Bár példátlan döntést jelentett be kedden az osztrák köztársasági elnök, Alexander van der Bellen, mégsem okozott meglepetést, amikor a jelenlegi ügyvezető kancellárt, az Osztrák Néppárt (ÖVP) színeiben 2021 óta kormányzó Karl Nehammert kérte fel az új kabinet megalakítására. Nehammer eddig a Zöldekkel kormányzott együtt, de az ÖVP csak második lett a szeptember végi parlamenti választáson, a Zöldek pedig még jobban leszerepeltek ezen a voksoláson.
Nehammer és kormánya ezért már korábban benyújtotta a lemondását, és hetek óta csak ügyvezetőként irányítja a kabinetet az ÖVP vezetője. Az államfő megbízása alapján viszont Nehammernek a választások harmadik helyezettjével, a szociáldemokrata SPÖ-vel kell megkezdenie a kormányalakítási tárgyalásokat. Az ügyvezető kancellár bejelentette: elfogadja a megbízást a köztársasági elnöktől, de a szociáldemokratákon kívül várhatóan egy harmadik partnerre is szüksége lesz a koalíciós stabilitásához. Megfigyelők szerint harmadikként a liberális Neos kaphat majd kormányzati szerepet.
Ezzel ugyan az államfő szembement a szokásjoggal, mégis kiszámíthatón döntött. Mint arra már egy korábbi cikkünkben is utaltunk, minden ütőkártya a Néppárt és Nehammer kezében maradt a szeptember végi választás után annak ellenére, hogy a voksolás relatív győztese a szélsőjobboldali, illetve radikális jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) lett 28,8 százalékkal. Az FPÖ azonban még így is messze volt az abszolút többségtől, azaz az önálló kormányalakítás lehetőségétől, amint arra Van der Bellen is utalt. Az ÖVP maradt ugyanis a nagy pártok közül az egyetlen, amelyik maga dönthette el, hogy kivel alkot koalíciót, mivel az FPÖ-vel a Néppárton kívül eleve senki sem lett volna hajlandó összefogni – sem a választások előtt, sem azok után.
Nehammer pedig azt már a voksolás előtt kikötötte, hogy Kickllel – aki korábban belügyminiszterként óriási zavart keltett az osztrák állam működésében, és többek között ellehetetlenítette az egyik titkosszolgálat működését is – nem kíván egy kormányban ülni. Nehammer persze nem ezt nevezte meg okként, hanem azt, hogy Kickl mindenféle összeesküvés-elméletekben hisz. A tényleges okok közé tartozik, hogy amennyiben bármely politikai erő a Szabadságpárttal lépne koalícióra, akkor a külföldi titkosszolgálatok korlátoznák, szűkítenék ezen a területen az Ausztriával való kooperációt.
Martin Juen / APA-PictureDesk / APA-PictureDesk / AFP Karl Nehammer
Október elején – pár nappal az osztrák parlamenti választás után – a német kormánykoalícióban részt vevő liberális FDP egyik politikusa, Konstantin Kuhle frakcióvezető-helyettes azt mondta: Berlin felülvizsgálná a titkosszolgálati együttműködést Ausztriával, ha az FPÖ kormányra kerülne. Indokként az FPÖ Oroszország-politikáját nevezte meg, valamint azt, hogy nem engedhetik meg a jelenleg európai biztonságpolitikai helyzetben, hogy bizonyos információk akár Moszkváig is eljuthassanak.
Miután viszont Kickl nem hátrált meg, és ragaszkodott ahhoz, hogy a választások relatív győzteseként a Szabadságpárt is részt vegyen a jövőben Ausztria kormányzásában – és ez valószínűleg a kancellári posztot is jelentette volna a számára –, az ÖVP-t irányító Nehammer pedig ragaszkodott a „Kickl-mentes” kormányhoz, így az FPÖ-nek nem maradt esélye arra, hogy bekerüljön a következő osztrák kabinetbe.
Az ÖVP ugyanis tényleg minden ütőkártyát a kezében tartott, jelezte például, hogy akár az SPÖ-vel is összefoghat. Erre irányul most Van der Bellen felkérése is, aki tíz nappal ezelőtt kérte fel a három legnagyobb pártot az egymással való egyeztetésre. Miután ezek hétfőn lezárultak, és a választásokon legjobban szereplő három párt (FPÖ, ÖVP, SPÖ) vezetői felkeresték a hivatalában az államfőt, Alexander van der Bellen számára nyilvánvalóvá vált, hogy csak egy néppárti-szocdem (ÖVP-SPÖ) koalíció lehet életképes a következő időszakban.
Az államfő kedden ki is mondta: Ezért nem ad megbízást Kicklnek a kormányalakításra, no meg persze azért sem, mert a többi párt a liberális demokrácia, a jogállam, az EU-pártiság megőrzését tartja szem előtt.
Ily módon
a szokatlan helyzet szokatlan megoldást kívánt
– magyarázta Van der Bellen, hogy miért nem a legtöbb szavazatot kapott párt vezetőjét bízta meg a kormányalakítással, amit egyébként az osztrák alkotmány sem ír elő a köztársasági elnöknek.
GEORG HOCHMUTH / APA / AFP Alexander Van der Bellen és Herbert Kickl
Az államfő az ÖVP – és áttételesen az SPÖ – koalíciós egyeztetéseit többek között azzal indokolta, hogy Ausztriának stabil kormányra van szüksége. Ugyanakkor az elnök is tudja, hogy a néppárti-szocdem együttműködésnek csak egyetlen fős többsége lenne a parlamentben (92 mandátumuk lenne a 183-ból). Ezért, ha valóban stabil többséget akar a jövőben Nehammer, az elemzők szerint a liberális Neos pártot is be kell majd vonnia a tárgyalásokba – ezzel további 18 honatyát hozhatna a leendő koalíció támogatására. A liberálisok bevonása azonban csak az egyeztetések következő lépcsőjében történhet meg.
Van der Bellen keddi beszédében célzott az FPÖ kizárólagosságra törekvő kampányára, amely a „népet” gyakorlatilag a Szabadságpártra szavazókkal azonosította. Kickl egyfajta „népkancellárként” hirdette magát, ami burkoltan célzott Adolf Hitler harmincas évek első felében alkalmazott propagandájára, amikor is népkancellárként emlegették a Harmadik Birodalom diktátorát. Kickl persze elutasította ezt a párhuzamot, és azt mondta: osztrák kancellárok is használták korábban a „népkancellár” kifejezést, és ő rájuk gondolt, nem pedig Hitlerre.
Van der Bellen viszont erre úgy reagált: Ausztriában az alkotmány szerint a hatalom a néptől ered, és a „nép mi, mindannyian vagyunk”, azaz nemcsak a Szabadságpárt szavazói, hanem a néppárti, szocdem, liberális és zöld szavazók is a népbe tartoznak. Sőt, azok is, akik el sem mentek voksolni.
Ugyanakkor senkit nem lepett meg, hogy Van der Bellen keddi bejelentése után a Szabadságpárt vezetői felháborodásuknak adtak hangot. Maga Kickl arról posztolt a Facebookon, hogy még nem mondták ki az utolsó szót az ügyben. Szerinte ugyanis, ha a választókon múlott volna, akkor csakis egyféle kormány alakulhatott volna: mégpedig egy olyan, amilyet az FPÖ vezet. Most azonban meg kell várniuk, hová vezetnek a nélkülük zajló koalíciós tárgyalások. Hozzátette: a választói akarat valóra váltását lehet fékezni és lelassítani, de
végeredményben nem lehet megakadályozni és megállítani.
Kickl szerint a köztársasági elnök szakított a bevált és normális procedúrákkal, amikor nem a választások győztesét bízta meg a kormányalakítással. A szabadságpárti szavazókra utalva hozzátette:
Ez sokatok számára arculcsapást jelenthet, de megígérem nektek: az utolsó szót még nem mondták ki.
A Der Standard kommentátora szerint az FPÖ vezére túl radikális hangnemet ütött meg a kampányban, és a politikai élet szinte minden szereplőjét maga ellen fordította, így nem csodálkozhat azon, hogy valójában a sarokba kormányozta magát, és pirruszi – azaz vereséggel felérő – győzelmet aratott. Ráadásul az Európai Parlamentben megszervezett Patrióta-frakciónak is rosszul jön Kickl félreállítása: azzal, hogy nem kapott kormányalakítási megbízást, a frakció tagjai közül továbbra is csak Orbán Viktor pártja, a Fidesz ad miniszterelnököt.
Ez persze az FPÖ politikusait nem rettenti vissza a kemény nyilatkozatoktól. A Szabadságpárt bécsi első embere, Dominik Nepp a „demokrácia fekete napjának” nevezte az államfő döntését. A párt stájerországi főnöke, Mario Kunasek szerint a választói akarat figyelmen kívül hagyása Alexander van der Bellen keddi bejelentésével elérte a csúcspontját. Ezért a stájerországi FPÖ-sök a lehető „legélesebben elítélik a köztársasági elnök eljárását.” Mindez azért is érdekes, mert hamarosan ebben az osztrák tartományban regionális választásokat tartanak.
Ami a koalíciós tárgyalásokat illeti, az eddig kormányon lévő Zöldek vezető politikusa, Werner Kogler az államfő bejelentése után közölte: a környezetvédők nyitottak a koalíciós megbeszélésekre. Ugyanakkor Nehammer kancellár aligha velük kezdi az egyeztetéseket – az elmúlt három évben ugyanis megtapasztalta, milyen nehéz a mérsékelt jobboldali párt és a Zöldek közötti kormányzati együttműködés.
A Zöldek helyére belépni esélyes Neos viszont azonnal megköszönte Van der Bellen keddi bejelentését, és vezetői jelezték: készen állnak a koalíciós tárgyalásokra. Ami pedig az ÖVP várhatóan legfontosabb koalíciós partnerét illeti, a szociáldemokraták már korábban is kinyilvánították, hogy hajlandók a kormányalakítási tárgyalások megkezdésére az ÖVP-vel. A szocdemek „erős embere”, a bécsi polgármester, Michael Ludwig máris üdvözölte az államfő döntését, az ÖVP-nek adott kormányalakítási megbízást. A koalíciós tárgyalásokra tényleg készül a párt: az SPÖ korábbi kancellárjelöltje és elnöke, Andreas Babler az osztrák közmédia szerint a szociáldemokraták frakcióvezetője lesz az új parlamentben.
The post Példátlan, mégis logikus fordulat Ausztriában – a győztes párt nem kerül kormányra first appeared on 24.hu.
