Ha nem győz Trump, baszhatjuk
– szaladt ki a rendszer elitjében tevékenykedők egyikének szájából háttérbeszélgetéseim egyikén. Némiképp fegyelmezettebb nyelvi kultúrát érvényesítve többen mondtak hasonlókat. Trump diadala erős érzelmi indulatokat keltett fideszes körökben, érezhető megkönnyebbülés, remény hatja át azóta az érintettek megszólalásait.
Ugyanakkor elsőre nehezen érthető, miért a régi-új elnök visszatérte jelent a támaszt a Fidesz-elit számára. Főként annak fényében, hogy Trumpot az emelte egyértelmű választói felhatalmazással hatalomra, ami a Fideszt leginkább kínozza: a gazdaság.
Idehaza korszakos inflációs sokkon vagyunk túl, csökken a GDP, a friss Eurostat-adatok szerint a magyarországi teljes munkaidős bruttó átlagkereset a második legkisebb az Európai Unióban, csupán Bulgáriát sikerül e tekintetben előzni. Mindeközben a Magyar Péter-kihívás a Medián adatai alapján félelmetes a kormányoldal számára, a közvélemény-kutató már világos Tisza-előnyt mér. De Magyarék erősödése akkor is veszély, ha a Fideszben nem hiszik el e mérések számait, s valóban úgy tudják, a kormányközeli intézetek eredményei az érvényesek.
Ha egydimenziós magyarázatokat keresünk, akkor aligha találunk megoldást a címben feltett kérdésre, mert a gazdasági, geostratégiai keretekben a mostani tudásokból nemigen következik, hogy a Fidesz magyarországi pozíciói automatikusan javulnak majd. Csakhogy a kortárs világ értelmezésében nem érdemes figyelmen kívül hagyni a személyiségek szerepét, a politikai karakterek milyenségét, s innen nézve reménykedhetnek a fordulatban. Csakhogy még ebben az esetben is ott marad a nagy kérdés: jól azonosítja-e ezúttal Orbán a problémát és annak lehetséges politikai megoldását?
Vége a háborúnak, jöhet a szárnyalás?
A béke költségvetésének nevezte Orbán Viktor a 2025-öset, amelynek benyújtását az amerikai elnökválasztás utánra halasztották, ezzel azt üzenve, a Trump-győzelem garantálja az abban foglaltak teljesülését. Orbán sokszor elmondta, a problémák oka – ha vannak is – a háború, azaz ha az amerikaiak kifarolnak az ukránok mögül, ők pedig arra kényszerülnek, hogy véget vessenek a küzdelemnek, annak nyomán szinte automatikusan talpra szökken a magyar gazdaság.
De mit lehet tudni Trump szándékairól?
Az üzletember első elnöksége alapján aligha lehet kétsége bárkinek arról, hogy ő és a köré szerveződő elit Kínát tekinti az USA legfőbb riválisának a világ vezető hatalmának pozíciójáért folytatott versenyben, így nagy meglepetés lenne, ha nem fokozná a gazdasági, kereskedelmi háborút az ázsiai nagyhatalommal szemben. Az amerikai gazdaság, ipar védelméről szóló beszédei azt is előre vetítik, hogy a vámok miatt nehezedik majd az európai gazdaságok helyzete.
Ha Trump folytatja korábbi Kína-politikáját, nem világos, abból miként profitálhatna az Orbán-rendszer, amely igyekszik az úgynevezett gazdasági semlegesség jegyében mindenkivel (de különösen kelet felé) üzletelni, a Budapest–Belgrád-vasútvonal szimbolikusan is mutatja a kínai kapcsolatok mélységét, melyek a kínai rendőrök budapesti jelenlétével súlyosbodnak, amit nehéz csakis amolyan bizniszviszonyként azonosítani.
Liu Yuxin / XINHUA / AFP Az újvidéki vasútállomás, ami része a Budapest–Belgrád vasútvonalnak.
Aztán: a leendő amerikai elnök kivételesen fontos szövetségesnek tekinti Izraelt, amely kvázi háborúban áll Iránnal. Azzal az Iránnal, amely Oroszországot támogatja az ukrajnai háborúban, ahogyan Észak-Korea, az USA örökös ellensége teszi (immáron katonákkal is).
A geostratégiai pozícióban, ahol Trump állni szeret, kérdés, milyen békét igyekszik majd tető alá hozni Vlagyimir Putyinnal. Minthogy nem mindegy, Oroszország mekkorát nyer azzal, ahogyan az sem, hogy az amerikai fegyveripar elveszíti-e nem csupán fontos megrendelőjét, de első számú tesztterepét is, hiszen a háborúban élesben lehet próbálgatni az innovációkat egy kiélezett technológiai versenyben. Arról nem szólva, hogy az amerikai gazdasági elitek mélyen érdekeltek Ukrajna újraépítésében, mezőgazdaságának kvázi privatizálásban, azaz nem nagyon látszik olyan stratégiai motiváció, amelyért megéri az amerikaikat meggyűlölő Ukrajnát hátra hagyni a háború után.
Érdemes Észak-Macedónia példáját is megtekinteni: vezetői átnevezték az országot, hogy a görög nyomásra eljáró EU-nak megfeleljenek. Feladták évtizedes vitájukat, áldoztak nemzeti mítoszaikból azért, mert hittek a nyugati történetben, abban, hogy ez a számukra keserves feladás hosszútávon virágzó jövőt jelent, megnyílik az út a nyugati integráció felé. Aztán azóta semmi. A helyi elitek mindebből vajon arra jutnak, hogy érdemes bízni a nyugati útban? Tényleg ők garantálják az ország fölvirágzását? Vagy nyitottak lesznek más hatalmak felé orientálódni?
A nemzetközi viszonyok szakértői mélyebben képesek elbíbelődni a lehetséges motivációkkal, következményekkel, logikákkal, engem mindennek a magyar politikai következményei érdekelnek. És onnan nézve nem látszik, miből következik ebből egy pillanatok alatt létrehozott, azonnal magyarországi fellendülést eredményező megoldóképlet.
Isza Ferenc / AFP Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Orbán Viktor az Európai Politikai Közösség 2024. november 7-i budapesti csúcstalálkozóján.
Főleg annak fényében, hogy Trump üzletember. Első kormányzása is leginkább ezt a karaktert rajzolta ki, most pedig hátában a nagy technológiai cégek vezéreivel, a kockázatitőke-befektetőkkel szinte biztosan erősödik majd ez a jellege a kormányzásnak. Alighanem a költség/haszon elemzés még zajlik arról, hogyan tudnak véget vetni a háborúnak úgy, hogy az amerikai költségvetést ne terhelje tovább, de az amerikai gazdaság a lehető legtöbbet profitálja belőle, Ukrajna ne sodródjon ki a befolyási terükből, miközben Kína és a hozzá kapcsolódó hatalmi tér nem nyer a lezáráson.
Lehet, hogy ebből végül nem pontosan az és úgy jön ki, amit Orbán Viktor ideálisnak tart. Az pedig biztos: ebben a kalkulációban semmilyen szerepet nem játszik majd az, hogy Orbán mit tart ideálisnak, s Magyarországnak mi használhat.
Nem logika, hanem politika
Mindezzel együtt érdemes abból kiindulni, hogy a politikusok többet tudnak, mint mi. Hatványozottan igaz ez az olyan, komplett életét a politikában töltő szereplőkre, mint Orbán Viktor. Ebben az esetben pedig érdemes azt feltételezni: nem irracionális, amit csinál. Azon tehát túllendülhetünk, hogy Orbánék fejében annyi a feltételezés, hogy Trump azonnal lezárja a háborút, s ennek hatására önmagában kilő az űrbe a magyar gazdaság.
Tételezzük fel, hogy van másik elképzelés arról, mi történhet. Talán a miniszterelnök azt reméli: Trump képes játékszerként tekinteni a meggyengült, vezető nélküli Európai Unióra, és majd egyszerűen megüzeni, hogy a jó barátja által vezetett Magyarországának jár az uniós pénz? A Trump-típusú politikai nárcizmus korában hiba lenne alábecsülni a személyes kapcsolatok szerepét a döntéshozatalban.
Mindez persze azt feltételezi, hogy Orbán úgy azonosítja a problémát, ahogyan jelenleg sokan látják, tudniillik: gazdasági az alapja. Az emberek a rendszer létezését, legitimitását azért fogadták el, mert van munka, lehet előre haladni, jobbak a kilátások.
De mi van, ha Orbán másként látja, és politikai kihívást észlel, így az elsődleges politikai megoldásnak a Magyar Péterrel vívott párbaj megnyerését tartja?
Orbán a Trumpnak címzett gratulációja után közzétett posztját mintha magának is címezte volna, hiszen visszamondta a fideszes történet áldozati pozícióját: börtönnel fenyegették, meg akarták ölni, szembefordult vele a médiavilág, de újra és újra megcsinálja. Ezúttal majd az új ellenfél, Magyar Péter ellen.
Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / AFP Orbán Viktor és Donald Trump a leendő amerikai elnök Mar-a-Lago-i birtokán, a floridai Palm Beach-ben 2024. július 11-én.
A kérdés az: ebben a párbajban segít a világpolitikai sürgölődés? Azaz ha a Trump-siker nem gazdasági hasznot jelent, akkor a politikai haszon tényleg ilyen jelentős lehet Orbán számára? Tényleg azt gondolják, hogy a narratívájuk nemzetközi elismerése, a világpolitika változása hozhat nyugalmat idehaza?
Tegyük fel, hogy Trump egyetlen nap alatt leszereli az ukránokat, odaadja az ország egy részét Oroszországnak, a békediktátumot egyenesen Budapesten írják alá, Orbán Viktor missziója sikeres lesz, hovatovább béke Nobel-díjat kap. És?
El tudjuk gondolni, hogy a magyar választók rendszerrel szemben halmozódó utálata azért van, mert Orbán diplomáciai sikerei elmaradtak a várttól? Képes felülírni egy ilyen siker a közszolgáltatások összeesését, a Tiborcz-világot, de leginkább a gazdasági süllyedést?
Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. S minthogy még a fideszes mérések szerint is két párt vetélkedik egymással, minden korábbinál nagyobb a tétje, hogy Orbán Viktor jól azonosítja-e a problémát, és képes-e megoldást találni rá.
A valóságban persze lehet, hogy nem is észleljük majd, mit gondol, hiszen egyszerre akarnak majd jóléti juttatásokat adni, és darabokra szedni Magyar Pétert. Nem tudható, milyen logikából indulnak, ám hamarosan látni kell majd, merre mennek, mert kevesebb, mint másfél év van a választásig.
Szajki Bálint / 24.hu Magyar Péter a november 10-ei sajtótájékoztatóján.
Egyelőre annyit tudni biztosan, hogy az Egyesült Államokban Trump győzött. Győzött, mert az emberek elhitték, vele jobb lesz az életük.
The post Pető Péter: Hogyan oldja meg Orbán Viktor problémáit Donald Trump? first appeared on 24.hu.
