A harang hangja évszázadok óta része a mindennapoknak. Ünnepet, gyászt, délidőt, közösségi eseményeket jelez, és sok településen ma is ugyanúgy hozzátartozik a tájhoz, mint a templom tornya. Arról azonban kevesen tudnak, milyen hosszú és összetett út vezet addig, amíg egy harang először megszólal.
Az őrbottyáni Gombos családnál a harangöntés nem egyszerű mesterség, hanem generációkon át öröklődő hivatás. A műhelyben ma is hagyományos módszerekkel, nagyfokú kézi munkával készülnek azok a harangok, amelyek később templomok, kápolnák és egyházi közösségek életének meghatározó részévé válnak. A család több mint egy évszázados szakmai örökséget visz tovább, már az ötödik generáció is bekapcsolódott a munkába.
Arról meséltek, hogyan születik meg egy harang az első tervektől a felszentelésig, mi határozza meg a hangját, mely munkáikra a legbüszkébbek, és hogyan látják egy különleges, ritka mesterség jövőjét a modern világban.
Hogyan kezdődött – és folytatódott – a család története a harangöntéssel?
A családi harangöntő hagyomány Szlezák Lászlóval kezdődött Budapesten. Ő volt a családunk harangöntő múltjának meghatározó alakja, tőle ered az a szakmai és szellemi örökség, amelyet később Gombos Lajos, majd Gombos Miklós vitt tovább.
Ezt a hagyományt ma Gombos Ferenc folytatja, és már a következő generáció is jelen van a műhelyben: Gombos Ferenc József is velünk dolgozik, aki így az ötödik generáció tagjaként kapcsolódik be a mesterségbe.
Ez azért is különleges számunkra, mert nem egy egyszerű családi vállalkozásról van szó. A harangöntésben rengeteg olyan tudás van, amelyet nem lehet pusztán könyvből megtanulni. Látni kell, érezni kell az anyagot, ismerni kell a hangot, a formát, a technológia apró részleteit. Ezek nagy része generációról generációra adódott tovább.
Hogyan és mennyi idő alatt készül egy harang a kezdetektől egészen a felavatásig? Változott a készítés technológiája az idők során?
Egy harang elkészítése hosszú, összetett folyamat. Először mindig a megrendelővel egyeztetünk: milyen célra készül a harang, mekkora legyen, milyen hangra van szükség, milyen felirat, díszítés, szimbólum vagy szentábrázolás kerüljön rá. A harang ugyanis nem sablontermék. Minden darab egyedi, és valamilyen közösséghez, templomhoz vagy történethez kapcsolódik.
Ezután következik a tervezés és a harangforma elkészítése. A harangnak külső és belső formája van, ezek határozzák meg többek között a falvastagságot és a hangzást is. A díszítések, feliratok, címerek, szobrászati elemek külön készülnek, majd felkerülnek a formára.
A formakészítés után jön az öntés, amely a folyamat egyik leglátványosabb és legfeszültebb pillanata. A bronzot magas hőmérsékleten olvasztjuk meg, majd az előkészített formába öntjük. Ezután a harangnak ki kell hűlnie, ami mérettől függően hosszabb időt vesz igénybe. Amikor a formát kibontjuk, akkor látszik meg először a harang maga.
Ezt követi a tisztítás, a felület kidolgozása, szükség esetén a hangolás, majd a lengőszerkezet, a korona, az ütő, a csapágyazás és az egyéb műszaki részek kialakítása. A harang végül a helyszínre kerül, ahol felszereljük, beállítjuk, üzembe helyezzük, és csak ezután jöhet a felavatás vagy felszentelés.
Az elkészítési idő nagyon függ a harang méretétől és a munka összetettségétől. Egy kisebb harang néhány hónap alatt elkészülhet, egy nagyobb, komolyabb harang esetében viszont akár fél év vagy ennél több idő is szükséges lehet.
A technológia alapjaiban nagyon régi. A harangöntés lényege évszázadok óta ugyanaz: megfelelő forma, megfelelő bronz, pontos öntés, jó hang. Természetesen ma már vannak korszerűbb eszközök, mérési lehetőségek, gépek, emelők, elektromos berendezések, de a mesterség lelke nem változott. A kézi munka, a tapasztalat és a hagyományos tudás ma is nélkülözhetetlen.
Milyen alapanyagokkal dolgoznak?
A harang hagyományos harangbronzból készül. Ez nálunk 78% vörösrézből és 22% ónból áll. Ez az az ötvözet, amely évszázadok óta a klasszikus haranganyag, mert egyszerre erős, tartós és kiváló hangzású.
Nagyon fontos az alapanyag tisztasága és aránya. A harang nem egyszerűen egy bronztárgy: hangszerről beszélünk. Ha az anyagösszetétel nem megfelelő, az a hangban, a tartósságban és a harang viselkedésében is megmutatkozhat.
A bronzon kívül természetesen sok más anyaggal is dolgozunk: acélból készülhetnek a lengőszerkezetek, állványok, rögzítések; fából készülhetnek haranglábak vagy állványszerkezeti elemek; és a villamos harangmozgatáshoz külön elektromos, mechanikai és vezérléstechnikai elemek is szükségesek.
Melyik a legösszetettebb vagy legnagyobb szakértelmet igénylő fázis a folyamatban?
Talán nem is lehet egyetlen fázist kiemelni, mert a harangöntésben minden részlet egymásra épül. Ha a tervezés nem jó, a hang sem lesz megfelelő. Ha a forma nem pontos, az öntés sem adja azt az eredményt, amit szeretnénk. Ha az öntésnél hiba történik, az egész addigi munka veszélybe kerülhet.
Mégis, a legnagyobb szakértelmet talán a forma kialakítása és maga az öntés igényli. A harang hangját már a formában el kell „rejteni”. A falvastagság, az ívek, a borda kialakítása mind meghatározza, hogyan fog megszólalni. Az öntés pedig olyan pillanat, amikor már nincs lehetőség hosszú gondolkodásra. Ott mindennek előre elő kell készítve lennie, mindenkinek tudnia kell a dolgát, és a bronznak megfelelő hőmérsékleten, megfelelő állapotban kell a formába kerülnie.
Ez egy nagyon különleges pillanat. Egyszerre van benne feszültség, fegyelem és ünnepélyesség. Amikor az izzó bronz elindul a formába, akkor az ember érzi igazán, hogy ez a mesterség mennyire ősi és mennyire élő.
Hogyan alakul ki egy harang hangja, mitől lesz igazán „szép hangú”?
A harang hangja elsősorban a formájától, méretétől, falvastagságától és az anyagától függ. Egy harang nem egyetlen hangot ad ki, hanem több részhang együttese szólal meg. Ezeknek egymással összhangban kell lenniük.
A szép hangú harangnak tiszta, telt, hosszan zengő hangja van. Nem csupán az számít, hogy milyen alaphangon szólal meg, hanem az is, hogy milyen a lecsengése, milyen a hangszíne, mennyire harmonikusak a részhangjai, és hogyan illeszkedik más harangokhoz, ha harangjáték vagy több harangból álló együttes része lesz.
Egy harang hangja kicsit olyan, mint az emberi hang: lehet erős, mély, fényes, komor, ünnepélyes vagy lágyabb karakterű. Mi mindig arra törekszünk, hogy a harangnak ne csak pontos hangja legyen, hanem lelke is. Egy jó harang hangját az ember nemcsak hallja, hanem érzi is.
Melyik harangjuk készítése, megrendelése volt a legemlékezetesebb, legkülönlegesebb valamilyen szempontból?
Nagyon sok emlékezetes munkánk volt, és mindegyikhez más miatt kötődünk. Különleges számunkra minden olyan harang, amely egy közösség számára fontos eseményhez kapcsolódik: templomépítéshez, felújításhoz, évfordulóhoz, háborúban elvitt harang pótlásához vagy egy helyi összefogás eredményéhez.
Nagy büszkeség számunkra, hogy harangjaink megszólaltak már a sevillai világkiállításon és a Vatikánban is. Ezek szakmailag és emberileg is meghatározó pillanatok, hiszen ilyenkor az ember érzi, hogy a műhelyben végzett munka messzire eljut.
Ugyancsak fontos munkánk volt a gödöllői premontrei közösség számára készített hat harang. Egy ilyen harangegyüttesnél nemcsak egy-egy harang szépsége számít, hanem az is, hogy együtt hogyan szólnak, hogyan alkotnak egységet.
De sokszor nem feltétlenül a legnagyobb harang a legemlékezetesebb. Van, amikor egy kisebb lélekharang vagy egy falusi templom új harangja mögött olyan emberi történet, adományozói összefogás vagy közösségi szeretet van, ami legalább annyira megérinti az embert.
Hogyan látják a harangöntő mesterség jövőjét?
A harangöntés nagyon ritka mesterség, és éppen ezért nagy felelősség továbbvinni. A világ sokat változott, de a harang szerepe még mindig megmaradt. Lehet, hogy ma már sok mindent digitális eszközök vesznek körül, de egy harang hangja ma is ugyanúgy képes megszólítani az embert, mint régen.
A jövőt abban látjuk, hogy a hagyományos tudást meg kell őrizni, de közben nyitottnak kell lenni az új műszaki megoldásokra is. A harangöntés alapja marad a kézműves tudás, a tapasztalat és az anyag tisztelete, de a tervezésben, dokumentálásban, szerelésben, villamosításban és karbantartásban már sok modern megoldás segítheti a munkát.
Fontosnak tartjuk, hogy a következő generáció is megismerje ezt a mesterséget. Nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is. Mert harangot önteni nem olyan, mint bármilyen más tárgyat elkészíteni. Egy harangnak története lesz. Emberek kötődnek hozzá, közösségek életének részévé válik, és ha jól végezzük a munkánkat, akkor talán még akkor is szólni fog, amikor mi már nem leszünk itt.
21 fotó
Korábban írtunk már cirokseprű készítőről, hintókészítőről és pitykegomb mesterről is.
The post Öt generáció óta önt harangot az őrbottyáni család first appeared on Sokszínű vidék.
