csúcsainak időbeli elhelyezkedésében, ami 1-2 év időcsúszásnak felel meg. Az eltérő eseményidőpontokat a szén-14 körforgásos modelljének felhasználásával sikerült összhangba hozniuk.
A Nap működése során előfordulnak intenzívebb időszakok, amelyek jellegzetes megnyilvánulásai a napkitörések és a flerek, vagyis a naplégkör egy körülhatárolt részének hirtelen, erős kifényesedései. Ezek a Föld légkörében változásokat idézhetnek elő és geomágneses viharokat kelthetnek. Látványos következményük, hogy a sarki fény a szokásos földrajzi szélességektől délebbre is észlelhető, idén nyáron például még Görögországban is látható volt.
Történelmi feljegyzések szólnak intenzív naptevékenységekről, amelyek nyomai a légkörben keletkező radiokarbon izotóp magasabb mennyiségének köszönhetően kimutathatók a fák évgyűrűiben. Az eddig detektált események közül a legjobban dokumentált 774-775-ben történt, amelyet világszerte 34 különböző helyen mutattak ki faévgyűrűkből, az északi és a déli féltekén egyaránt.
The post Ősi napkitörés időpontját sikerült meghatározni first appeared on National Geographic.
