Nem kell klímakutatónak lennünk, hogy tudjuk: az idei nyár szokatlanul forró és aszályos volt. A kitartó, fullasztó hőség, a hosszú, csapadékmentes periódusok emléke még szeptember második felében is elevenen él velünk, holott azóta hatalmasat fordult az időjárásunk: rövid idő alatt egészen hihetetlen lehűlés zajlott le hazánkban és a tágabb régióban, továbbá óriási mennyiségű csapadék érkezett.
Az esőzések Közép-Európa több területén is áradásokat okoztak, amelyeknek sok áldozata lett, és ugyan hazánkban nem alakult ki igazán nagy krízis, így is előkerültek a homokzsákok, lezárták a fővárosi rakpartot. A budapesti árvízvédelmi intézkedésről a 24.hu fotógalériában számolt be.
Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük az extrém időjárásról, annak okairól és következményeiről, illetve a jövő kilátásairól. A szakértő szerint a szokatlan ciklon hátterében négy éghajlati tényező állt, az esőzéseket még viszonylag olcsón megúsztuk, de a szeptemberi dunai áradás mértéke így is megdöbbentő – a jövő pedig további, még súlyosabb időjárási eseményeket tartogathat.
Ez lesz az új norma
A szakértő szerint hazánkban az idei június az ötödik, a július az abszolút első, az augusztus pedig a második legmelegebb volt a mérések kezdete óta. Ez önmagában egészen extrém meleg nyarat jelent, nagyjából 0,7 Celsius-fokkal volt forróbb az idei szezon, mint az eddigi csúcstartó.
Az éghajlatkutatók az évszázad végére várták, hogy évi 40–50 hőségnap legyen Magyarországon, ilyenkor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 Celsius-fokot. Ezt már most elértük
– emeli ki a 24.hu-nak a meteorológus.
A tévedés oka a modellek tökéletlensége, a tudósok például korábban nem számoltak azzal, hogy a világviszonylatban egyébként élen járó európai zöldpolitikának rövid távon melegítő hatása lesz. Az 1990-es évek elejéhez képest napjainkra negyedére csökkent az aeroszolok mennyisége a levegőben, ami mérsékelte a felhőképződést, ezáltal pedig fűtőhatást idézett elő – a jelenségről itt írtunk bővebben. Emiatt kontinensük jelenleg rendkívül gyorsan melegszik, Magyarországon pedig ehhez a medencehatás is hozzáadódik.
Mint Molnár László hozzáteszi: a nyarak melegedése tartós trendet mutat, ha a nagy képet nézzük, valójában a tavalyi nyár volt kivételes, hiszen a 2023-as év a globálisan forrósító, hazánkban viszont éppen lehűlést kiváltó El Niñóé volt. A 2022-es nyár szintén igen forró volt, az idei azonban ezt is felülmúlta.
Varga Jennifer / 24.hu Párakapu Budapesten 2024. július 19-én.
A korábbi évekhez képest csapadék tekintetében is szélsőséges hónapokon vagyunk túl: júniusban ugyan még átlag körüli eső esett, ám a július már a szokásosnál szárazabban, az augusztus pedig még inkább aszályosan alakult, ezen két hónapban az elvárható csapadék mintegy fele hullott csupán le. Bács-Kiskun vármegye nyugati területén, illetve Tolna és Baranya keleti részén a mostani volt a valaha mért legszárazabb nyár.
Olcsón megúsztuk
Szeptember eleje az elmúlt évekhez hasonlóan döntögette a melegrekordokat, aztán 9-én előbb megérkezett a hidegfront az egészen markáns lehűlésével és csapadékmennyiségével, majd szeptember 12-én, csütörtökön beköszöntött térségünkbe a Boris ciklon. „Nyugat-Magyarországon pénteken több helyen 8–9 Celsius-fokos maximumok voltak, miközben egy héttel korábban még 34 fokot mértek” – emlékeztet a szakértő.
A ciklon Közép-Európa szerte óriási problémát idézett elő. Magyarország még viszonylag szerencsés helyzetben volt, igaz, itt is egészen szélsőséges mennyiségű eső hullott le, napi csapadék- és szélrekordok dőltek meg. Az előrejelzések alapján egyébként most száraz időszaknak nézünk elébe, a hónap összességében így nem lesz extrém módon esős, az viszont semmiképp sem tekinthető normálisnak, hogy rövid idő alatt ennyit esett.
A ciklon Ausztriában, Csehországban és Lengyelországban volt a legdurvább: több csapadék hullott le az idén a Duna vízgyűjtő területén, mint a 2013-as, májusi-júniusi árvíz idején. Lényeges különbség azonban az eloszlás – idén több napig esett –, valamint az, hogy az osztrák Alpokba a csapadék hó formájában érkezett meg, amennyiben ez másként lett volna, Magyarországon minden bizonnyal magasabb lett volna a Duna vízállása.
Molnár László úgy látja,
Johann GRODER / APA / AFP Egy hókotró tisztítja az utat Mittersill környékén, Ausztriában 2024. szeptember 12-én,
„Amennyiben itt is 200–300 millimétert tapasztaltunk volna ebben az öt napban, nem viszonylagos jókedvvel, fotózkodva pakolgatnák a homokzsákokat. Katasztrófa sújtotta övezet lenne az ország, ennyi csapadékra ugyanis lehetetlen felkészülni” – mondja lapunknak a szakember.
Borítékolható volt a szélsőség
A Boris kialakulásához négy fő éghajlati jelenség járult hozzá. Egyrészt a klímaváltozás miatt idén szélsőségesen meleg volt a Földközi-tenger, a ciklon pedig éppen ezen víztömeg keleti medencéjéből táplálkozott, innen szívta fel a nedvességet. Ha ennyire forró a tenger felszíne, akkor a ciklon több energiát tud felvenni.
További faktor volt a poláris örvény, amely éppen szeptemberben kezd el felépülni, nyáron nem létezik. „Sokan emlékezhetnek még rá, tavaly szintén a hónap elején alakult ki brutális árvíz, csak akkor éppen nem Közép-Európa, hanem Görögország, Bulgária és Líbia volt a kárvallott” – hívja fel a figyelmet.
A poláris örvény nagyon lassan épül fel, és növeli az időjárási szélsőségek valószínűségét. Amennyiben az örvény gyenge, úgy az északi irányú hideg levegő igen délre tud lenyúlni, a meleg levegő pedig szokatlanul északra. Ezt jól szemlélteti, hogy a Boris előtt és alatt Oroszország északnyugati részén és Skandináviában szinte strandidő volt, miközben a hideg egészen Afrikáig leért.
Ugyanez, a poláris örvény gyengesége járult hozzá a tavalyi áradáshoz.
Amikor az örvény ennyire eltér a megszokottól, borítékolható, hogy valahol extrém hideg, csapadék és szél fog lecsapni.
Az esemény kockadobásszerű, 2023-ban többek között Görögország, 2024-ben Csehország került bajba” – teszi hozzá a meteorológus.
A Boris létrejöttéhez emellett az euroatlanti térségben uralkodó, telet idéző nyomáskülönbség is hozzájárult: a legerősebb ciklon 972, míg a legerősebb anticiklon 1033 hektopascalos volt. „Ekkora eltérésnek ilyenkor nem lenne szabad kialakulnia, ez a különbség a november és a március közötti időszakra jellemző, amikor a poláris örvény erős, és nagy hőmérsékleten anomáliát tud levezetni” – emeli ki Molnár László. A nagy, ellentétes nyomáscentrum megkövetelte a kiegyenlítődést, a Boris pedig annak rendje és módja szerint le is vezette a feszültséget.
Végezetül az éghajlati átalakulás által megzavart Észak-atlanti áramlás gyengülésének is jutott szerep, ez szintén extrém kiegyenlítődési folyamatot indukált a légkörben. A fenti négy faktor ideális körülményeket teremtett a Boris szélsőséges felerősödéséhez.
Példátlan áradás
A szakértő szerint a 2013-as állapotokhoz képest a klímaváltozás az elmúlt 11 évben tovább fokozta a régió ciklonjainak potenciálját. A Földközi-tenger forróbb lett, emiatt a ciklonok még több csapadékot tudnak kifacsarni magukból.
Szajki Bálint / 24.hu Árvízi védekezés a Dunakanyarban 2024. szeptember 19-én.
A Boris meteorológus szemmel nézve is szörnyűséges volt, ám a szakember gyorsan hozzáteszi: Közép-Európában ennél extrémebb eseményre a jövőben sem számíthatunk, már ami a csapadékmennyiséget illeti. Az okozott károk azonban lehetnek komolyabbak, amennyiben a ciklon nyáron csap le.
Ha a csapadék a forró hónapokban érkezne, jóval kevesebb havat szállítana, a több eső ily módon fokozhatja az árhullámokat. „Amennyiben ugyanez a csapadékmennyiség júniusban jött volna, 9–10 méteres tetőzést idézett volna elő a Dunán Budapestnél. Nagy szerencsénk, hogy sok volt a hó, és hogy a csapadék intenzitása viszonylag alacsony maradt” – állapítja meg a szakember.
Fontos szempont továbbá, hogy az idén meglehetősen alacsony bázisról indult a Duna: a budapesti 130 centiméteres vízállásról mozdult el a 840 irányába, ami durván 7 méteres emelkedést jelent. Ha mondjuk 2,5 méteres lett volna a vízszint a ciklon előtt, máris sokkal súlyosabb áradással kellett volna megküzdenünk.
A helyzet így is példátlan:
„Ha engem megkérdeznének, hogy melyik a legvalószínűtlenebb hónap egy nagy dunai árvízre, egészen biztosan a szeptembert mondanám” – nyilatkozza a 24.hu-nak Molnár László.
Hagyományosan ebben a hónapban a legalacsonyabbak a vízállások, nemcsak a Dunán és nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európa szerte minden folyón. Ekkorra teljesen eltűnnek a hegyi hótartalékok, maximálisan kiszárad a talaj, lecsökken a talajvízszint, amiknek következtében statisztikailag, regionálisan szeptemberben a legalacsonyabbak a vízállások. „Ehhez képest idén jött a hatalmas áradat, ami teljesen valószínűtlen szituáció” – zárja gondolatait a meteorológus.
The post Példátlan a mostani dunai árvíz first appeared on 24.hu.
