Normál esetben a Pools és a Hotel Infinity is tulajdonképpen vendégmarasztaló helyszín lehetne, de a két VR játék inkább nyomasztó hangulatot áraszt, így nem csoda minél előbb szeretné elhagyni őket a játékos.

Éves szinten az utolsó adag PSVR2 játék érkezett el hozzánk és szokás szerint egy kicsit az eddigiektől eltérő élményeket kapunk. Mindkét játék témája a menekülés. Az egyikben egy fürdőkomplexumból, a másikban egy feje tetejére állt különös hotelből. Nincsenek ugyan vad zombihordák, vagy más aktív veszélyforrás, ellenben az agyunkat erősen latba kell vetni hogy szabadulhassunk.

Pools

Nem tudom, hogy két tételből lehet-e kakukktojást választani, de ha igen, akkor jelen esetben a Pools az. A játék már tavaly tavasszal megjelent PC-re, ráadásul hagyományos formában, azaz nem VR-ban. Aktualitását a frissen debütált PS5 port hozza, melyet a készítők egyből PSVR2 támogatással is megfejeltek. Stílusilag sétaszimulátor a drága, de olyannyira, hogy tényleg semmi mást nem kell csinálnunk benne, csak járkálni. Se logikai feladatok, se szereplők (így sztori se), de még csak tereptárgyak se nagyon.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire puritán az egész, akkor tulajdonképpen mi is az értelme. Való igaz, a Pools inkább tűnhet egy tech demonak első látásra, de valójában nagyon is játék. Egy padlótól plafonig csempézett, amolyan fürdőkomplexumban járunk, ahol végtelen medencék adnak egymásnak randevút (meg nekünk). De ahogy elkezdjük bejárni a hatalmas helyszínt, egyre több bizarr dolog tűnik fel. Végtelen mennyiségű és random elhelyezett WC csésze, próbababák, gumikacsák és még sorolhatnám. A dolog viszont akkor kezd igazán különös lenni, amikor hirtelen valaki a szemünk láttára tűnik el egy szellőzőben, vagy egy víz alá vezető létrán kezek jelennek meg (majd tűnnek tova). Hat szinten borzolja a kedélyeket…. nos leginkább a saját paranoiánk. A poént nem lőném le, de a vállalkozó kedvűeknek érdemes letolni a rövidke szösszenetet. A grafika már alapból is elég tetszetős, de VR-ban éled fel igazán. Az év játéka díjat nem fogja bezsebelni, de a különös kalandokra vágyó különcöknek ideális választás lehet.

Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Tensori
Kiadó: Tensori, UNIKAT Label
Platform: PC, PS5

Hotel Infinity

Épp a minap beszélgettünk egy ismerőssel a VR-ról és hogy még mindig messze van bizony hogy valósághű grafikát villantsanak a forgalomban lévő headsetek. Viszont részemről nem is feltétlenül ez lenne a lényeg, hanem hogy olyan élményt élhessek át, amit máshol nem, vagyis hogy maga a térbeliség adjon akár a hangulathoz, akár a játszhatósághoz. Ilyen szempontból örök kedvenc (és talán a top) a Tarsier Studios (Little Nightmares I-II) jegyezte Statik, amiben kezünkre kulcsolt ördöglakatokat kell kinyitni (kötelező darab, tessék utánanézni aki nem ismeri). Ha pedig azt mondom, hogy a Hotel Infinity egész közel járt ahhoz, hogy hasonlót adjon, akkor az igen nagy bók. Kár hogy pár dolog lerontja az élményt.

Alapvetően itt is egy sétaszimet kapunk, a helyszín pedig egy különös, elhagyatott hotel. Viszont az alap játékmechanika az, ami itt a showt elviszi a hátán. Mégpedig hogy ha megkerülünk egy-egy falat, akkor a másik oldalán valószínűleg találunk egy bejáratot, vagy ajtót, ami a fizika szabályait meghazudtolva egy másik helyre visz. Ezek a rendszerint önmagukba loopoló helyszínek adják tehát a fő izgalmat, merthogy gyakorlatilag a közlekedés is ez által történik. Tehát egy szobában nem egyszerűen odasétálunk egy íróasztalhoz, hanem folyamatosan balra, vagy éppen jobbra kanyarodgatva (pont mint Budapest belvárosában) egyszer csak odasodródunk. Menet közben rengeteg fifikás logikai feladatot is villant a Hotel Infinity, ahogy egyénként furcsa, természetfeletti jelenségekből sincs hiány.

Ahogy említettem, az alapötlet nagyon frankó, kár hogy a kivitelezés viszont sok helyen nem. Először is az irányítás meglehetősen bénácska. A sarkok sok helyen nagyon szűkre vannak szabva, így előfordul, hogy az átlagnál jobban mozogva kihajolunk a képből, vagy még rosszabb: nem azon a nyíláson megyünk keresztül, amin szerettünk volna. Ez már önmagában sokat ront a játszhatóságon, de akkor még ott van az a tény is, hogy a kezeink néha egészen önálló életre kelnek. Vagy másfele mozognak, mint szeretnénk, vagy az előző szobában ragadnak, esetleg szimplán nem működnek. Jobb esetben az egyik még működhet is, míg a másik nem, de így legalább tovább lehet jutni. A játék legvégén, azaz az ötödik fejezet legvégén, mikor a kaland utolsó mozzanatát kellett volna végrehajtanom, nem volt őszinte a mosolyom. Az történt ugyanis, hogy egy “bigyót” már csak a helyére kellett volna tenni, de a játék úgy intézte, hogy egy hatalmas dobozt (amibe bele kellett volna rakni) pont úgy helyezte, hogy az fedésbe kerüljön. Annak ellenére sem volt kedvem újrakezdeni a mintegy húszperces etapot, hogy tulajdonképp az egész játék nem hosszú és nagyjából másfél órában meg is áll. Ennek ellenére csak ajánlani tudom a Hotel Infinity-t, mert ritka ötletes darab, de azért nem árt felkészülni némi frusztrációra is.

Értékelés: 7/10
Fejlesztő, Kiadó: Studio Chyr
Platform: Meta Quest, PS5