Parasztlázadás Európában

Párizs körül részleges blokád, a csendőrökkel napok óta macska-egér harcot vívnak a gazdálkodók. A traktorok a hatósági ellenőrző pontokat kikerülve szántóföldeken próbálnak eljutni a Rungishoz, hogy lezárják Európa legnagyobb nagybani piacát. A “dühös gazdák”, ahogy most nevezik őket, néhol trágyát öntenek a főterekre, máskor szalmabálákat gyújtogatnak. Francia mércével ez még bőven az erőszakmentes kategória, még ha volt is pár letartóztatás.

A karhatalom is mérsékelni próbálja a helyzetet, a júniusi EP-választások előtt nagyon nem jönne jól egy újabb, a 2019-es sárgamellényes tüntetéshullámhoz fogható felfordulás. Elsőre nagy a hasonlóság, hiszen öt éve is a magas üzemanyagárak elleni megmozdulásként indult az elit- és Macron-ellenes mozgalom, és a gazdák most eleinte szintén a mezőgazdasági gépek gázolajának növekvő adója ellen mentek az utcákra.

Ebben azóta a francia kormány visszakozott, de most már többre van szükség. A gazdák úgy érzik, aránytalanul velük akarják megfizettetni a klímapolitika költségeit, miközben a bevételeik amúgy is zuhannak, és ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak és a tisztességtelen versenynek a kereskedőkkel, az olcsóbban termelő ukrán gazdákkal, és más világpiaci szereplőkkel, akik uniós támogatások nélkül is jóval olcsóbban tudnak piacra lépni – igaz, az uniós túlszabályozás terhei nélkül.

A szakpolitikai konkrétumokon túl ott vannak a mélyebb társadalmi sérelmek és a magára hagyottság dühe: sokan úgy érzik, hogy a városi elitek semmibe veszik, lenézik a dízelpöfögtetőnek gondolt, kétkezi munkából élő embereket és a vidéket, miközben hosszú távon kihalásra ítélik a gazdákat és a mezőgazdaságot.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed